Grafomán hajlamaim eddigi megnyilvánulásai:

  • Keserű pirula
  • Ölelj át
  • Magyar orvos Ikeaországban

2010. december 23., csütörtök

szánkó

Miután egy hónapja leesett a hó és nem olvad csak egyre több lesz, kellett egy új szánkó, mert a régi kb 1 éves gyerekre van. Nem is igayi szánkó, egy nagy műanyag ülés, ami kb 1 nm-es fleszínével ül a havon hogy a gyerek ne essen nagyot ha kiborul. Ez eddig rendben is van, csakhogy pont mivel hatalmas felület, baromi nehéz húzni, friss havon meg egyszerűen lehetetlen.
Csakhogy sehol nem találtuk a hagyományos, két párhuzamos lábon futó szánkót. Lejártuk a lábunkat a városban, végignéztük az internetes boltokat és sehol. Már azon gondolkodtam hogy rendelek németországból de mire idejutotam a gondolkodásban kifogyott ott is....
Holott a terv az volt hogy karácsonyra azt kapnak a csajok. És már pont feladtam, hogy ebből szánkó lesz, amikor a mentőangyal, Horváth Gerda telefonált, hogy ott, ahol ők laknak, a nebzinkúton van leértékelt szánkó! Gyorsan el is hozta, másnap meg átvettük tőle. Persze nem bírtam karácsonyig várni, és megkapták előre a jányok, mert a babakocsit tolni se sokkal nagyobb öröm mint a régi szánkót húzni. De megbeszéltük hogy ezt most előre kapták meg. Tegnap Mémit felraktam az új szánkóra, Amit meg a kicsibe, és kettőt húztam egyszerre, nagyon tetszett nekik.
Gerdának még egyszer nagyon köszönjük!!!!!!

2010. december 20., hétfő

Traktor




No hát ő a szóbanforgó traktor, nálam magasabb igai kis kompakt jószág. A négykerék meghajtás mellett van még pár praktikus dolog benne, pl az ablaktörlőt is le lehet olvasztani hogy ne a ráfagyott jéggel együtt karistolja a szélvédőt.
Maradhat :)

2010. december 15., szerda

a bevándorlási hivatal után újabb hivatallal akaszkodom össze.....a fene ezt a rohadt bürokráciát

Kocsit cseréltem. Van egy tökjó kis traktorom. Eddig nagyon jól hangzik. A feketeleves most jön. A lecserélt autóm forgalmija nincs meg.Holott ezeket a papírokat sikerült mindig külön (értsd rendben) tartani, ez alkalommal porszem került a gépezetbe. A régi megvan,amit akkor adtak amikor vettem, csakhogy amikor visszafizettem az egész hitelt rá, akkor küldtek egy újat. Na és ez hiányzik. Végülis nem nagy baj hogy nincs meg, mert lehet pótpapírt kérni. Most jön a csavar. Van ugyanis az adó, amit ki kell fizetni. Az egyszerűség kedvéért évente egyszer küldik a számlát. A még inkább egyszerúsítés kedvéért lehet úgy kérni hogy a banknak küldjék aki automatikusan befizeti és az dógozónak nincs vele gondja. Csak akkor ha bankot vált és kiküldik a számlát a megszűnt számlára, mindekutána befizetés elmarad, minekutána új számla lakcímre kiküld. Mindezt aznap hogy otthagytam a kocsit az autókereskedőnél. Dógozó (én) hazaérve szívhezkapás, majd telefonragadás, ügyintézőnek szitu előadás. Aki ezek után közli hogy hátigen, azt nézik hogy okt 31-én ki a tulajdonos, az fizet a következő évre, akkoris, ha nov 1.-én eladja a kocsit. (rokonai csúnya szóval illetése általam) Azt az apró részletet elfelejtette közölni hogy az autókereskedő amikor bejelenti hogy átvette az én kocsimat, vissszakapja az ÁLTALAM befizetett adót, tehát a nagy semmiért kapna jelen esetben egy évi adót, mert a szabályok lrtelmében az új tulajnak térítik vissza ha adótúlfizetés van, márpedig az van, ha én befizetem jövő évre, ők eladják és az új tulajnak szintén kiküldik a számlát az adóról. Ez aztán a vezércsel, az autókereskedő jár jól. És hogy derült ez ki? Hogy ma megjött az új kocsim számlája ismét szívemhez kapás, hogy de mi a jó búbánatnak fizessek két kocsi után? Ismét telefonálás, amikoris némi kellemetlenkedés és itteni mércével számítva csúnya beszólás után megtudtam eme apró részletet hogy hát nekem be kell jelenteni ha nem akarom használni az autót és máris nem kell adót fizetni rá. Csak akkor nem mehetek vele közútra, állhat itthon a garázsban. Ezzel ki vagyok segítve, mert ha bejelentem, utána viszem a kocsit a kereskedőhöz és igazoltat a rendőr akkor úgy megbüntet hogy ihaj, de nem fizettem pluszban adót és nem nyerészkedett rajtam az autókereskedő. Ha meg nem jelentem be akkor meg bukta, nem kevés. Ez a klasszuikus helyzet amiból nem lehet jól kijönni. Én azért megpróbáltam.....mert most letiltottam az új befizetést ergo hátralékban vagyok és a régi kocist nem lehet használni, no de úgyis ott pihen az autólereskedésben nem hasznélja senki se. Most már csak szereznemkell egy új forgalmit, (mert ugye érvényes hiányában éppen burzsuj vagyok és két kocsim van), bejelenteni hogy nem használom a kocsit, réjuk telefonálni mert azzal lesz tuti a bejelentés, befizetni az immár csak egy hónapra, nem egész évre szóló adót és azzal a tudattal tovább élni hogy az autókereskedő szid mint a bokrot hogy nem jut ingyen pénzhez. Persze ez akkor van ha sikerül amit kitaláltam.....ha nem akkor bukta van, de akkor írok nekik fellebbezést mert ez a fajta össznépi, legalizált rablás mélységesen felháborít. Még hogy az autókereskedőnek utaljék vissza az én befizetett pénzemet, hát mindenki ilyen balfék ebben az országban hogy ezt tűrik és nem rúgták még valagba aki ezt így kitalálta??????
Ja és miközben ezt kiderítettem, a két gyeerekem szétszedte egymést, meg a háztartást, Mémike hisztériás rohamot kapott, én úgyszintén, fél doboz desszertcsoki kellett hozzá hogy megint emberszabásúnak nevezhessem magam és még nincs vége.
Úgyhogy folyt köv. Ja, az új kocsi amúgy tökjó, de momentán nincs kapacitásom ennek örülni.
Az oviban fejtetű és hányós-fosós járvány van....nemtom melyik lenne a jobb, talán mégis a tetű ha muszáj választani. Ma lett volna az utolsó nap idén, de Mémi itthon maradt, hátha. Ha holnap reggelig nem kezdhányni akkor ez alkalommal megúszta. Már kevesebb mint 24 óra talántalántalán.....
Hétfőn volt a Luciaünnepség, ami nagy bömböléssel kezdődött mert azt akarta hogy én is vonuljak a gyerekmenettel. Aztán amikor énekeltek akkor már csak szimplán mérges volt ránk és nagy duzzogva ült az ovónéni ölében. Mondjuk én se voltam túl jó hangulatban amikor hallottam hogy a mínusz tíz fokos reggeli hidegben akarnak luciázni. Aztán utána bent volt a fííííka, azaz a sütievés, gondolom ott volt valanelyik nagyokos szülő aki megfertőzte a kölköket met másnap már több gyereket is hazaküldtek.
No, hát most szurkolok hogy megússzuk mert épp elég hogy mindkettőnek térdig ér a taknya, sőt még nekem is.

2010. november 24., szerda

152

Ennyi fogyott októberben az Ölelj átból. Összesen meg 825-nél tartunk! Köszönöm mindenkinek!

2010. november 23., kedd

Káosz a köbön

Svéd barátaim úgy jártak mint a BKV főmuftik, kijelentik hogy fel vannak készülve a télre aztán leesik öt centi hó és megbénul az élet. Mentségükre legyen szólvaa többször öt centi hó esett, egész pontosan kábé 3x annyi. Aki azonban még a békávénál is rosszabbul vette az akadályokat az a kocsim volt. Hajnalban kiástam a hó alól, bedugtam a kettőhúszba hogy melegedjen a motor, elindulok és kb 2 kilométer után a szakadó hóban beszarik az ablaktörlő és ha fújatom rá a meleg levegőt akkor a víz csurog rajta végig, ha nem akkor meg ráfagy, ergo így se úgy se látok semmit, ja és mindezt töksütétben......csúnyákat gondoltam és még csúnyábbakat mondtam. Így nem lehet dolgozni menni ami annyira nem rázna meg csak éppen én vinném a társaságot az 50kmre levő mítingre. Ehelyett visszafordulok húsz kilométerperóra sebességgel hazahajtok, félkézzel felöltöztetem Mémit, másikkal a főnököt tárcsázom hogy hagyjon nekem jóvá egy taxit, mire kicsit húzza a száját, faggatózik hogy mikor megy a busz. Ez a kettőt és könnyebbet kategória, de emlékeim szerint félóránként és a menetidő is félóra azaz akkor már tuti elkésünk a borzasztófontos tervezőmítingről. Végül ő is belátja hogy egyszerűbb a taxi mert akkor nem kell 4 embernek rám várnia. Taxi jön én még nyavalygok egy sort (eladom ezt a rohadt kocsit ez egy rakás szar vegyünk másikat elegem vaaaaaaaan stbstbstb miközben a Zuram gondterhelten nézett maga elé hogy mégis hogy gondoltam én ezt) aztán eltépek és némi késéssel de még időben odaérek. Innen már egyszerű, csak éppen 3x kell megfújnom az alkoholszondát hogy elinduljon a bérautó. Mert kérem csak úgy indul el ha megfújom (ki az a hülye aki korán reggel piál??????). Kedvenc kollégám akiről jövő húsvétkor lehet majd részletesene olvasni persze késik, rá kell várni. Aztán nár csak a behavazott kanyargós úton kell eljutni a célállomásra és amni a legjobb hogy a gonosz keleti szél ráhordta a havat a táblékra fogalmam sincs hol kell(ene) lekanyarodni. Egyszer túlmegyek (még jó hogy van térkép a telefonban meg jelzi a saját helyzetet) aztán egyszer azt hiszem eltévedek, akkor megkérdezek egy hóhányó embert hogy merre kell menni, mire annyit tud svédül hogy elmondja hogy nemn tud svédül, no akkor megkérdezem a hókotró kollégáját aki a kérdésre hogy hol van Tollered az erdő irányába bök és aszongya arra.....aztán hogy menjünk jobbra, ja nem balra aztán megint balra, legalábbis azt hiszi....no ezzel nem lettem kisegítve de végül két kutyasétáltató bácsi használhtó útbaigazítást ad és onnantól már megy mint az ágybavizelés. Onnantól kezdve meg arra koncentrálok hogy ne aludjak el. Ebédnél-vacsinál éhen maradunk ez is ilyen puccos hely ahol miniadagokat raknak a tányérra. De mi ilyen feketeseggű bevándorlók vagyunk és kérünkmég péksütit ami az előétel lenne. A kaja nagyon finom csak éppen kevés. A fürdőszobából meg rálátni a tévére ennek is van valami diszkrét bája kakilás közben tévézni.
No de asszem inkább alszom egyet most hogy megtehetem.

2010. november 17., szerda

Miközben a meglehetősen unalmas fejtágításon aszalódtam a székesfővérosban, 400 kilométerre onnan ez történt:
http://picasaweb.google.com/Andrea.Buki/Haziko#

a sárga autótól vannak a tegnapi képek :)

2010. november 15., hétfő

Rota

Akinek kis gyereke van és nem akar úgy járni mint én, az oltassa be a törpét rotavírus ellen. Nem tudom honnan jött ez a vírus, de gyanítom hogy Mémike ovijából. Először csak Mémike szaladt a vécére illetve szaladtam én vele, miután 1-1 pukival jött a sógor is és mostam nagyüzemben a kittis meg eperkés bugyijait. Pár nap alatt elmúlt, akkkor azt hittem ennyi volt. Tévedtem. Nem sokkal később KisAmi sora következett. Kezdődött a napi 10-15kakis pelenkával majd a sor az arcombahányással folytatódoirett. Nehezen aludtm forgolódott ide-oda, csak úgy csihadt le ha odavetttem magam mellé és odabújt hozzám. Aztán egyszercsak egy boááááá jellegű hang kiséretében az ábrázatomba eresztette a rókakomát minekutána meglehetősen gyorsan magamhoz tértem. Egy kézzel felkaptam az erre felébredő Hamibabát, a másikkal pedig igyekeztem a hányásos ágyneműt lerángatni az ágyról. Nem tudom miért igyekeztem ennyire hiszen lassan matracot kell cserélni mert ezen már minden volt, lassan klónozni lehet a familit meg a kutyát a belőle vett mintákból. Mosógép-szárító csúcsrajáratódott így is elfogytak az Amigatyák.....4-5 napig tartott ez az egész és már kezdtem aggódni hogy ki fog száradni a kislány mert nem volt nagy étvágya, ugyanakkoor annyit ivott amennyi neki kellett, csakhát olyan rossz nézni hogy nem szomorú meg nem kínlódik de azért csak látszik rajta hogy nincs túl jól.
És hogy miért nem kapott oltást? Hát mert itt nem oltanak, nem is ajánlják fel önköltségesre sem én pedig elfelejtettem utánajárni. Valahogy annyi minden történt akkot hogy egyszerűen kiment a fejemből. Szerencsére nem lett nagy baj és amióta elmúlt ez a nyavalya azóta Hami rászolgált a nevére mert egyfolytában eszik, de éppen lehetett volna baj belőle.
No de lényeg a lényeg, vége. Most a télen már csak azt a calicivírust kell elkerülni amely tudvalevőleg Isten büntetése a vétkeinkért és amely calici hozzájárult nem mindennapi KisAmi nem mindennapi születéséhez.
Ha minden igaz, holnap hozzák a házat a házgyárból és rakják össze a telken! Csudaizgi! Tipikus hogy pont ilyenkor vagyok az ország túlsó végén a fejtágításon.....úgyhogy nem fogom tudni hogy rakják össze.
Amely fejtágítás olyan amilyen, de a holnapi nappal vége lesz a második félévnek is így már csak egy van hátra! Nem bánom.....
most ennyi, megyek aludni, kihasználom a lehetőséget hogy alhatok :)

2010. október 31., vasárnap

Megint gépek



Tegnap megnéztük a telket és most már így néz ki. Becsapós, mert amikor ott álltam mellette nagyon nem tűnt úgy hogy itt el fog férni 140 nm ház. Leléptem a tévolságot és bizony el kellett higgyem hogy mégis annyi.
A dolognak csak az a szépséghibája hogy két héttel tolódik, elvileg a jövő héten rakták volna össze a vityillót. És miután összerakták még öt hónapig molyolnak belül. De legalább addig lesz idő átrágni magam a feng shui könyveimen.

Doktor Mémi

"Amirának fáj a hasa (Amira éppen fosik, ha 15x nem nyomott ma akkor egyszer se) de nem baj majd az anya meggyógyítja, mert az anya doktor néni" és aki ezt mondta az még nincs három éves. Hihetetlen miket tud.
Most éppen a doktor nénis időszak van, elkommunizálta a fonendoszkópomat és azzal hallgatjuk a macit (ugyan a lábát, meg a kezét, nem a mellkasát vagy a hátát, de ez végülis mindegy) aztán kap ragtapaszt mert " a maci kiesett a helikopterből és megütötte a kezét mert nem volt rajta ejtőernyő" és akkor azt mondjuk a macinak hogy gyógyulj meg és akkor ő meggyógyul.
Eleinte kicsit paráztam hogy tönkreteszi a sztetómat mert ugyan több mint tíz éves de jó sok pízbe volt, de nem, vigyáz rá, ha néha kezdene vadul hallgatózni akkor meg jön az ultimátum, hogyha nem adja ide a sztetót akkor nem játszunk doktornéniset és ez eddig mindig bevált.
Amikor sétálunk, akkor ott megyünk el a rendelő előtt, és elhangzik hogy "az a doktor néni háza" aki doktor néni nem doktor, hanem a körzeti nővér, de üsse kő, nem kukacoskodok és nem javítom ki. Az ovi pedig óvó néni háza. A mi házunk pedig a Mémike háza csak a miheztartás végett.
Amellett hogy Mémike ilyeneket mond, néha fogja magát és elkezd magának svédül magyarázni. Hogy megnézi a könyvet. De a legjobb a "kom ide anya" ez a gyere ide anya, illetve a "vänta lite Kis Hami" azaz várj egy kicsit Kis Hami. Ez a vänta lite teljesen és tökéletesen svédül hangzik úgy ahogy annak kell, a hangsúly ott van ahol lennie kell és ilyenkor sokadszor elgondolkodom rajta hogy milyen csodálatos az agyuk ezeknek a gyerekeknek hogy ragad rájuk az idegen nyelv mint a kosz.
És hogy mitől KIs Hami a Kis Ami? Valószínűsítem hogy a Hami nevű hupikék törp adta az ihletet, mert a kis Ami csak úgy lóg a levegőben annak nincs értelme, na de a Hami az mindjárt más, olyan nevű törp létezik. De legalább rímel, mondtam is neki hogy figyi Mémi, nekem két kislányom van a Mémi meg a Hami. Naná hogy kijavított hogy Kis Mémi meg Kis Hami....
Nem is rossz, doktor Kis Mémi :)

2010. október 27., szerda


Megindultak a gépek. Ideje volt már. Ott ahol a nagy sárga van kb ott lesz a vityilló.
Kicsit odébb van még de belátható időn belül. Csuda izgis.

2010. október 3., vasárnap

Meghalni könnyű

Ma volt az a nap, amikor az őrangyalom nagyon a helyén volt és nagyon megköszönöm neki.....megyek az autópályán, a belső sávban, mire egy vadbarom a külsőből fogja magát és elkezdi balra szedni a kormányt, pont amikor ott vagyok mellette.....ez az a pillanat amikor minden olyan gyorsan történik, hogy gondolkodni nem tud az ember csak reflexből fékez, fogja a korményt, kocsi ide-oda, kutya a ketrecben szintén ide-oda, sógornő szintén ide-oda, őrangyal kis kezét kinyújtva autót megfog, atabilizál. Amira pedig az egészre magasról téve békésen cumizik az autósülésben.
Én meg végül arra eszmlélek hogy élek és sikeürlt az úton tartani a kocsit, az ijedtségen kívúl semmi bajom nem lett se nekem se senkinek, ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ezt a balféket elkapjam és véres péppé verjem a puszta kezemmel. De az se baj, ha gépfegyver kerül a kezembe, mert akkor több lyuk lenne rajta mint a tésztaszűrőmön.
Hasonlóan gondolhatja mögöttem autózó férjem, sógorom és nagyobbik gyerekem akik emellett a féleszű mellett elhaladva válogatott szitkokat szórnak felé meg a felmenőit minősítgetik, mire emberünk zavartalanul autózik tovább.
Hát.....ennél meredekebb sose legyen a szitu. Mert hogy letöröm a visszapillantó tükröt amikor kiállok a garázsból, meg meghúzom a kocsi oldalát, az végülis annziból bosszantó hogy egy nagy kalap pénz, de alapvetően nem veszélyes. Viszont ez határozottan veszélyes volt és nagyon nagy baj is lehetett volna. Szerencsére nem lett. Ez után határozottan carpe diem életérzésem lett. És baromira szeretnék tankkal járni.

2010. szeptember 27., hétfő

babakocsi


Hát ezzel a játékbabakocsival voltam úgy, hogy na ezt soha. Ez ide be nem teszi a lábát. Nagy és otromba. Nem kell. Nem és nem. Különben is alig babakocsiznak a gyerekeim. Néha igen, de ahhoz képest amennyit az ismerős és itt látott gyerekek, annyit végképp nem. Mémike már ugyan kiszúrta a boltban, de csak hogy ”nézd anya, babakocsi!!!!!! ” és elég volt megcsodálni hogy hűha tényleg.
Tegnap viszont ismét fordulóponthoz érkezett az életünk és már sokadszorra kénytelen voltam elfogadni hogy ha én nem is szeretek valamit, azt a gyerekem még szeretheti....
Az egyik szomszéd kislány, Natalie most volt két éves. Nemrég született tesója, négy hónapos. Natalie Mémikéhez hasonlóan heti 15 órát oviban van, a többiben meg szétszedi a lakást, így őt is inkább a homokozó meg a hinta fele orientálják a szülei hacsak lehet. A két kislány jóban van, nyáron nagy egyetértésben lapátozták a homokot a papucsukba. Tegnap még labdáztak is. De már nincs olyan jó idő mint nyáron és Natalie a homokozást-hintázást elunva sokszor hazaszökik és a hátsó, kertre néző ajtón bizony bemegy a szobába és ott folytatja a játékot, miközben anyukája a többi anyukával traccsol a játszótéren. Tegnap is egy idő után elunta a labdázást, elindult haza, Mémike meg utána, mert ő meg még labdázott volna. Natalie elkezdte szisztematikusan kirámolni a játékokat a nappaliból, Mémike nagy örömére. Közben megérkezett anyuka is a kistesót a babakocsiban tolva. No akkor Natalie is kivonszolja a játékbabakocsit és tolná, tolná, de a vizes füvön nem olyan könnyű. Mémike jószándékú kis lélek, megy és segít neki, kitolja a szittyós részből. No de ott már Natalie is tudja tolni és sikerül is Mémikét egy pillanatra elterelni és elindulni vele hazafele. Érzem már hogy nagy galiba lesz ha nem megyünk innen rögvest. De mintha minden összeesküdött volna ellenem.....Natalie megint elakad azzal a nyamvadt kocsival. Kistesó már nyekeg, anyuka bemegy kaját csinálni neki. Mémike persze megint segít kitolni és sugárzik a kis arca hogy ő is milyen nagy lány már, babakocsit tol, mint a Natalie anyukája! ”Nézd anya, Mémike tolja a babakocsit, Mémike tolja mint a Natalie anyukája” Hát mit mondhatnék, megdicsérem hogy milyen ügyesen tolja a kocsit, tényleg mint egy igazi anyuka. Közben a hátamon ott figyel Amira, kicsit skizo helyzet.....Mémit ez a legkevésbé sem zavarja, az már annál inkább hogy Natalie be akarja vinni a babakocsit. ”Mémike tolja, Mémike toljaaaaaa!!!!!!!! ” És már egyből nem olyan nagy barátok....
Mondom neki hogy Mémikecica, gyere, megyünk haza, de kb mintha a falnak beszélnék, közben Natalie eltűnik a babakocsival és ugyan lezsírozom a szomszédasszonnyal hogy holnap kölcsönkérjük és Mémi tolhatja, ez már olyan mint halottnak a csók, mert vigasztalhatatlanul sír. Sír de úgy hogy ömlenek a könnyek a szeméből és nem hagyja abba de nem ám, akármit csinálok, csak sír. És nem hisztériázik, nem, hanem szomorú, hogy ő milyen ügyesen tolta, a Natalie nem is bírta tolni és ő mégse tolhatja, hát hol itt az igazság???????
Nem akar semmit, még mesét se akar nézni, és ilyenkor nagy a baj.
Gyors telefon egy lehetséges mentőangyalnak, de ők nem tudják kölcsibe odaadni, mert még náluk is tologatja a jány a kocsit. Mégis mi a bánatot csináljak, katasztrófahelyzet van, ha nem szerzek kocsit képes órákig bömbölni és nem bírom nézni hogy ennyire szomorú. Negyed öt......ötkor zárnak az üzletek. Ismét telefon, ezúttal a dolgozó férjnek hogy van-e rá esély hogy még tud-e babakocsit venni mielőtt bezárnának a boltok. Nem ad túl biztató választ. Miközben vacillál már fél kézzel pakolok, kaját-gatyát-ruhát, hogy akkor majd belelépek a gázba és megveszem én azt a hülye kocsit csak legyen már béke. Épp az autóba pakolom be a kölkeket, mikor hív hogy mégis el tud menni. No akkor nekem nem kell, nem baj ez se. Mémikének odaadom a telefont aki amikor meghallja hogy mi van folyamatban egycsapásra abbahagyja a sírást és felderül a kicsi pofija. Most már csak találni kell egy babakocsit, mert most már nem lehet hogy ne legyen mert az milyen kitolás lenne szegény kislánnyal! Jó, akkor mi vissza a házba, miközben Mémike magyaráz, hogy ”Mémike ledsen (szomorú) volt, Natalie elvette a babakocsit, Mémike sírt.” Magyaráznám, hogy a Natalie nem elvette, hiszen az az ő kocsija de nem nagyon megy be a kis buksiba, csak ismételgeti hogy ő milyen szomorú volt és hogy sírt.
Fellélegzem, mikor csörög a telefonom, hogy megvan a kocsi, az árától ugyan dobnék egy kisebbfajta hátast, ha nem tudnám mennyibe kerül, no de ez van. Legfeljebb átcsoportosítom a pénzemet.
És mikor előkerül a doboz, a nagy doboz, benne a rózsaszín babakocsival, hát akkor Mémike olyan de olyan boldog amilyennek még sosem láttam. Ő, aki eddig a hasára/hátára kötözött macival molyolt, festett, rajzolt táncolt, most igazi anyuka lett, hiszen már neki is van babakocsija és lehet benne a nagy barátját a szürke macit tolni. A szürke macit, akit nem is az idő vasfoga kezdett ki, hiszen nincs három éve hogy itt lakik, hanem hogy Mémike cipeli magával mindenhova, a tyúkseggű, levesszagú, megkopott szőrű szürke maci egy pillanat alatt átvedlik a Gyermekké, aki sír, büfizik, és babakocsiban alszik. ”Sír a szürke maci, Mémike megvigasztalja” mondja Mémike, és kikapja a kocsiból, a vállára fekteti, beszél hozzá, és finoman paskolja a hátát, majd megállapítja hogy a maci büfögött, ezek után a karjára fekteti és elénekli neki a tentebabatentét. Miután a maci elaludt, belefekteti a kocsiba, betakarja és mennek sétálni, nekem pedig mint nagymamának menni kell velük. Mert most Mémi az anyuka, én meg a nagymama. A szürke maci meg a baba. Kérdezem ki a maci apukája, erre az a válasz hogy a Natalie....no, hát én aztán végképp nem vagyok vaskalapos, de mondtam Méminek hogy inkább legyen egy kisfiú a maci apukája, mire gondolkodott egy sort és kijelentette, hogy a maci apukája a Dávid! No, hát így már én is megnyugodtam, elvégre a Dávid jó családból származó fiatalember, ha így akarják, ám legyen!
A babakocsi természetesen jött vacsorázni, a szürke maci felébredt és levest kért, mire Mémike elővarázsolta Amira egyik műanyag kanalát és egy üres bébiételes üvegét a kis táskából. Mert kérem ez olyan kocsi, hogy kivehető mózeskosár és még színben passzoló táska is járt hozzá, az aljában pedig kis tároló van ahová a maci játékait lehet pakolni. Hogy mikor került a kanál és az üveg a táskába, az rejtély. Valószínűleg miközben Lev és én szipogtunk a meghatottságtól, hogy elsőszülöttünk milyen tündérvirág, hogy babusgatja azt a macit és miközben eldünnyögte, hogy tudta hogy ez lesz, már mikor megszülettek tudta, hogy csak elsóhajtják magukat és ő csapot-papot otthagyva ugrik és kényezteti őket.
A babakocsi Mémikével aludt és alszik jelenleg is. No de sebaj, akkor hordozós-nagyi leszek....

2010. szeptember 24., péntek

ELEGEM VAN

Amikor igy felbosszantanak mint pl ma, akkor altalaban egybol azon kezdek gondolkodni hogy oke, elegem van, felmondok. Aztan megjon a jobbik eszem, (meg a fonokom pentekenkent nem dolgozik, igy nem tudok hiphopp felmondani) hogy egyelore nincs hova ugralni, meg kaja kell a gyerekeknek, ugyanakkor hosszu tavon nem biztos hogy mukodni fog ez a dolog. De akkor meg mi a turot csinaljak? Mert amit szeretek abbol nem elek meg…..legalabbis egyelore meg nem.
Es hiaba tudom, hogy ezek a szerencsetlen szulok nem direkt csinaljak, csak neha olyan bicskanyitogato a stilusuk es agressziven ostobak hogy legszivesebben odamennek es felkepelnem vagy megraznam vagy mittudomen, inkabb csak megmondanam neki hogy figyi oreg, en lepek mert nem birlak tovabb hallgatni, de ha valamit akkor ezt nem lehet.
Es az se vigasztal hogy pl lettem volna mellkassebesz akkor nem kell hallgatni oket csak vagni meg muteni, mert az nem en vagyok. Ugyanakkor alapvetoen jo ez a melo meg bejon, csak megis, olyan jo lenne ha meg lehetne valogatni hogy kikkel akarok talalkozni es kikkel nem….almodik a nyomor tudom.
Az ilyen napok mindig loknek egyet rajtam hogy meg lazasabban dolgozzam a szokesi tervemen. Mert hogy nincs kedvem es nem fogok allami alkalmazott rabszolgakent megoregedni az olyan biztos mint hogy ezt irom. Csak en is turelmetlen vagyok es mar a tegnap is tul keso ha valtozasrol van szo.

2010. szeptember 22., szerda

BAbahordozó napok









Kb ez volt a veszprémi és pécsi találkozón elhangzott anyag, nyilván nem szó szerint mert ennyit nem bírok betanulni :) és amúgyis gondolatébresztőnek szántam. A jelenlévőknek pedig köszönöm az interaktív részvételt így jó kis beszélgetés alakulhatott ki!


Miért pont kötődő nevelés?



Hogy erre a kérdésre válaszoljak, némileg vissza kell mennünk az időben. Az egyik tényező a nagyobbik lányom születése volt, aki ”nehéz” gyermek volt, nem akart enni, nem akart aludni és úgy általában nem úgy viselkedett ahogy a kisbabák szoktak. A legtöbb jószándékú segítő ellátott minket temérdek jótanáccsal, csak éppen ezek gyakorlati megvalósítása nem sikerült. Azért nem, mert azokat a tanácsokat kaptuk amiket valószínűleg sok szülő kap, pl hogy ne etesse olyan gyakran a gyermekét, ne vegye fel, hagyja csak sírni és a többi és a többi. Akárhányszor megpróbáltuk ezeket alkalmazni minden alkalommal elkezdett csilingelni a vészcsengő, hogy dehát mi a túrót művelek? Miért is ne adnék neki enni ha éhes? Miért ne venném fel, ha azt akarja hogy felvegyem? Miért hagynám egyedül éjjel, ha félóránként ébred és csak arra nyugszik meg, ha karba veszem? Tényleg, miért is? Lehet azért mert a gyerekneveléshez mindenki ért, vagy azért mert a ”hivatalos” helyekről, gyerekorvostól, védőnőtől ezeket a tanácsot kapjuk.

Noémi születésével arra jöttem rá, hogy jobban teszem, ha a saját fejem után megyek, ha hallgatok arra, amit a gyermekgondozó ösztöneim mondanak, ahelyett, hogy a családtagokra, védőnőre, szomszédra és mindenki másra hallgatnék.
A másik tényező a munkám során kristályosodott ki. A gyermekpszichiátrián napi rendszerességgel találkozom olyan gyermekekkel, tizenévesekkel, akik ”problémásak”, túl szomorúak, túlságosan szoronganak, verekszenek, zsarnokoskodnak, amit csak el tudtok képzelni. Ha pedig nekiáll az ember faggatni a szülőket, sokszor oda lyukad ki, hogy bizony a gyermeknek nincs, vagy kevés az önbizalma. Az elvárás/kérés pediglen az lenne a szülőktől, hogy ezen segítsünk. Dehát hogy is lehetne ezen segíteni, lehet-e egyáltalán? Mitől alakul ki a kevés önbizalom?
Jó lenne, ha lenne önbizalomtabletta, amit csak bekap az ember. Illetve van ilyesmi, de azt alkoholnak meg kábítószernek hívják, ezek azok amelyek abba az illúzióba ringatják használóját, hogy mindent meg tud csinálni.

Visszatérve a kérdésre, mitől is alakul ki a kevés önbizalom?
Hogyan tudnánk segíteni ezeknek a szülőknek, gyermekeknek?
Abban nincs hiba, hogy ezek az aanyukák, apukák is a legjobbat akarják a gyermeküknek, ezért is keresnek segítséget. Mindenki a legjobbat akarja a saját gyermekének, nemigen tudom ennek ellenkezőjét elképzelni.
De mi a legjobb nekik? Ebben a teljesítményorientált világban könnyen azt hisszük, hogy az, ha már korán elkezdjük a gyermek ”fejlesztését” ha már oviban tud néptáncolni, két nyelven beszélni és hasonlók. Fálreértés ne essék, ha erre van lehetőség és a gyermek élvezi akkor nincs ezekkel semmi gond, de alapvetően nem ezek azok a faktorok amelyek pl az elégséges önbizalomhoz és önértékeléshez vezetnek.

Vessünk egy gyors pillantást a szükségletek piramisára. Először is az kell, hogy legyen egy hajlékunk, ami védelmet nyújt nekünk, legyen ruhánk, hogy ne fázzunk és elég élelmünk hogy ne legyünk éhesek. Ha ezek megvannak, azaz ha az alapvető szükségleteink kielégítést nyernek, akkor tudunk arra gondolni, hogy milyen darabot nézzünk meg a színházban és hová menjünk nyaralni.
Nincs ez máshogy gyermekeinknél sem, először nekik is az alapvető szükségleteket kell biztosítanunk, hogy legyen értelme azoknak a cselekvéseknek, amelyek főleg az elmét pallérozzék.
Melyek ezek az alapvető gyermeki szükségletek?

Segítségül hívhatjuk az etológiát és megnézhetjük, hogy legközelebbi rokonaink, a csimpánzok hogyan viselkednek utódaikkal. A kis majomcsecsemőnek szinte állandó hozzáférése van anyja emlőjéhez, a szőrébe kapaszkodva utazik és követi anyját, valamint úgy pihen meg, hogy szorosan anyjához bújik.
Dehát mi nem vagyunk majmok.....
Nem, valóban nem, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindaz ami megkülönböztet minket az a génjeink 1%-a, azaz 99%-ban közös a sejtjeinkben meglévő genetikai információ. Csak képzeljétek el, ha 1% ilyen nagy különbséget produkál, mennyi lehet a közös bennünk! Több mint ami első blikkre látszódik.
Az embercsecsemőnek ugyanazok a szükségletei mint a majombébié. Az újszülött is rendelkezik azzal a fogóreflexszel kezén is lábán is, ami lehetővé teszi a kismajomnak az anyja szőrébe való kapaszkodást. Csak ami nekik teljesen természetes, az nekünk, embereknek már nem mindig az. Holott a mi gyermekeinknek is elsősorban táplélékra, testközelségre és biztonságra van szükségük ahhoz, hogy megfelelően tudjanak fejlődni. Mindezért az apa és az anya közösen felelnek, míg a majmoknél főleg az anya vállán nyugszik a nevelés felelőssége, az embereknél megoszlik.
Míg az újszülött szükségletei főleg ezen a fizikai síkon találhatók, a nagyobb gyermeknél megjelennek a pszichés szükségletek is, hogy szüleje megfelelő módon beszéljen, játsszon, példát mutasson neki.

Amennyiben a kisbaba szülségletei kielégítést nyernek, azaz nem kell éheznie, biztonságban van és megkapja a számára szükséges testlközelséget, valamint a szülője keresi a vele való kapcsolatot, beszél hozzá, foglalkozik-játszik vele, mindez az első 1-1-5 év során leképeződik a pszichéjében. Mit értek ezalatt? Úgy lehet elképzelni hogy kialakul a gyermek által megélt világnak a ”lenyomata”, az amit ő a világból megél, annak lesz egy képe a gyermek lelkivilágában. Attól függően hogy mit él meg, az képeződik le. Mindez persze nem tudatosan történik, hiszen ennyire még nem fejlett az agy és pontosan ez az ami nagyon csalafinta dolog, hiszen az ebből a korunkból származó tapasztalataink nem ”emlékként ” rögzülnek, nem tudjuk úgy visszahívni, úgy emlékezni rá, mint pl arra, hogy milyen volt az első nap az iskolában vagy az esküvőnkön.

Melyek lehetnek ezek a leképeződések?
Ha a gyermek megkapja amire szüksége van, akkor az általa kialakított modell, leképeződés az lesz, hogy ő egy értékes, jelentőségteljes személy, akinek meghallják a hangját és akire figyelnek, Ellenkező esetben, amennyiben a szülők nem elégítik ki a kisbaba szükségleteit, az fog leképeződni a gyermeki agyban, hogy bizony hiába szól, nem hallja meg senki tehát nem érdemes szólni sem. Ezek a gyerekek mintegy ”felfegyverzik magukat” a nem túl érzékeny szülők ellen. A baj csak az, hogy gyermekként kizárólag szüleink szűrőján keresztül látjuk meg a világot. Ha ők olyan képet közvetítenek amely a gyermeknek nem a legideálisabb, akkor ennek nyoma lesz később is.

Az első ilyen jellegű megfigyelést John Bowlby angol pszichiáter tette a hatvanas években. Bowlby arra figyelt fe, hogy az általa kezelt magatartászavaros fiatalok egyikénél sem volt fellelhető a biztonságos családi környezet, mindannyian olyan családból származtak, ahol fellelhető volt az erőszak, a szülők gyógyszer/kábítószerfügggése, vagy mindez együtt.
Bowlby munkatársai később meghatározták azokat a kötődési mintákat amelyeket az 1-2 éves gyermekek mutatnak és amelyekből vissza lehet következtetni a szülői érzékenységre. Ez az a módszer az amely valamennyire objektivizál és különbséget tesz érzékeny valamint kevésbé érzékeny szülő között.

Sokszor halljuk, hogy a gyerek ”jól kötődik” de mit is jelent ez? Ugyanakkor kis pontosításra szorul ez a kötődés-fogalom.
A gyermek ugyanis arra van kitalálva hogy kötődjön. Nem tud mást tenni, hiszen ez az egyetlen túlélési esélye, ha magához láncolja, közelében tartja az őt ellátni képes felnőttet. A gyermek tehát nem tud mást mint kötődni a szülejéhez, akár alkalmas a gyermekellátásra akár nem.
Innen ered az a végtelenül kiszolgáltatott helyzet amiben egy gyermek leledzik....
több fézisa van a kötődés kialakulásának, kezdve az első hetek hónapok differenciáltalan jelzéseitől a személyre szabott mosolyig amely később jelenik meg. Kb 1-1.5 eves korra szilárdul meg a kötődés, ekkor leheet némileg objektívvé tenni a felmérésekben találtakat.
Ez alapján megkülönböztetünk biztonságos és bizonytalan kötődésű gyermekeket. Közülük a biztonságos kötődésű gyermekek azok, akiket szüleik a gyermek igényeinek megfelelően gondoztak, ők azok akiknek a legjobb kezdet adatott meg földi pályafutásuk első 1-2 évében. A bizonytalan kötődésű gyermekek az az említett csoport akik azt tanulták meg, hogy a szülő nem, vagy nem mindig elérhető ha a gyermenek szüksége lenne rá.

Mi lesz később? Meddig érvényesek a szülői hatások? A válasz az, hogy bizony még felnőttkorunkban is......egész biztosan tapasztaltátok ti is, hogy bizonyos helyzetekben pont úgy viselkedtek, mint a szüleitek vagy valaki a közeli családból, holott elhatároztátok, hogy na így sosem fogtok viselkedni.....hátigen, amit magunkkal hozunk az bizony ott dolgozik az agyunk legmélyén. Patkánykísérletben és majomkísérletben is igazolták, hogy az állatok fenőve továbbvitték azt a kötődési mintát amellyel ők rendelkeztek kölyökkorukban. Nálunk embereknél szerencsére van lehetőségünk tudatosan változtatni ezen, csak nem könnyű feismerni és dolgozni rajta.
Nézzük csak miért is jó biztomságos kötődésűnek lenni! Könnyebb lesz a gyermekünknek megszokni az óvodát, iskolát, kevesebb konfliktus a szülővel, testvérrel, szociálisabbak, könnyebben alakítanak ki, tartják fenn a kapcsolatokat, könnyebb az érzelmek regulációja, a negatív érzések kezelése. Pozitív kifejezésekkel illetik magukat, jobb önkép. Érzelmek kifejezése könnyebb, gazdagabb, könnyebben hangot ad a negatívnak is könnyebben érthető lesz a számára. Pozitív dolgokra jobban emlékezenek pl filmből kompetensebb prooblemamegoldas

Ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a felnőttkori kötődési minta nem feltétlenül uigyanaz mint az 1-2 éves kori. Változás mindkét irányba történhet, átalakulhat a biztonságos is bizonytalanná illetve fordtítva is.

Mit értek ezalatt? A biztonságos kötődés egy jó kezdet, de önmagában kevés a boldogsághoz.
A bizonytalan kötődésű gyermekek később nagyobb arányban szenvednek szorongástól, depressziótól, evés és magatartászavaroktól.
Nem arról van szó, hogy a bizonytalan kötődés tesz minket pl depresszióssá, hanem hogy ez is taszít egyet rajtunk a szakadék felé. Ha van rá hajlamunk, ha va na családban ilyen jellegű betegség, akkor ez adott, lehet hogy a mi agyunk sérülékenyebb, hajlamosabb pl szorongásra. Erre tevődneek rá az egyéb faktorok pl hogy hogyan, milyen környezetben nőttünk fel, milyen problémamegoldó képességeink vannak, illetve hogy jelenleg milyen problémával kell megbirkóznunk, milyen segítségre számíthatunk, stbstb.


Ha abból indulunk ki, hogy az önkép egyenlő önérzet plusz önbizalom, (önérzet: szeretetre méltó, értékes vagyok, önbizalom: kompetens vagyok, meg tudom csinálni, értek hozzá) akkor látjuk, hogy mindkettő jó ha van....mindkettő alapjai a gyermekkorban rakódnak le, mely alapokat mi, szülők rakjuk le.

2010. szeptember 13., hétfő

Kicsit szét vagyok most esve, asszem sikerült túlvállalnom magam....beígértem a főnöknek a péntekenkénti melót, plusz havi két nap a képzésem, plusz írom az előadást a babahordozó napokra, plusz néha kérnek tőlem 1-2 cikket és akkor még nem főztem, nem takarítottam és nem foglalkoztam a két gyerekemmel se.....
POnt tegnap gondoltam rá, hogy kellene egy takarítónő egy szakácsnő, egy aki kimegy a kutyával meg egy személyi titkár, hogy mindezt összehangolja hogy flottul működjön.
Egyelőre azonban ez nem realitás, így marad az autópilóta üzemmód.
Najó, ennyi volt a siránkozás mára. Most megyek és összeszedem magam.

Babahordozó napok





A babahordozó hét keretében két helyszínen leszek megtalálható:
Veszprémben szept 18.-án 15 órakor valamint
Pécsett szept 19.-én 10 órakor.
Gyertek!

2010. augusztus 20., péntek

Hanyagoltam ezt a szegény blogot az utóbbi időben.....a fene egye meg hogy nincsen időkibővító készülékem amellyel egy nap nem 24 hanem mondjuk 30 órából állna. AKkor esetleg lenne időm blogot is írni.
Nagyon röviden annyi a szitu hogy:
Amira forog ide-oda mint a ringlispír. Mémi meg még fordít egyet rajta ha nem látom. Mémi éjjel sem pisil be.
Lassan túl sok kendőm lesz.
Szabadságon vagyunk.
Megvolt a győri könyvbemutató, jó volt.

Ez asszem másnak elég semmitmondó, de most valahogy áthelyeződött a fókusz és a csajok adnak elég melót, nem nagyon van idő ilyen úri huncutságokra mint a blog.
Azért igyekszem majd.

2010. június 12., szombat

Sleep when I´m dead

Ha färadt vagyok akkor egy idő után csak dalszövegeknben tudok beszélni és gondolkodni....
Hajnalban arra ébredek, hogy Amira bogarazik a baby-bayben. Nem sír, nem nyekeg, csak bogarazik, keze-lába dolgozik mint a cséphadaró. Fürdőköpeny fel (hideg van reggel) konyhába le, bébikaja megmelegít, cumi gyerekszájba bedug. Közben 1-1 pillanatra elalszom és a fejem bólintására ébredek. Amira első reggelijének végeztével nem alszik ám el, vagy csak nagyon ritkán és akkor is ha mellettem fekszik. Felőlem! Ha szerencsém van és visszaalszik akkor kb fél hétkor ébreszt az uram, hozza a kávét ami nélkül mostanában nem mondhatom magam emberszabásúnak. Tudom, jól mentem férjhez, hogy ágyba hozza a kávét. Ennek ellenére lassan bootolok be, és amíg mindkét gyerek alszik igyekszem túlesni azon ami kettőjükkel nehéz: enni meg vécére menni.
Ha nincs szerencsém és nem alszik vissza, akkor gyerekkel a kezemben menedzselem a gépeket, hogy legyen mit felvennem, lévén Amira világbajnok bukó, naponta 2-3x tuti ruhát cserél ő is meg én is. Legalább nem unalmas, csak a mosógép bírja még vagy fél évig. Akkor költözünk. Akárhogy is, amíg Mémi alszik addig relatíve nyugalom van, Amira egyelőre ott marad ahová tettem, nem mászik el, megtalálja a kezét és cumikál. Egy hete találtam magamnak új feladatot: EC. Aki nem ismeri: http://www.babakozelben.hu/cikkek/babapelenkanelkul1.htm
Így mostanság kellő időközönként és evés-alvás-kendő után Amira feneke bili fölé tartatik, psssss hang kiadatik, pisi csobog kaki potyog.
No, csak mindezt nehezített pályán is kell, erre pedig Mémi ébredésével állok rá. Kezdődik a bizniszelés, melyik ruhát vegye fel és lehetőség szerint ne rohangáljon félóráig pucéran miközben neki ez egy baromi jó vicc hogy fel akarom öltöztetni.
Ha pechem van Mémi még azelőtt ébred hogy túlestem volna a fürdőszobai körön, ő persze kidobja amit ki kell majd kajánul vigyorogva közli: "bekakiltál!" azaz ő kakilt be de a ragozás még nem az erőssége. Biztosítom róla, hogy nem, de pillanatok kérdése, ha nem igyekszik, erre kijelenti hogy "Mémi nézi" és hozza a kis sámliját, jön utánam és kommentál. Ilyen szerencsére ritkán van, két ilyen eset utén inkább felkelek előbb.
Ha a Mémiöltöztetést abszolváltam (közben Amira kidob minimum két pisit a pelusba, nem baj, akkor is menni fog) akkor jön a reggeli. "Nem kérsz karikásat, barnásat kérsz" azaz nem mindegy ám melyik corn flakeset kapja. Afrikában meg éheznek a gyerekek. Akkor barnásat kapsz, ,közben "Mémi segít" és én segítek neki hogy ne teljesen öntse mellé a tejet csak félig. Pár kanál után elfogy a lelkesedés, elhangzik az "anya etessen" felszólítás. Nem, nem ilyen nagypógári a famili hogy a gyerekek magázzák a szülőt, hanem nem tudom így alakult. Anya etet, Mémi tátog, megetetjük a szürke macit meg a többi állatot is. Amira is kedvet kap, na akkor a kettőt együtt, a bal kezem már gumikéz lett, a bal könyökhajlatomra támaszkodó bébi szájába bal kézzel tudom a cumisüveget tartani így jobb kézzel egyensúlyozom a kanalat Mémi szájába, aki nem győzi szóvá tenni, hogy "hoppá kiömlött a tejecske" ha mellécseppen.
"Mész lapátozni" meg "Mémi hintázik" a következő napirendi pont, itt csk annyi a nehézség, hogy egy idő után el kell jönni és ki kell vinni a kutyát. Amira ilyenkor rámkötve alszik én pedig hálás vagyok neki ezért.
Kutyasétáltatáskor el kell mennünk traktort nézni, "Mémi viszi a tüzet", azaz botokat emel a magasba, köveket gyűjt, zászlókat figyel.
Hazaérve szurkolok, hogy ne akarjon se biciklizni se traktorozni mert vészesen esik a vércukrom, még valamikor 7 óra magasságában ettem valamit, most meg mindjárt dél. A főzés olyan hogy a kaja elkészítése már ami az emberi munkát illeti nem tarthat tovább 10-15 percnél. Mémi nézi, és mosogatja nagy bőszen a krumplit, a spárgát elnevezte búzavirágnak, azzal meg rajzol. Közben bébiAmira remélhetőleg megebédel hogy ne kelljen ismételni a reggeli egyszerre két gyereket etető mutatványt.
Mémi még mindig nem kér krokodilt, azaz brokkolit, de a sajtos tésztát mindig szívesen burkolja. Piros meg zöld kaját azonban nem eszik így az én zőccségeim helyett neki ki kell találni valamit. Viszont most már egész jól eszik asztalnál is, egy éve csak és kizárólag teletubbies nézése közben volt hajlandó enni, no akkor esett vagy 30-at az én IQ-m is, TinkyWinkyéktől. Igazából Hellókittyből sem süt az intellektus de addig még van pár óra.
Délután Gyerekdalokat hallgatunk, amelyek igazából népdalok, a nagymama hozta és igazi sláger lett, főleg a Hídló végén meg a Hopp Juliska, hopp Mariska, amikor is "anya táncoljon". Az összes harminc népdalt végig kell énekelnem, többet tudok most mint általános iskolában.
A kutya délutáni sétáltatása további akadályokat görget elém. Noémi hangulatától függően beszáll magától a babakocsiba vagy éppen kapacitálni kell, néha egyenesen megvesztegetni hogy beüljön. Mert aludni nem alszik pár hete végleg bojkottálja nemcsak az én hanem Kerstin dagmamma altatási kísérleteit is. Ha nem akkor nem, csak innen kezdve borotvaélen táncolok mert elég fáradt és ilyenkor könnyen borul a bili.
Ha esik az eső akkor neccesebb, mert a babakocsi esővédőjét utálja, és ennek "nem kell a rózsaszín, anya leveszi a rózsaszínt" kiabálással hangot is ad. Ismét traktornézés. Hazaérve pedig ha meglátja a biciklit és a traktort akkor azokkal akar játszani, hogy szakad az eső az nem gond nekem se amennyiben sikerül ráimádkozni az esőfelszerelést.
Sokszor az apjára hárul a nemes feladat hogy vacsoréhoz becsalogassa. Vacsora közben már emlegeti helókittit mert tudja hogy utána nézheti. Végre egy szusszanatnyi idő! Ha a Törpilla közben nem szomorodik el ami esténként bizony megtörténik.
Mire Mémi elalszik 8-9 óra van. Az altatás atyai feladat, nekem elég a 12-13 óra napközben. Ahogy az egyik elcsendesedik, felébred a másik. Gyanítom hogy ezek ketten összebeszéltek, az egyik éjjel alszik a másik nappal így nem konkurrálnak egymással. Lehet ezért vannak ilyen jóban és nincs féltékenység. Teszik mindezt csak azért, hogy anyjuk edzésben maradjon és ne feledje az elvet miszerint majd a sírban pihen és különben is, régen alvásmegvonással gyógyították a depressziót, a muter csak örüljön mert a kevés alvás hatására szép lassan mániás fázisba kerül, az pedig tudvalevő hogy feldobott állapot. Ebben lehet valami mert most is itt koptatom a klavit ahelyett hogy aludnék....

2010. június 11., péntek

Kittytámadás

Eddig csak hajcsatokon, hajgumikon, tányérokon, poharakon, szappanon, buborékfújón, pulóveren, nadrágon, pólón, pizsamán, mamuszon, sapkán, kesztyűn, kocsiillatosítón, színezőn, jégkrémesdobozon, memoryn, törülközőn kellett látnom. A tavaszi vásár óta (kb 3 hete) pedig egy nagy gázzal töltött Kitty is hozzánk költözött és ide-oda vándorol, egyszer a konyhában csekkolja amit főzök, másszor ha reggel kinyitom a szemem Kitty néz velem farkasszemeet, de volt már hogy fürödni is Kitty társaságában fürödtem. Most a bejárati ajtó mellett lebeg, a fejtetője vagy két méterrel a föld felett, bár az utóbbi napokban mintha kiccsit összébb ment volna.
Eddig ez még rendben is volna....elvégre Noémi odavan ezért a hájfejű macskáért és különösebben engem sem zavart mert hát nincs túl okos arca helókittinek, de összességében nem hullajtja a szőrét, nem karmol és főleg: csendben van.
Helókitti rönkszínháza azonban más. Ez a mese valami olyan mértékben pusztítja az agysejteket mint tették azt a német páncélosok a lengyel lovassággal annak idején.
Helükitti rönkszínházában SZinnamoroll nyuszi süt-főz, Pompompulin kutya hízik, Rosszbátszmáru aki valami pingvinszerű lény tépi a húrokat valamint villámcsapás áldozata lesz miközben az édességfát dézsmálja, hogy Májmelodi mit csinál azt pont nem tudom mert ő elég jellegtelen, Kitti meg kitti....
És ebben a mesében a társasjátékban gumikalapáccsal csapkodják egymás fejét, kajával dobálóznak, édességfára másznak, futópadon edzenek, súlyzóznak.....néha elgondolkodom milyen diagnózissal futott aki ezt kitalálta. Akármennyire is volt súlyos, bejött mert Noémi ezt is imádja. MOstanában nem Teletubbies megy meg Álmok kertje, hanem Helókitti rönkszínháza. Eddig is tudtam volna nemkevés feleletválasztós tesztet csinálni kisgyerekes szülőknek a mesefigurákból de most még tovább kellett bővítenek a látókörömet a rönkszínházzal. Ami hagyjén, de énekelnem is kell a bevezető zenét, hogy "helókitti játssz most velünk, helókitti úgy szeretünk, ha velünk vagy vidámabb az életünk" mert a főnökasszony rendelkezik és ha jót akarok magamnak (azaz nem akarok hisztit) akkor énekelek, ugyanúgy amikor a gyerekdalok dévédén a Hidló végén című dalnál. Ja nem mert ott táncoolnom is kell. Ezt valaki öt éve mondja nem hiszem el, hogy népdalokat meg kittit éneklek egy rámkötözött gyerekkel a nagyobb gyereknek és alapjában véve nem is bánom, mert a rönkszínház olyan amilyen, de Mémi csudaédes csudaokos kislány aki (mikor nőtt meg ilyen nagyra, szinte tegnap volt hogy őt vittem és keltem hozzá éjjelente) napról napra többet tud, Amira meg, ő meg tanul Mémitől,mert guvasztja a szemét a kittire, de úgy hogy még csuklani is elfelejt...valamire csak jó ez a japán szörnyeteg. Aki még mindig szebb látvány mint a Pókember.

2010. június 5., szombat

Laza nyári ebéd


Egy lila hagymát és egy édesköményt vékonyra vágni és 1 dl fehér balzsamecet 1 evőkanál méz és 2 evőkanál olivaolaj pici só keverékében roppanósra főzni. 70 dkg machét elosztani két tányéron. 30 dkg melegen füstölt lazacot kisebb darabokra szedni, rátenni a machéra. Az édeskömény-hagyma egyvelegről én leöntöm az ecetes levet, és úgy teszem a lazacos machéra, nem szeretem ha úszik az ecetben. Kicsit összekeverni, kevés feketeborsot meg 15 dkg feldarabolt epret teszünk a tetejére és voilá kész az ebéd.
Aki kicsit cuccosabbra akarja az főzzön bele egy marék pennét, de enélkül is nagyon finom.

2010. június 2., szerda

A hivatalnak packázásai

A bevándorlási hivatal a kéthónapos Amirával levelezget. Először hogy mivel anyja-apja feketeseggű bevándorló neki is regisztráltatnia kell a tartózkodási jogát. Engedély már nem kell, de a jogot be kell vésni a számítógépbe a személyi szám alá hogy a nagy testvér mindent lásson és rendnek kell lenni a matrikulába.
No ez eddig nem is volna baj, csak éppen útlevelet vagy más személyi igazolványt kell csatolni. Ilyen meg nincs neki lévén magyar bürokrácia és lassan őrlő malmok. Nem baj, a szülők már azt hiszik hogy rutinosak és egyszer ezt már végigcsinálták, nagy naivan beírják a kérvényező papírra, hogy útlevél folyamatban, majd küldik ha kész.
Erre postaforsultával jön a levél, hogy nem tudják a tartózkodási jogot bejegyezni mert nem csatolt útlevelet.
Hajaj.....vagy nem tudnak olvasni, vagy tudnak de nem tudják értelmezni amit olvasnak vagy egyéb kognitív hiányossága van az ügyintézőnek. Ugyanezt játszottuk el Mémivel két éve és akkor nem volt ebből semmi probléma. Persze ez is pár telefonhívás után derült ki amikor háromnegyed óráig hallgattam a kis éji zenét a telefonban valamint a szöveget, hogy "az ön ügye nagyon fontos a számunkra. ügyintézőink mindegyike jelenleg foglalt. ön a hetvennegyedik a sorban" És vártam és vártam ás vártam míg másfél óra után sikerült beszélnek az ügyintézővel. Két gyerekkel ez nem pálya így most írtam nekik egy levelet, hogy ugyan nézzék már meg milyen papírokat kérnek be mert ott rajta van minden info amit kérnek és ha ez nem elég akkor telefonáljanak a magyrországi aktatologató kollégáiknak és sürgessék meg őket de ne a gyerekemet vegzálják mert azt nem szeretem.
Különben is mit keménykednek kéthónaposokkal, mit csinálnak vele, felrakják a repülőre és kitoloncolják?
Mert ez nem megy azokkal se akiket egyenként felraknak a gépre hogy hazamenjenek és a következővel jönnek is vissza. Megjegyzem ők felnőttek, jogtalanul tartózkodnak itt, segélyből élnek. Amira szülei meg olyan marha balekok hogy mindezt finanszírozzák az adójukból.
Hogy ott szakadna rá az ég erre az egész impotens hivatalra ahol van....

2010. június 1., kedd

traktor

Végre itt a nyár. Süt a nap és 17-20 fok van! :)
35 nem lesz hála az égnek akármennyire erőlködik is a napocska.
Tegnap vendégségben voltunk és Mémi kapott egy háromkerekű bicajt meg egy utánfutós traktort amire fel tud ülni és hajtani tudja. A traktorokat nagyon szereti, van itt pár a faluszélen, minden nap el kell menni traktort nézni.
AMikor ott vagyunk akkor pedig: "ott a sárga traktor anyaaaaaaa kicsit hangos a traktor anyaaaa nem kell félni a traktortól anyaaaaaa"
Télen még félt a hókotró traktoroktól. De most már nagy haverok, a múltkor meg is fogott egyet.
MOst meg már ő is igazi traktoroslány lesz :)

2010. május 19., szerda

Térítek

Persze csak idézőjelesen. Amira életében másodszor látott gyerekorvost. Az elsőt kétnaposan látta, akkor nézték meg hogy megvan-e feje-lába, a második tali most jött el, kéthónaposan. (hogy megy az idő, már két hónapos, eszemmegáll)
Sok beszélnivaló nem volt, mert nincs vele probléma, néha nyűgös, meg nem alszik ő se sokat, legalábbis éjjel nehezebben alszik, de ez ilyen, majd elmúlik. A doki megvizsgálta, nem nőtt ki a második feje sem és az egyik lábát se hagyta el, így gyorsan végeztünk. A doki viszont nagyon rácuppant a levendulaszínű kendőmre amiben vittem, fogdosta, hogy milyen anyag, van-e valami trükk a dologban, pl egy rejtett zseb amibe rakom a gyereket és a védőnővel együtt kíváncsian figyelték ahogy Amira bemutatja amit a hordozott gyerekek szoktak, előbb laposakat pislog majd elcsendesedik a kendőben.
Aztán jött a lelkendezés (részükről) hogy ez milyen szuper, mert milyen szép a kendő, hogy nem olyan merev mint a babybjőrn (méghacsak ez lenne a baj a babybjörnnel)és hogy dél-amerikában is milyen sokat hordoznak és azok a gyerekek milyen nyugodtak, milyen biztonságban érezhetik magukat stbstb, szinte felmondták a "törzsanyagot" hogy miért hozdozzunk. Akkor kicsit propagálhatnák is, ha már ilyen jól tudják. De valamiért mindig mindenkinek csak dél-Amerika ugrik be, holott Afrikában meg Ázsiában is sokkal többen és sokkal többet hordoznak mint itt az öreg kontinensen. Én is voltam már mexikói nő legalábbis egy mellettem parkoló öreg néni szerint....
Bár ami azt illeti, ma megint összefutottam ugyanazzal az anyukatárssal akinek pont engem emlegetett a védőnő, hogy én hordozok és kérdezzen engem, mert a lány szeretne hordozni, szeretné megúszni az állandó babakocsizást, a védőnő pedig mi mást mint babybjörn kengurut javasolt, csak az annyira neem tetszik a lánynak, engem meg látott a múltkor a Zarában csücsülő Amirával és megértem, hogy jobban tetszett neki mint egy babybjörn.
Így ma miután Amira lemázsáltatott, megvizsgáltatott kicsit beszélgettem ezzel a lánnyal, mondtam neki hogy jöjjön el hozzánk ott aztán kipróbálhat mindent.Azt hiszem nem ijesztem el a nagy rakás kendővel, előszedek kettőt meg egy csatost, az úgy egész emészthető elsőre.
Bár nem vagyok kereskedő, de a régi orvoslátogatói reflexek igényfelmérésről, termékprezentációról, kommitmentről és összefoglalásról még mindig működnek és olyan szépen ”meglátogattam” ezt a lányt hordozóügyileg hogy ihaj, azt hiszem kendőügynöknek sokkal jobb lettem volna mint amilyen a gyógyszereké voltam. De még nem késő :)

2010. május 15., szombat

életünk napjai

Kerstin, a dagmamma aki napközben saját otthonában tevékenykedő óvónői minőségében Noémire vigyázott nyugdíjba megy. Ami nekünk csak azért nem jó mert Noémi nagyon szeret nála lenni. Rajta kívül négy gyerek van, Elin, Hanna, Viktoria és Anton. Viktoria és Anton testvérek, és Anton négyéves kora ellenére rendszeresen a nadrágjába kakil, de Kerstint nem izgatja túlzottan, tudja hogy egyszer úgyis megszokja hogy vécébe kakiljon. Anyukájuk orosz. Hanna anyukája egész véletlenül magyar, apukája finn, ő pedig svéd. Noémi, hát ő szittya magyar kislány, egyedül Elin az aki svéd-svéd felmenőkkel rendelkezik. Ez az igazi európai népek olvasztótégelye.
Amióta Amirával itthon vagyok, heti 15 órát lehet Noémi Kerstinnél. De ennek is vége júliustól. Ami akkor még nem probléma mert végülis itthon vagyok, de neki szerientem jót tenne heti 15 órában a saját korosztálya. Így aztán zajlik az ovikeresésben.
A kommunális, azaz az önkormányzati ovik nem nagyon győztek meg. Gyerekmegőrző-fíling. A Montessori-ovi viszont jó benyomást tett és úgy néz ki felveszik Mémit augusztustól. Ma voltunk szétnézni, persze miután reggel kiimádkoztam Mémit az ágyból. Tegnap este nem volt hajlandó a saját ágyában aludni, kiszedte a matracot, ráfeküdt a rácsra és kijelentette hogy ott fog aludni. Kis fakírtanonc. Közben énekelte a kedvenc énekeit, a szünetekben pedig azt mondogatta hogy ”Mémi alszik a fekete ágyban”, azaz abban a babybay-ben akar aludni ahol Amira szokott. No, így nem érdemes altatni... A fekete ágyról annyit, hogy nem fekete hanem sötétbarna, de kétévesen az is szép hogy az összes színt tudja csak a lilát meg a barnát keveri. Üsse kavics, a törpe jön közénk, Mémi mehet a feketeágyba, csakhogy nem nagyon fér bele, egy papírlapot nem lehetne a feje-lába és az ágy közé tenni. De őt nem zavarja, ott akar aludni. Odaveszi országos nagy cimboráját a szürkemacit és szó nélkül elalszik a feketeágyban.
Közben rájövök hogy nem lesz jó ha Amira meg én ott alszunk ahol Noémi mert ha Amira megnyekken Noémi felébred. A múltkor pedig hajnai 4 és 7 között Mémi ébren volt és Amira szájába akarta dugdosni a cumit mire ő tiltakozott én pedig igyekeztem ébren maradni hogy ne vesszenek ezen össze. No akor én cuccolok a Törpillával Mémi szobájába, én a matracra, Amira meg Mémi ágyába. Az éjjel óránkénti ébredésekkel telik....nem eccerű, de nem is meglepő. Mémit is hallom felsírni de az apja menedzseli a helyzetet és visszaalszik.
Hát ilyen előzmények után nem vagyok túl friss, de a rutin az rutin, mindkét gyerekre tiszta pelenka kerül, felöltöznek, enni kapnak, utána Mémit be a babakocsiba, macikávé a kezébe nyom, szürkemaci a kezébe ad és megyünk traktort nézni. Innen nem messze építkeznek és ott szokott dolgozni egy sárga traktor/munkagép. Ezt minden nap meg kell nézni. Mémi persze ki akar szállni, de rábeszélem hogy ne szálljon ki és gyorsabban tolom a kocsit. Amira rámkötözve alszik, vele egyelőre nem kell tárgyalni hogy üljön nyugton.
Az utca végén Mémi vehemensen tiltakozik a további kocsizás ellen, ”Mémifutfut” és már szalad is, elesik, bőg. Vigasztalom. A szomszéd kövér Garfield kinézetű macskája menti meg a helyzetet, akkor a cicát simogatjuk, miután persze megpusziltam a bibiket.
No, most már csak el kell indulni az oviba mert ma megyünk szétnézni meg mondani valamit nekik hogy akkor jövünk-e augusztustól vagy sem. Amirát sikerül kihámozni a hordozókendőből úgy hogy ne ébredjen fel, cumika szájba cuppant, bele az autósülésbe, padlógáz. Nem ébred fel, nem bömböl. Az ovi 15 percre van. Tegnap munkaszüneti nap volt, sokan kivették szabinak a mai napot, összesen három gyerek van az oviban. Elég nyugis. Körbenézünk, Mémi megetetheti a halakat. Két óvónő van, én korombeliek, tetszik ahogy Mémivel beszélnek, kedvesek, nyitottak, nem tukmálják rá magukat amikor az elején mögém bújik, megvárják amíg ő közeledik. Szétnézünk bent, majd kimegyünk, és onnantól kezdve Mémit nem lehet leszedni a mászókáról meg a csúszdáról. Eleve úgy jött be hogy meg kellett neki ígérni, hogy kifele jövet csúszdázhat. No akkor most kiéli magát. Közben kiderül hogy az ovinak saját szakácsnője van, 14-en vannak a csoportban 2 óvónővel.
Az említett három gyerekből kettőt elvisznek 11-kor marad egy kisfiú, meg Mémi, aki a csúszda után lapátozni azaz homokozni akar, majd autózni, seprűzni meg mindenfélét amit lát. Hiába mondom neki, hogy annyit játszhat még amennyit akar, ő itt és most akar játszani, igaza van, a jelenben él.
Nagy nehezen sikeürl kirobbantani az udvarból miután az utolsó gyerek is eltűnt az óvónővel. Indulnánk haza, és egy kis lejtőn kell lemenni hogy az autóhoz érjünk. Noémi fogd meg a kezem-mondom, mire ő ”neeeeeeem mémi futfut” és elkezd lefele szaladni. Tudom, hogy el fog esni és bőgni fog, hiába kiabálok utána hogy állj meg, nem tud megállni, összeakadnak a lábai, elesik és bőg. Vigasztalom de azért jól le is szidom hogy mekkora butaságot csinált és mennyire megijesztett. Természetesen fel kell vennem és vinnem a kocsiig. Jó hogy porzik a vesém különben most tuti bepisilnék, hogy 5 kiló rámkötve, 13-14 meg oldalt lóg rajtam. A nagy sivalkodásra Amira felébred és a változatosság kedvéért bőg. Kajával el lehet hallgattatni és miután ez bevált Noémi kezébe nyomom a mutyimézeskalácsot, erre ő is elhallgat. Jaj de jó.....most már csak a Törpillá bugyiját kell kicserélni, ölben pelusozok, persze pont akkor pisil, de a reflexeknek hála csak pár csepp megy a gatyámra. Nem baj, reggel óta pár csepp babakaja, macikávé és narancslé is került rá, kis pisi már fel se tűnik.
No akkor már csak cumitartót kell venni Amirának mert a mostani csatja tegnap eltört. A bababoltban két hapsi az eladó. Nem tudom honnan szalasztották ezeket az eladó ürgéket, de két ilyen lassú teszetosza béna fickó nincs még a világon. Majdnem otthagyom a cumitartót de aztán felsejlik bennem az éjjel amikor kétségbeesetten keresem a cumimumit és inkább várok amíg végeznek guccimamival. Eltart egy ideig amíg sikerül kiválasztani a megfelelő babakocsit. Mert addig fizetni se lehet amíg egy másik kedves vevővel foglalkoznak. (Amira közben csuklik és egy embereset rámbuktázik, akkorát, hogy a cucc végigfolyik a bal vállamon, oldalamon, jut a hátizsákomra és még a nadrágomra is. Ezt már rezignáltan veszem tudomásul, elvégre minden nap többször buktázik akkorát hogy átáztatja a textilpelenkát és a ruhámra megy.)
A szóban forgó hölgy egy igazi jelenség, nagyon meg van dizájnolva a haja, a körme, a sminkje, a ruhája, nemsokára szül, de magassarkúban nyomja. Én annak örülök hogy a szememre sikerült némi festéket mázolni miután úgy csináltam mint aki Mémit is kifesti mert neki is szépülni kell a tükör előtt ha én azt teszem. Műkörmeim utoljára az esküvőmön voltak....és az se tegnap volt.
A jelenségre visszatérve mindig elámulok hogy hogy bírják az ilyen lédik, nekem szerencsém volt a téli terhességgel, a téli cipőim nem túl nőiesek, de annál melegebbek és kényelmesebbek. Gonoszul arra gondolok hogy jön még kutyára teherautó meg guccimamira babaköpet, de közben rámkerül a sor, Mémi megkapja a blokkot (tőlem, mert a teszetoszaeladóhapsi nem érti miért gebeszkedik és nyújtja a kis mancsát) és már tépünk is haza. Megint szerencsém van Amira csak az utolsó 3 percben tiltakozik az autózás ellen, nem végig.
Hazaérve babazene bekapcsol, Mémi a cédéhez tartozó énekeskönyvet nézegetni, befejezem az ebéd összecsapását, közben hallgatom kábé századjára a bugyuta énekeket a tengeribeteg kalózról, a pukizó kecsöpösüvegről meg a trollokról akik kecskét akarnak enni. A paradoxon azonban hogy egyre jobban tetszenek ezek a buta kis énekek.... nincs sok esélyem mert szinte egész nap ezek cirkulálnak ide-oda a fejemben, mert vagy ez megy, vagy red hot chilli peppers akiknek Mémi nagy rajongója. Amíg megsül az ebéd kiporszívózunk, megetetjük a kutyát. Spenótos lazacos páj azaz pite lenne, de ”Mémi nem kér krokodilt”, azaz nem kéri a zöldet így az övéből kivakargatom a spenótdarabokat. Ebéd abszolválva, most már csak a kutyát kell kivinni mert 4 órája nem volt kint. Mémi babakocsiba be, Amira rajtam, megyünk a tóhoz, hátha a csendes erdei úton bepunnyadna Mémi. Amira persze alszik, most napközben semmi se kelti fel, na de éjjel majd virgonckodik.
Noémi természetesen nem alszik be, ”Mémi megy a tóhoz a Mazsival a babakocsiban”-t magyaráz. A tóba köveket kell dobálni, nekem is, közben azon igyekszem, hogy a gyerek se essen a tóba és a kutya se tudjon beugrani a vízbe a kavicsok után. Nem könnyű összehangolni. Ha Noémin múlik még most is a tóparton ülünk és kavicsot dobálunk, de elkezdenek gyűlni a felhők, pár csepp eső is esik megázni pedig ő sem akar, sikerül rábeszélni a hazamenetelre. Gyalog akar jönni de már olyan fáradt hogy alig bírja a lábait rakosgatni, no akkor be tudom rakni a kocsiba. Hazaérve lefeküdni nem akar, de tudom a megoldást, berakom az etetőszékbe, elérakom a hellókittis rajzolósfüzetét és öt percen belül a szürkmemacira borulva alszik. Akkor meg Amira kel fel és enni akar.
A nap hátralévő részében a net előtt butulok amíg abban az isteni ajándékban van részem, hogy mindkettő egyszerrer alszik, majd mikor Levente hazajött vacsorázunk, játszunk Mémivel, majd jön a fürdetés, aztán nézhet egy Álmok kertjét és utána nagy nehezen elalszik a fakírágyon, mert a matracot megint kiszedi és a deszkákra fekszik. Mosógép-mosogatógép kipakol, kutya megpisiltet és elhatározom hogy megnézem a Lostot a tévében, de elalszom mire odajutnék.
Hát ilyen ez nap nap után. De nem cserélnék senkivel. :)

2010. május 14., péntek

Most már tényleg itt a tavasz






Ilyenkor aztán egész nap kint lóg az ember és lelkiismeretfurdalása van ha a házban van mert ki tudja mikor fog megint ilyen szépen sütni a nap? A napsütés az ritka, drága kincs. Így estefelé pedig olyan lágy fénybe, meleg színekbe burkolja a nap a tájat, hogy az elmondhatatlan, ezt látni kell. SOkáig, nagyon sokáig tart míg besötétedik, nem ám olyan hiphopp leszálló a sötétség mint délebbre, van idő végignézni ahogy az aranyozottság egyre feljebb kúszik a fenyőfákon mígnem egyszercsak teljesen eltűnik. A reggeli ködből kikelő nap látványa hasonlóan költői, ha tudnék festeni csak ezeket festeném. Jobb híján fényképezek.

2010. május 10., hétfő

Noémi

Mémi olyan édes. Úgy szereti Amirát. Folyton simogatja, puszilgatja, törölgeti a száját ha buktázott, pelust hoz neki, töröli a fenekét, a cumit dugdossa a szájába, fogja a cumisüveget és engem utasít hogy vegyem fel ha megnyekken. Este alig lehet lefektetni mert a puszirituálé úgy zajlik, hogy "mégeccerutolsóóóóó" akkor puszit ad neki és még ezt 10x eljátssza. Sose volt még, hogy szándékosan bántotta volna, egyszer ugyan ráejtett egy könyvet, no de ettől lesznek olyan sokat kibírók a második gyerekek :)
Ugyanakkor ő is mászna a hátammra és így együtt már a húsz kilót súrolják....de persze ha én akarom a hátamra tenni azt nem hagyja, csak amikor neki van kedve, általában amikor Amira elaludt rajtam.
Mostanában ő is baba lett, etetni kell, a pelenkázón pelenkázni, már ha hagyja és nem kell közelharcot vívni hogy a kakis pelust levegye.
És közben egyfolytában magyaráz, mondja mondja mondja és olyan szövege van hogy ihaj, most pl akedvence hogy "anyakérszmég", azaz vegyek még ennivalót ha már nincs a tányéromon, meg hogy "anya megette összes maradékot" amikor már semmi sincs a tányéron.
Mindenféle nyakláncot, karkötőt magára aggat, öt hajcsatot rakat a hajába, minden tükörben megnézi magát. Jó látni hogy nőci, hogy ennyire nagyon nőci, kis okos szép cicamica!

2010. május 3., hétfő

Állomány




Jelenleg ez van készleten....lassan tényleg boltot nyithatnék. De így hogy öthetes bébi van a háznál legalább ki tudom élni a kendőmániám. :)

2010. május 2., vasárnap

Tavasz



Tussilago farfara. Nemtom mi a magyar neve. De ha ez a kis sárga virág megjelenik akkor tudja a viking, hogy már úton a tavasz. Nem baj.....éjjelenként néha még fagy, de egyszer már volt 18 fok is délben.
És elolvadt a combig érő hó is, ezt se bánom. Már csak az kell, hogy kizöldüljenek a fák.

2010. május 1., szombat

Pszichomókus, az meg ki?

A könyvemben ígértem egy rövid szösszenetet arról mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. A tapasztalat az, hogy ezt a kettőt rendszeresen keverik az emberek, ami nem csoda, elvégre van átfedés a munkájuk között, de messze nem ugyanaz. Akkor lássuk.
A pszichológus a bölcsészkarra jár öt évig (illetve lehet hogy manapság már tovább is járhat, az én időmben még ennyi ideig tartott a képzés) azaz ELTE és társai. A pszichológus nem orvos, nem ír gyógyszert. Ha jól emlékszem akkor az egyetem öt éve után jogosult a pszichológus cím használatára és később van lehetősége szakosodni.
A pszichiáter orvos, ezért ő az orvosi egyetemet koptatja hat évig - majd miután az egyetem elvégeztével általános orvos lett - van lehetősége szakosodni sebésznek, bőrgyógyásznak vagy éppen pszichiáternek. Öt év elteltével a szakvizsga letételével válik szakorvossá. Mint orvosnak van joga gyógyszert rendelni és bizonyos törvény szabályozta esetekben kényszerkezelést alkalmazni.
A mai képzési forma szerint egyből az egyetem elvégzése után lehet választani, hogy a pszichiátria mely ágával kíván az illető foglalkozni, felnőttekkel, gyermekekkel vagy éppen igazságügyi vonalon képzeli el a jövőjét. Pár éve ez utóbbi kettő még ráépített szakvizsga volt, azaz első körben felnőtt pszichiáteri szakvizsgát kellett szerezni. (ugyanakkor miután évek óta nincs szerencsém a magyar szakorvosképzéshez, előfordulhat hogy az igazságügyi pszichiátria továbbra is ráépített szakvizsga, itt északon a kezdetektől külön van)
Szerencsés esetben a pszichológus-pszichiáter együtt tud dolgozni sárdobálás és egymás lehülyézése nélkül. Kevésbé szerencsés esetben nem.
Elő-előfordul, hogy egyes pszichológusok úgy gondolják, hogy pszichiáterekre és gyógyszerekre nincs szükség és tévesztik meg ezzel a laikusokat. Ugyanakkor valóban előfordul, hogy nem minden esetben optimális/szükséges a gyógyszerelés.
Ahogy az is előfordul, hogy egyes pszichológusok évekig aszalják a betegeket akik évekig járnak a terápiába és nem lesznek jobban.
Nem könnyű ez. Nem is fogom tudni a tutit megmondani, hogy hogyan kellene, de van még mit javítani mindkét oldalon.

2010. április 29., csütörtök

Világjáró Amira

Hétfő-kedden Stockholmba vittem Amirát. Nagyon igaz, hogy gyerekkel és kutyával gond nélkül lehet ismerkedni. Nem számoltam hányan akarták összefogdosni, simogatni, meg hányan olvadoztak, hogy milyen cuki. (ttényleg az)
Ugyan a kurzusszervező nőci nagyon nem örült a jelenlétének, de ez van, ez az ő baja, egy ekkora gyereket még nem lehet másra hagyni, az meg amit ő propagált, hogy menjen még valaki és tologassa a babakocsiban amig én seggelek az előadáson, az nem megy. Nemcsak azért mert nincs fekvőkocsija, hanem azért sem, mert nem utazhat az egész famili oda mert nekem mindenféle kötelező prograómokat találnak ki.Amúgy meg nem szólhat semmit se a vénasszony, mert Amira nagyon aranyos volt, rámkötve aludt szinte végig, néha pukizott, néha büfizett, de nem zavart többet mint azok akik telefonéltak, későn jöttek és magukra öntötték a kávét.
A kurzus egyébként olyan volt amilyen, asszem az a politikailag korrekt megfogalmazés, hogy sok újat nem hallottam....felmerül a kérdés, hogy akkor mi éertelme volt, hát, én ilyen kérdéseket már nem teszek fel, mert elég demoralizáló a válasz, hogy semmi....de ha nekem ezért fizetnek hogy odamenjek és végigüljem akkor üsse kavics, összesen 10 alkalom és ez volt a negyedik, mindjárt a felénél tartok.
Az egész stockholmi kirándulás alatt egy hordozott babát láttam, azt is babybjörnben :(
De hirdettem az igét a nagyonterhes kolléganőnek hogy milyen überkirály dolog a hordozás pláne megfelelő eszközben. A lányzó nagyon érdeklődik, de a férje szerint a hordozás olyan hippi dolog....hát akkor a fater tolja kocsiban a muter meg cígelje a kölköt ha nem tudnak megegyezni. Azért megadtam neki pár honlapot ahol tud tájékozódni, úgyis az lesz amit ő akar :)
A szokásos kérdéseket persze nem lehetett megúszni, "az apuka fekete?" "nincs babakocsi??????" "nem nehéz vinni?" de ezekre két éve jól bevált válaszok vannak így nem kellett nagyon megerőltetnimagam. Nem is tudnám, mert az agyi kapacitásom olyan 60%-a a szokottnak...többet kellene aludni.
Ami nem jött be a kislánynak az a taxizás volt, Noémi se szeretett autózni, Amira se szeret. Nem tudom miért nem, de kocsiban szinte mindig bőgés van. :(
Csak rajtam akarnak lógni és akkor kerek a világ.
Makigyerekek :)

2010. április 28., szerda

Kész!!!!!!!!!!!

Kész a könyv! Az Alexandrában és a Líra boltokban elképzelhető, hogy már ezen a héten, a Libriben pedig a jővő héttől lesz kapható. Az Aposztróf kiadónál már megrendelhető.


Büki Andrea dr.: Ölelj át! - A kötödő nevelésről mindenkinek | bookline

2010. április 19., hétfő

2010. április 18., vasárnap

söndagsmys

Van itt egy fogalom: fredagsmys- frédagszműsz. Fredag-péntek, mys- na ez az egyik a sok-sok lefordíthatatlan svéd szó közül, kb annyi mint kellemes, meghitt, pl amikor a kutya odajön simit kunyizni és az orrával bökdös, vagy amikor kint fújnak a gonosz hideg szelek, bent pedig égnek a gyertyák, ropog a tűz a kandallóban és a lábaknak jó melegük van a gyapjúzokniban, de az is amikor csak egyszerűen jót eszik az ember vagy éppen összebújik azzal akit szeret.
A fredagsmís tehát amikor a heti munkában megfáradt dolgozó péntek este kitölti magának a borocskát-viszkit (mindegy csak üssön) letelepedik a kanapéra, bekapcsolja a tévét, és miközben nézi a svéd táncdalfesztivált, lecsurgatja a torkán az etilalkoholt, és felfal két kiló sós mogyorót, csipszet meg hasonló haszontalan kaját.
Én meg ma söndags(vasárnap)mysöztem. Miből állt ez? Hétkor felébredtem, nem ellenkeztem amikor Levente felajánlotta, hogy megpisilteti kint (a hideg szélben) a kutyát, megetettem a legifjabb családtagot, kidobtam, ami a hólyagomat nyomta, majd kicseréltem a Lionel Ritchie cédét mert már hetek óta az ébreszt reggelente. Most hogy egyedül, illetve Amirával vagyok itt a szobában, hallgatok egy kis nyál zenét. Legyen Fiesta, most van rá esélyem hogy még énekelhetek is, Noémi sose hagy énekelni, mindig rám szól, hogy fogdbeszádanya....
De most kitolok veled, kislányom, amíg te a másik szobában punnyadsz én énekelek, ha nem is hangosan, de csak úgy magamnak.
Cédé előkeres, bekapcsol, anya ágyba visszamászik, Amira oldalra fordít, átölel. Babaszag-tejszagban-finom bababőrben elmerülés, zenehallgatás, Mexikóba-utazás ottmaradás elhatározás. Egy idő után rájövök, hogy a legjobb a műszázásban az itt és most jelleg, és igyekszem semmire nem gondolni csak egyszerűen létezni a babaszag-tejszag-finom bababőr nyomul az arcomhoz érzésben. Király.
A műszázást megzavarja:
1.a gyomrom korgása, tanulság: legközelebb enni kell valami minimálisat
2.nem sok idő elteltével a cédélejátszó kikapcsol, mert a programozás szerint egy órával a bekapcsolás után leáll, ez önmagában nem baj, csak a távirányító van tőlem 2.5 méternyire. A Jedi-erőm pedig korlátozott, mondhatni minimális, így nem tudom kizárólag a karom kinyújtásával magamhoz szólítani, pedig nagyon szeretném
3.Amira pelenkájából géppuskaropogás hallatszik
Mit lehet ilyenkor tenni? Gyomorkorgás....felejtős. Gatyába beszagol, ez nem kaki, akkor nagy baj nincs. Távirányító, na ez már gonosz, mert ki kell mászni az ágyból és odavenni magamhoz. De újra lehet indítani az egészet. Kiesek ugyan az itt és most tejszag-babaszagból, de gyorsan visszakerülök alfába és nagyon-nagyon jólesik még egy ideig ott leledeni.
A műszázásnak a szomszéd szobából áthallatszó ”szürkemacibekakilt” ”makkapakkabekakilt” ”barnamacibekakilt” vet véget, valamint hogy feltűnik Noémi az összes állatával és részt akar venni az idillben. Ez ellen nem lenne semmi kifogásom, ha nem éktelenkedne a jobb derekától aa jobb sarkáig egy nagy pisifolt a pizsamáján. Sikerül meggyőznöm hogy vegyen fel tiszta ruhát és ekkor már csak a ”Mémimegpusziljakisbabát” kell kivárnom és mehetünk is öltözködni.
Mire végzünk, Amira is felébred és ezennel végérvényesen ugrott a további mys-lehetőség mert garantáltan enni akar, Noémi szintén így már végetér a söndagsmys, mert este mikor lefekszem kb öt másodpercig se fog tartani mire elalszom. No de majd a jövé héten!

2010. április 15., csütörtök

Ebéd

NIncs időm. Illetve van, csak az elmegy. MOst éppen sokat sétálok mert jó idő van, végre itt a tavasz. A hó itt-ott foltokban még megvan, de most mát biztos hogy el fog olvadni. Egy időben nem hittem el hogy valaha el fog olvadni ez a mennyiség. Meg azzal is elmegy az idő, hogy Noémi félórákat ül a hintában én pedig végtelenítve éneklem a hinta-palinta című örökzöldet.
Meg azzal is, hogy utána a homokozó mellett ülök és a lányom kedvétől függően a sárga vagy a piros kislapáttal rámolom a homokot a teherautóba. Ha szerencsém van nem jelenik meg a kedvenc szomszédasszonyom. Igen, ő az aki kifejezetten empatikus (emlékezetes tavalyi beszólása az "elvetéltél? ó te szegény, képzeld, én meg terhes vagyok!" ami sokat nem rontott a megítélésén mert előtte is tudtam hogy nem százas, na de mégis....) szorgalmas, hiszen 26 éves kora ellenére még egy napot nem sikerült dolgoznia, elvégre minek, a hozzám hasonlóó adófizető balfékek eltartják, gyermekeit szeretetben neveli a televízió, mert ő saját elmondása szerint képtelen velük foglalkozni és meglepődik hogy Noémivel könyveket olvasunk, mert ők olyat nem szokltak, nézegesse egyedül a gyerek azt a könyvet ha akarja, és remek szakács, a szülei mindig hoznak kész húsgombócot a boltból amihez már csak a szintén kész krumplipürét kell a tányérra önteni, meg kinyitni az áfonyalekváros üveget és kész is az ebéd.
Nem, nem utálom ennyire, csak ha lehet kerülöm. Szerencsére ő is engem így viszonylag ritkán futunk össze.
No, de ott tartottam hogyha jó napom van akkor vele sem találkozom, Noémivel sem veszek össze mert a homokos kezét nyalogatja minden szülői intelem ellenére és a kutyával sem akarja a tízóraiját megetetni. Ha jó napom van akkor megeszi az ebédet és nem kell Teletubbiessal lekenyerezni hogy hajlandó legyen enni is. Nem értem, hogy csinálja, de ha olyan kaja van amit nem szeret akkor inkább nem eszik és éhezik. Ha viszont olyan van amit szeret, akkor pukkadásig, a végén már nem merek adni neki nehogy rosszul legyen tőle.
Amira csak simán és egyszerűen állandóan zabál, utána meg nagyokat buktázik, én meg reggel-este csúcsra járatom a mosógépet.
Mivel megy még el az idő? A műanyag gyerekemmel, a mellszívóval.....na ő nem a kedvenc, de mostanában még itt lakik nálunk, idő kérdése meddig, én már szabadulnék tőle, de még kitartok. Azért gyűjtöm az indokokat, hogy miért jó ha már nem szoptatunk, például lehet partizni menni és végigkóstolni a koktélválasztékot, más kérdés hány IHB (iszunkhányunkbelefekszünk) partira kapok meghívást két ennyire kiskorúval.
Aztán itt van még Amira is, aki eszik is alszik is, éjjel főleg eszik és büfizik, pláne azután hogy Noémi egyiket se csinálta. Aki pedig sokat eszik az sokat is kakil.....gyakran rakétaszerűen rám, csak hogy ne legyen unalmas a mosógépnek, ne csak buktákat kelljen mosni hanem kakikat is.
No de így izgalmas.
Ha pedig elment az idő akkor nem lehet sokat molyolni az ebéddel.
2 krumpli, 2 fej vöröshagyma, 3 dl vörös lencse, 4 gerezd fokhagyma. Krumplit kockákra, vöröshagymát apróra, bele egy fazékba az egészet 1.5 l víz két zöldségleveskocka és némi só kíséretében. Húsz percig fő, majd mikor kész van bors, köménymag, citrom ízesíti. Ez a libanoni lencseleves, az egyik kedvenc mostanság.
Most pedig felébredt mindkettő úgyhogy ajánlom magamat :)

Csoda történt.

Mémi elaludt a babakocsiban. Nekem ilyet utoljára nagyon-nagyon régen és nagyon-nagyon ritkán produkált, 1x-1x újszülöttkorában, de akkor is inkább úgy működött, hogy bele lehetett rakni a kocsiba ha már aludt de ha felkelt akkor visított és akkor nem maradt meg a kocsiban. Már napok óta kínlódás volt, mert se itthon, se Kerstinnél nem aludt napközben és este nagyon fáradt volt, vacsora közben aludt el a székében, vagy hisztériázott miközben kidörgölte a szemét annyira ki volt már merülve. Ugyan tolni kellett jó ideig mire elaludt, de csak sikerült. Jobb lett volna ha enélkülis elalszik és akkor esetleg én is tudok aludni, mert éjjel a Törpe félóránként-óránként ébreszt. Így jobb híján alvajártam, a kutya ismeri a járást, csak menni kell utána.

2010. április 5., hétfő

Nagypénteki kalandok

Megyünk súlymérésre. Nem költséghatékony a csecsemőket és az anyukákat sokáig a kórházban tartani, így két nap után a legtöbben hazamennek. Ha nincs gond, akkor a körzeti rendelőhöz tartozó nővér fogja a továbbiakban méricskélni a gyereket és anyukát okosítani hogy mit csináljon meg mit ne. A hozzám hasonló problémás eseteket pedig még követi egy ideig a kórház.
A probléma: ami a múltkor, a majmokkal való evolúciós rokonságot nem tagadom, de a tehenektől nagyon messze állok genetikailag, kifejezetten nehezemre esik 15 ml tejnél többet gyártanom. Úgy tűnik, az én páros szerveim dekorációs célokat szolgálnak. Hát, végülis, ez is valami, így harminc felett ennek is (meg minden napnak) örülni kell, csak ha újszülött van a háznál akkor azért nem lenne hátrány ha némileg több kerülne a hasába mint a fenti mennyiség.
Ennek apropóján járunk a szoptatási tanácsadóhoz. Meg hogy kiderítse mitől fáj úgy a cickóm hogy nagyon.
Ötvenes svéd hölgy. Szülésznő. Végigkérdezi a kötelezőket, hogy van a gyerek, megállapítja hogy nem sárga, szép (naná) és mérné a mérlegen, ha működne. Vagy 4x próbálja meg bekapcsolni, eredménytelenül. Gyerek közben pucéran a 20 fokos szobában. No ja, korán kell kezdeni az alapozást ha azt akarjuk hogy tizenötévesen télvíz idején gumitalpú Converse-ben járjon iskolába és műanyag papucsban vigye ki a szemetet akkoris ha fagy.
Végül hoz egy másik mérleget és kiderül hogy a súly valóban csökkent, de aggodalomra semmi ok.
Megkérdezem mi lett a tenyésztés eredménye, vettek egy mintát rólam, hogy van-e bacim amitől be vagyok gyulladva és fáj. Azt mondja hogy ez most itt nem téma. Kicsit furcsállom, mert hát ezért vagyok itt.....kiderül hogy a jóasszony félreértett, azt hitte a gyerek PKU- tesztjét kérdezem. No de megörül hogy le van véve a minta, nézné a gépben de nincs benne. Felhívja a labort, tudni kell hogy éppen nagypéntek van azaz minimális kapacitással működik most az élet, csak amit nagyon muszáj azt csinálják meg. Nem, még nincs eredmény.
Kérdezem, hogy szerinte mi ez, gyulladás? Azt mondja igen, és ezt meg kellene kezelni gyógyszerrel, várjuk meg az orvost. Kérdezem miért. Hogy írjon receptet. Mikor jön az orvos. Hát legkorábban két óra múlva. És én mit csináljak itt két óráig? Hát várjak. Mondom neki, hogy ha csak és kizárólag a receptre kellene várni akkor az nekem felejtős, mert inkább megírom magamnak és hazamegyek most. No ez komoly lelkiismereti gondokat okoz a jólelkű assszonyságnak. Ez ugyanis nem kifejezetten szabályszerű. Éppen nem is tiltja semmi, de ilyen rész nincs a protokollban, és ilyen esettel nem mindennap találkozik. Próbál kapacitálni, hogy azért várjak, de nem túl eredményesen. Végül elfogadja, hogy akkor így lesz. Elvégre nem tud megakadályozni és ezt ő is tudja.
Most már csak a technikai kivitelezése van hátra. A receptblokkom otthon van, a fene készült erre hogy még magamat is meg kell kezelnem. Persze lehetne éppen a táskámban is, egészen egy héttel ezelőttig ott figyelt egy árva üres receptecske aztán nagytakarítottam és kiszedtem. Azt hiszem visszatérek a férjemet idézve ”még halott német katona is van a táskádban” állapotomhoz, jobb volt az úgy nekem, én úgyis átlátok a káoszon.
Recept tehát nincs. Ugyan ha hozzá tudnék férkőzni a számítógéphez akkor ez nem lenne probléma, mert akkor megcsinálnám elektronikusan lévén van rá lehetőség. Ebbe viszont a kedves hölgy nem megy bele, mert attól tart akkor az megjelenik itt abban amit ír és az nem szabályos. Holott nem akarom én hogy neki ebből kellemetlensége legyen elvégre ő valóban a munkáját végzi igazi jó rendszersvéd módjára, mindent megcsinál ami neki elő van írva, ő viszi a hátán ezt az országot a sok-sok kollégájával együtt, csak a hozzám hasonló külföldi orvosok azok akik nem átallják a rendszerben törvényszerűen bennelévő kiskapukat megtalálni és használni is.
Szerencsém van, nem jó a nyomtató és valamit ki akar nekem nyomtatni. Nosza, választ egy másikat és kimegy a papírokért.
Én meg már ott is vagyok a gép előtt, lépek be a rendszerbe (és ügyelek a hölgy hírnevére, a saját nevemben jelentkezek be) és úgy írom meg a receptet hogy legfeljebb a nógyógyászok csodálkozhatnak, hogy a beteg belekontárkodott a a dokumentációjába és írt magának egy receptet. No, hát vessék fel a terapeutájuknak, én már jelszót írom be hogy mehessen a recept. Jelszó érvénytelen, kontaktolj az adminisztrátorral - jelenik meg......neeeeeeeeem, nem lehet. Lejárt volna? Bizonyos időközönként meg kell újítani. Akkor lehet hogy megújítottam, csak nem emlékszem rá, előfordul velem az ilyesmi. Másikat gyorsan.....közben ketyegnek az értékes másodpercek, és igen ezt már elfogadja! Még jó hogy mindig ugyanazt a kettő jelszót cserélgetem, így van rá némi esély hogy valamelyik működik.
A B terv az volt, hogy lemegyek a gyerek ambulanciára, becsengetek és van rá esély hogy megismer a nővér - elvégre három hónapja még itt dolgoztam, - és beenged, ott meg kerítek egy gépet, vagy megkérem a gyerekügyeletes kollégát hogy segítsen ki egy recepttel. Mert a belépőkártyám már nem működik így kizárólag az informális utak jönnek számításba ebben a formalitásokra épülő országban.
De nem volt szükség B tervre, mert elég volt az A, a recept elküldve a patikában, most már csak annyi hogy megkapom a szülészeti dokumentációmat, amin nem sok adat van, mivel nem itt született a kislány.
Most már csak a kórházi patikáig kell eljutnom ahol meglepően sokan vannak, de egész gyorsan végzünk.
Kilépve a kórházból igazi tavaszi esőszag fogad, az autópályán hazafelé meg már az út is száraz, és a nap süt, oda nem ért el az eső.
Kicsit szebb színben tünedezik fel a jövendő, Amira alszik hátul, én Diana Krallt éneklek ( let´s fall in love, why shouldn`t we fall in love, now is the time for it while we are young, let´s fall in love) és hagyom le a népeket akik a külső sávban haladnak, egyszercsak látom hogy ott villog egy rendőrautó és integet nagy bőszen a közeg. Gyors pillantás a sebességmérőre, 160 km/h......ott ahol a korlátozás 110.....khmmmm. A fene ezt a kocsit, nem érezni benne, hogy ilyen jól megy, ez is a férjem hibája, miért állt be az enyémmel a garázsba, azzal nem száguldozok ennyire. Kicsit úgy járok mint Csülök aki jól tudja, hogy a feljebbvaló Potrien őrmester eltángálása a légió álmoskönyve szerint rossz kimenetelű főtárgyalást von maga után, én is nagyon jól tudom hogyha ezek nekem integettek akkor jó esetben csak a hordozókendőkészletem minimum felétől rosszabb esetben a jogosítványomtól vehetek érzékeny búcsút. De ma szerencsém van, egy teherautó döglött le az út szélén és azt próbálják felrakni a vontatóra, a közeg meg forgalomlassít hogy el ne csapják a rakodókat. Vérnyomás harmicat esik, izzadt homlok letörlődik, miért kellett sietnem-magyarázat legközelebbre elrakódik és sokadjára megfogadódik, hogy nem fogok gyorsan hajtani. Ezzel a szabálykövető magatartással még akadnak gondok, de azzal vigasztalom magam, hogy a fő szabályokat betartom, nem ölök embert, az adót meg fogcsikorgatva ugyan de befizetem. A többi már részletkérdés.
Ez a sok stressz.....ezért nem megy nekem a tejelés, mert mindenhol rendőrök vannak. No ezt még én se hiszem el, hazaérve leküldöm a gyógyszert és magamra cuppantom Amira-biomellszívót és bízom benne, hogy igaza volt a kedves hölgynek és ez a gyógyszer majd segít.

2010. április 2., péntek

Calici a miniatűr istenverése bezavar a családi idilllbe

Van egy vírus, a calicivírus ami az utóbbi időben személyes ellenségem lett. Nagy valószínűséggel nemcsak nekem hanem mindenkinek aki valaha elkapta. 10 darab elég belőle a fertőzéshez holott egy általa okozott hányás-hasmenésben több millió ürül alkalmanként.
Ha kitör a járvány kórházi osztályokat zárnak be, műtéteket halasztanak el és veszik a tervezett munkát a minimumra. Amit okoz az olyan rosszullét hányás hasmenés amit még él nem felejt el az ember.
Rutinos versenyzők egyszerre hánynak a csapba és ülnek a vécén. Rutintalanok (én) a kettő között ingáznak, buzgón imádkozva hogy odaérjenek időben. Rutinos szülők nagyobb gyerekre is pelenkát adnak és lavórral a kezében ültetik a tévé elé. Rutintalanok (én) utólag törölgetik rókakomát mindenhonnan.
Ennivalóra garantáltan nem kell vagy egy hétig gondolni, mert a puszta gondolatára kijön minden. Sajnos nem spórol mégse semmit az állampógár, mert a pénz ami megmarad a konyhapénzből elmegy vécépapírra és aranyérkenőcsre.
No, hát egy ilyen költözött hozzánk négy nappal Amira születése előtt. Levente hozta haza a kardiológia-intenzívről infarktusos betegtől....így először ő dőlt ki, majd másfél nap múlva én. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy amint a munkahelyen feltűnik ez az egyiptomi csapásnak is beillő szörnyűség, ne menjünk dolgozni. Szóljanak meg, vessenek meg, köpjenek le, de ennyire nem fizetnek jól, hogy ennek a veszélyét bevállaljam.
Csütörtökre és péntekre beköltöztem a vécébe. Közben a szívem szakadt meg ahogy a porcelánt ölelgetem és hallom hogy kint Noémi utánam sír és sír és sír az apja nem jó éppen neki én meg nem tudok kimenni.
Csak nehogy most kezdjek szülni mert az utolsó fosástól számítva 48 óráig fertőzök arról nem beszélve hogy nem élném túl ha most indulna kifele a bébi.
De a természet bölcs és vár egy napot, szombatra kapok egy nap pihenőt hogy összekapjam magam.
Vasárnap hajnalban aztán elindul Amira, délelőtt megszületik, közben Noémi a vendégségben teletubbiest néz és a kék lavórba hány vagy háromszor. (A gyerekfelügyelők már rutinosak, idén 2x kapták el a calicit) Hazajőve egy ideig ez lesz az új játék, hogy mindenkinek a lavórba kell hánynia, nekem, az apjának, a kutyának és az összes plüssállatnak.
Most azért fohászkodunk, hogy se a gyerekfelügyelők, se Amira ne kapja el. Ez utóbbit úgy próbáljuk elérni, hogy miután megszületett itthon bemegyünk a kórházba és ottmaradok vele a csecsemőrészlegen. Elvégre végülis nem jön rosszul békésen pihenni egy csendes szobában, ahol mindösszesen annyi a dolgom hogy kimenjek enni napi 4x, és enni adjak a törpének. A másik verzió hogy otthonmaradok. Szerencsére van egy jó férjem aki még kapacitál is hogy maradjak a kórházban és pihenjek, mert ha otthonmaradok abból minden lesz csak nem pihenés. Igaza van és ugyan nagyon bánt, hogy Mémi pont most beteg és nem vagyok vele, de őt nem izgatja ennyire, elmondogatja magának hogy anya dolgozik és ebben megnyugodva nem is izgatja túlzottan hogy másfél napig nem lát.
Hétfő délután hazamegyünk. Tesszük ezt annak fényében, hogy hétfőn egész nap jól van. Nem hány és nem megy a hasa.
Hazafelé megállunk a McDonaldsnál mert úgy érzem meghalok ha nem ihatok vaníliás milkshaket, a múltkorit úgyis kihánytam. Noémi krumplit kér, na akkor már kérek én is.
Hazaérve a kanapén ismerkednek a lányok, Noémi Amirát puszilgatja, az anyai szív meg olvadozik. A nagy boldog jelenet után kevésbé lírai percek következnek amikor pár Méminyöszörgés után viszontlátjuk a krumplit a lavórban. Meg még mindenfélét. Éjfél körül sikerülne is ágybakerülni, de ekkor Mémi ismét hány ezúttal a saját ágyában és ezután nem hajlandó egyedül elaludni. Jön hozzánk, épphogy lefekszik elkezd hisztérikusan sírni és sokadjára bekakil. Amira alszik az ágy közepén, no akkor ő odébb megy, hátha nem szállnak rá a vírusok, Noémi kezébe adjuk a ”radíros barit” ami egy barit mintázó kis radír, a barimintát már levakargatta, de nagyon szereti magánál tartani és átpelenkázzuk. Közben ablak kinyit, szellőztet, mert ez a calicikaki olyan büdös hogy ihaj. Mémi velünk akar aludni ami az állapotára való tekintettel teljesen érthető is. Alig látok a fáradtságtól, ahogy lehúzzuk az ágynemújét, átöltöztetjük, még 1x átpelenkázzuk, közben Amira enni kap, mi megfürdünk, felírom hogy holnap egész borsot kell venni és enni mert a népi megfigyelés szerint ez megöli a vírust még a gyomorban, hát, nem túl hihető, de nem árthat és már nem is nézem az időt, amikor lerogyunk az ágyba. Noémi felém nyújtja a kezét, megfogom és amint leér a fejem a párnára már alszom én is. Isten hozott itthon, anya.

2010. március 31., szerda

Amikor a magyar orvos Svédországban otthon szül

Olyan nem lesz mint a Dallas mert csak két részes, az elsőt a férjem írta a rokonoknak-barátoknak, a másodikat meg én. Az ő gépén nincs magyar billentyűzet, de élvezhető attől még.

1. rész.

No hat akkor kicsit bovebben Noemi huganak a szuleteserol.
Az ugyebar (tobbe-kevesbe) tudott, hogy ez a kislany is kiszamitotta es 9 nappal kesobb erkezett a tervezettnel. Az
erkezest megelozo heten az egesz csalad fosott, hanyt, kislanyhanyast torolgetett es kozben imadkozott hogy a szules
a hanyas utan jojjon majd csak. Reszben igy is lett.

Ma reggel mikor 7 korul eltavozott a magzatviz, nyilvanvalova valt hogy a hajnal 4 korul elkezdodott fajasok mar
tenyleg a szuleshez tartoznak. Nosza, ebresszuk fel a kislanyt, aki az uj napot, a nyari idoszamitast es a tesoja
kozeledtet egy tekintelyes hanyassal koszontotte. Jo kezdes. Ezutan egy rovid te tartalmas telefonbeszelgetesbol
kiderult hogy az ovoneni akinel Noemi lenni szokott (es aki bevallalta hogy vigyaz Noemire amig mi szulunk), nem
tudja ugy fogadni ha fosos-hanyos, mert megfertozheti a tobbi gyereket. Jogos, bar kicsit bosszanto.
No akkor gyors telefon egy jo barat csaladnak, akik vallatak Noemit. Akkor aztan kislany gyorsan osszepakol,
mikozben Andinak szaporodnak a fajasai. Andi ugy gondolta hogy nem vallalja a szar kanyargos uton valo kocsizast,
megvar otthon amig en visszaerek aztan huzunk majd be a korhazba. Kislannyal "kocsiba be, kettesbe be, ablakot le,
konyokot ki"... na jo, az utolso ketto nem igaz mert mar tegnap ota eseget az eso.

A sebesseg megvalasztasa a "dimbes-dombos kanyargos erdei uton rohadtul sietni kell es kozben imadkozni hogy ne
jojjon traktor mert az kilometereken at nem lehet megelozni" kormondattal irhato le. Roviden gyors. (Az ESP kavicsos
uton is hasznos! ) Szerencsere kozlekedesi gond nem adodott, viszont a hullamvasutat kozelrol imitalo kozlekedes
meghozza a kislany erre a celra kifejlesztett reflexet: kb 5 percel a cel elott sirni meg nyoszorogni kezd. Ezt az
elmult het soran szerzett tapasztalattal egybol osszekapcsoltam az "apa mindjart hanyok" allapottal. Fek, ki a
kocsibol, hatra a kislanyhoz aki eleg szurke arcal konstatalja az imenti gyors sebessegvesztes kivaltotta "utolso
csepp a poharban" allapotot majd hanyni kezd. Hala a hanyagsagnak epp keznel a kocsiban levo kukas-zacsi, ami tobbe
kevesbe csepp-mentesen illesztheto barrierkent funkcional a kislany es a kocsi kozott. Rovid vigasztalas, majd a
"Memi hanyni ajajaj autoooobaaaa" kijelentes utan indulhatunk tovabb.

Az ut hatralevo resze gyorsan es rokamentesen zajlik. Kis sirdogalas utan a kislany marad az ismerosoknel, es egesz
nap a betegsegtol leverten kornyadozik, tv-t nez, rokazik es rokazva tevezik.
En gyorsan sebesen hazaautozok, se traktor, se javorszarvas, se kislanyhanyas nem lassit.

Hazaerve Andi a furdokadban talalom, epp az elfogyott melegvizet szidja. Marmint amikor nincsenek fajasok. Mert azok
bizony vannak. Meghozza intenziven. Sokan. Gyakran. Olyannyira hogy kicsit eselytelennek latom hogy hogyan fogom en
bevinni a korhazba. Azert megkockaztatom a kerdest, de a valasz elegge egyertelmu. "En mar innen nem megyek sehova,
ahhoz mar keso". Hmmmmmm. Akkor tehat vagy panik es kapkodas es mentohivas, vagy megnyugvas es segites. Legyen az
utobbi. Tehat itthon szulunk, egyedul.
Meglehetosen tehetetlen erzes ferfikent allni (ulni, terdelni stb) egy szulo no mellett aki felelmetes
nyugalommal es onkontrollal iranyitja a sajat szuleset. Maramennyire egy termeszetes folyamatot iranyitani
kell/lehet. Mindesetre teszem amit tudok, segitek ahol lehet.
Persze mielott nagyon belelendulunk a szulesbe, meg a kutyaval is kell egy kicsit setalni nehogy becsinaljon lent
mikozben mi becsinalunk fent. (foldszint-emelet)

Szoval elokeszuletek keszen, zacskozaro csipesz a koldokzsinor lefogashoz, koromvago ollo az elvagashoz. Plusz egy
edzett 25 centis konyhakes ha koromvago ollo nem mukodne. Mi kellhet meg? Orrszivo-porsszivo az esetleges
legutleszivashoz. Plusz iszonyat mennyisegu szaraz meleg torulkozo. Es sok nyugalom meg nyugalom. Ez nincs, de azert
megis mert tudom hogy minden rendben lesz. Most meglatjuk hogy az elmeleti oktatas hogyan kamatoztathato a
gyakorlatban. Lasd szuleszet szigorlat 7 evvel ezelott. Jol. De ez csak ugy hogy Andi hihetetlen eros es vegig
esznel van es tudja hogy mit kell csinalni. Igy nekem effektive csak a gyerekre kell koncentralni.

Reszleteket nem tudok irni, annyira egybefolyik minden, de ijeszto, csodas es felemelo erzes mikor kibujik eloszor a
kis fej, majd kijon a torpe es elkezd nyekeregni. 10:30kor. Innentol mar egyszeru. Andi a meleg vizben, a baba
egybol megy ra a pocijara hogy ne fazzanak, es utana mar nyugisabb minden. Rakapcsoljuk a zacskocsipeszt a
koldokzsinorra, (ketto a gyerek fele, egy a mehlepeny fele), majd a koromvago olloval elnyiszaljuk. Mondanom sem
kell, jobban vagja mint a korhazi ollo annak idejen Noemi koldokzsinorjat. Baba ezutan kivesz, letorolget, konstatal
hogy kislany, majd jol becsomagolva vissza Andihoz aki kozben lassan a mehlepenyt is kibuvoli. Ezutan mar minden
nyugodtan telik, Andi is kijon a vizbol, a kislany eszik egy sort majd edesdeden elalszik. Gyonyoru.
Mentot probalunk hivni hogy az vigye be a lanyokat de ok ugy gondoljak hogy mar eltelt 2 ora a szules ota, mindenki jol van
akkor mindek mento, menjunk sajat kocsival. Koszi. Sebaj, ez mar nem szamit, a lenyeg hogy mindenki jol van.
A korhazban kiderul meg az is hogy 4290 gramm es 52 centi. Szoval nem kicsi. De tunderi szep.

2. rész

Orvosokról nem gondolja az ember hogy otthon szülnek. Aztán mégis megesik néha.
A héten az egész familin átvonult a calicivírus nevű istenverése, erről bővebben később. Hányás fosás jó esetben egy napig rossz esetben tovább. Mindezt 41 hetes terhes hassal kihagytam volna. Ahogy azt is hogy Noémihányást törölgessek a padlóról. De sokszor nem úgy alakul ahogy azt az ember eltervezi.
Mindenesetre már egész jól voltam szombaton, akkor már nem volt róka se, kaki se, semmi se. Étvágy se, de ez zavart a legkevésbé, a kaja említésére is forgott a belem. Vasárnap hajnalban Mémi sír, utánam kajdászik. Félálomban átmegyek hozzá, lerogyok a matracra és magamban anyázok mert nem akar elaludni, csak forog ide-oda és kínlódik, miközben nekem elkezd görcsölni a hasam. A végén rászólok, hogy aludjon már, akkor megnyugszik és nem fészkelődik többet. Visszamászom a saját ágyamba. Egyre jobban fáj. Nem baj, az utóbbi hetek erről szóltak, majd elmúlik. Csak nyugodtan. Cool vagyok. Szuszogás szép nyugodtan 1-2-3-4-1-2-3-4-1-2-3-4. Hangtalanul. Lazulás. Süllyedés. Jé, kevésbé fáj. Király. Akkor elölről. 1-2-3-4 stbstbstb.
Egyszercsak pukk és a niagara közepén találom magam. Még jó, hogy pár napja a fenekem alá tett öregotthonos matracvédővel alszom. Azért Leventét felrugdosom hogy hozzon törülközöt mert itt fürdök a vízben. Gyors csekkolás, kis vér, az nem baj, nem zöld, jó, nincs gáz. Épp megtörölgetem magam, mikor Mémi felsír a szomszéd szobában és hallom hogy hány egyet. Levente már ott van és takarít. Jól indul.
Noémi sír. Nekem még jobban fáj. Így hogy itt ez a síró gyerek nem nagyon tudok se szuszogni se lazulni két görcs között nincs gáz, de amikor jön akkor a földön fetrengek.
Levente bemegy vécére Noémi meg a Juliskás mesekönyvet akarja nézegetni. Mindezt úgy hogy a hasamra ül. Sírok. Ő is sír. Most már öklendezik. Én meg görcsben a földön. Ó irgalomnak anyja ne hagyj el...
Kiderül hogy a hivatalos gyerekvigyázóhoz nem mehet mert hány. No akkor jönnek a barátok, ahol már két gyerek van és akik hányás-fosás szempontból már edzettek. Ugyan a télen már kétszer elkapták és gondolom nem akarják harmadszor, de nagyon úgy tűnik hogy nem azért megy a gyerek hozzájuk mert manikűröztetni megyek. Egy baj van csak, vagy félórányira laknak és kanyargós út vezet oda. Nem, ezt nem vállalom be, kocsizni ilyen hassal csak amennyit nagyon muszáj. Inkább megvárom míg visszajön értem az ember. Levente hiphopp összepakolja a kislányt én meg bevonszolom magam a fürdőszobába.
Ott amint elcsöndesedik a ház és Levente elhúzott padlógázzal megint tudok lazítani. Telefon ott figyel a közelben. Mire teleengedem a kádat elfogy a melegvíz. Gyors anyázás és takarékos svédek szidás miért nem lehet több meleg vizet csinálni egyszerre. Nem baj, elég lesz, mire kihűlne felmelegszik az újabb adag.
Ott ülök nem tudom mennyit, nem is vészes. Megy ez nekem. Aztán egyszercsak azt érzem hogy már nem tudok lazulni akármennyire akarok mert a hasam magától feszít. Hűha, már itt tartunk???? Erről nem volt szó. Hol van már ez az ember a kutya mindenit. Ajaj, ijedtség, negatív, nem jó, agyat vissza pozitív gondolatokra. Mindjárt hazaér minden rendben lesz csak szép nyugodtan minden a legnagyobb rendben. Szuszogj. 1-2-3-4.....
A baj csak az hogy nem jön és egyre jobban fáj. Aztán egyszercsak hallom hogy jön. Akkor már eléggé odavagyok. Hol a szatyrod. A kórházi szatyorra gondol. Holott én innen már nem megyek sehova én már innen ki nem birok szállni az olyan biztos hogy 2 meg 2 az négy. A gardróbban- mondom. Pakol. Nem bírok szólni, majd rájön. Próbál kapacitálni hogy menjek aztán eljut hozzá is, hogy nem megyek sehova.
Egész jól viseli. Én már nem aggódom most már nincs hová aggódni, a kocka el van vetve. Akkor ebből hozzuk ki a legjobbat. Csak nyugodtan, megy ez mint az ágybavizelés. Csak ne fájna ilyen rohadtul....
Mert egyre jobban fáj és tényleg nincs az embernek más lehetősége csak hagyni magát hadd történjenek a dolgok, ezek már túl vannak az én lehetőségeimen, erre nekem már nincs hatásom. De nem baj, elvégre a gyerek tudja hogy kell megszületni, a nők tudják hogy kell szülni a szülészek meg a szülésnők hát nekik ma nem osztottak lapot. Különben is csak okoskodnak meg vegzálják az embert a hülyeségeikkel és nem hallják amit mondok nekik. Az utóbbi hónapok erről szóltak, hogy ők majd segítenek nekem, csak csináljam azt amit mondanak. Na ja, kösz, a múltkor ez volt aztán tartott egy ideig míg összeszedtem magam a romjaimból. Még egyszer velem ezt nem játsszátok el. Most már amúgyis késő. De most jó lesz. Most minden rendben lesz. Gyors gondolattisztítás: Nyugalom van. Béke van. Minden a legnagyobb rendben. Közben azért a biztonság kedvéért vizualizálok meg mondogatom a kis mantráimat magamnak mert ezek kötnek ide, mászom a sziklán a semmi felett, nekem is kell kapaszkodni valamibe jobb híján ezekbe.
Közben hihetetlen nyomási ingereim vannak, de fej még sehol. Gyere babám gyere babám gyere babám. Hallom ahogy az ember ott matat körülöttem de a szemem nem bírom kinyitni. Nem is akarom mert akkor elvesztem a képet ahogy szép nyugodtan kijön.
No ez már a sokadik és összefolynak a fájások, hopp már nincs messze a feje hú de kemény ez a csont...jé mi ez az izé ami itt dudorodik ugye nem zsinór, nem az nem ilyen, kéz sem mert túl puha, akkor burok még, nem értem hogy kerül ide azt hittem már kifolyt az összes víz, de nem baj, elfér itt, amúgy is minden rendben, minden okés, mindjárt kijön.
Amire emlékszem hogy közben lett melegvíz valamennyi mert az locsolódott a hátamra, meg arra is, hogy volt pár pillanat amikor azt hittem hogy itt a vég és nem bírom tovább aztán nyomnyomnyomnyom közben bevillan hogy lazítlazítlazít is, hallom hogy a feje már kint van és Levente mondja (kicsit feszült hangon) hogy nyomjak már de épp nincs inger, aztán van, nyomnyomnyomnyom és kint van. Nyekeg, és kitisztul minden, adok neki egy kilences Apgart elvégre csak lehúztam pár hónapot azon a nyamvadt gyerekklinikán csak ragadt rám valami, majd az ötpercest már tízre saccolom a többi meg nem érdekel.
Kerül törülköző is, gyerek a hasamon, Levente vagdosni akarja a zsinórt, hogy mikor kell. Hát mittudomén, de pár percet még várhatunk, lerobog a lépcsőn, zacskócsipeszt hoz, mi mindenre nem jó az ikea.
Ez is megvan még sincs este, odaadom neki a közben megnéztük, kislányt, törölgesse meg a maszattól, kint nagyon tiltakozik, biztos nincs ilyen meleg. Az elég rossz amikor kint vannak mert hallom hogy sír a gyerek, placenta még sehol és egyre kevésbé érzem itt jól magam a kádban. Aztán megoldódik ez is mert elkezd megint emberesen fájni a hasam aztán hopp, a placenta már semmiség.
Bébit letesszük Levente nekem segít összekapni magam. Igen jól esik kiterülni az ágyban mellettem a kis szuszogóval. Aztán elkezdünk gondolkodni is, hogy Noémi még mindig hány meg megy a hasam, nem jó ez így, lehet hogy mégis be kellene mennem a kórházba, el ne kapja ez a kis ember. Mert ebből a dögből 10 darab vírus is elég és kész a fertőzés.
Mentő nem jön, mert két óra eltelt a szülés óta. Pénz meg nincs arra hogy egészséges anyukákat és babákat fuvarozzanak. Magad uram ha szolgád nincs. Csúnyákat gondolok róluk a lépcsőn lefelé. Kicsi baba csendben nézelődik.
Kórházban ritka ellenszenves szülésznő. Az otthonszültekre úgy látszik nincs protokolljuk mert nagyon nem tudják mitévők legyenek. Egy óráig tart mire előássák az én vércsoportomat a számítógépből, ami annak ismeretében hogy Noémi két éve ugyanebben a kórházban született és akkor is megcsinálták a vércsoportvizsit...hát elég gyér eredmény. Ja és azzal indít ez a ribanc hogy toljam le a gatyámat. Nem. Hogyhogy nem. Úgyhogy nem. Majd esetleg. De nem itt és most. De hogy jó lenne. Szerintem meg nem. Végül feladja. Én pedig már tudom hogy egy héten belül megírom a főnökének hogy legyen szíves nézzen a beosztottai körmére így nem beszélünk szülőnővel meg beteggel meg senkivel hogy odaállunk az ágya fölé és rendelkezünk. Milyen stílus ez. Bár nem fűzök hozzá sok reményt, a régi vicc szerint is a terrorista meg a szülésznő között csak az a különbség hogy a terroristával lehet tárgyalni.....
És az itteni szülésznők különösen sokat hisznek magukról. Holott mást se csinálnak csak papagáj módon a protokolljaikat ismételgetik és ami azon kívül van az nem létezik. Az egyszerűen nincs.
Nem baj. A kocka ismét el van vetve.
Végül az egyiknek eszébe jut hogy lehet hogy ennénk is valamit, mindezt olyan két óra körül és addig még egyikünk se nem evett se nem ivott (kislány fél 11-kor született) úgyhogy valóban jó lenne ha kerítene valami abrakot ez a nőce.
Levente végül elmegy Noémiért és abban maradunk hogy meglátjuk hogy van, én inkább itt maradok. Még pár órát aszalnak megfigyelés címén, ami megfigyelés abból áll, hogy eddig se vérnyomást se semmit nem mértek, ott fekszem a gyerekkel egy szobában egyedül és éppen meg is halhatnék mert a riasztógomb valahol a fejem mögött egy méterrel. Nem vagyok paranoid, nem gondolom hogy csak engem utálnak ennyire, szerintem ez is csak a szokásos szülésznő-hozzáállás, csináld azt amit mi akarunk akkor tündibündik vagyunk de ha nem akkor meg magadra vess. Na nem mintha magamra venném, elvégre ha ők hülyék az az ő bajuk én tudok magamra vigyázni. De ha már itt vagyok akkor meghívom magam a kincstári eldobhatóbugyogó, óriásbetét és társaik raktárára, jobb helyen van ez nálam mint itt.
Műszakváltás, a ribanc lerapportált a soron következőnek, ez legalább normális. By the way ilyet se csinálunk hogy hazamegyünk és betegtől nem köszönünk el, de lehet csak én vagyok ilyen széplélek. De ezzel az újjal lehet még beszélni is. Csak vannak normális emberek is itt.
Végül felgurítanak a babás osztályra és itt már ismerős. Két szárnya van, az egyik ahol most vagyunk ott csak akkor jönnek ha az ember szól, egyébként nem. A múltkor a másikban voltunk ott naponta többször bejönnek megkérédezni ami az ábra.
Egyedül vagyok a kislánnyal itt és ez így nagyon jó lesz. Édesen alszik, továbbra se érdekli a világ. Levente hív hogy Noémi párszor kidobta a rókát a vendégségben, ölébe vette a lavórt nézte a tévét és ha jött a rókakoma akkor az a lavórba landolt. Ja és a kutya is hányt, ez egy ilyen hét. De most már otthon vannak mindjárt mennek aludni.
Kimegyek én is enni, itt az a divat hogy közös kajálda van, ott lehet szociális életet élni, tévét nézni. Részemről evés van aztán most igénytelen leszek, délben fürödtem mára ez elég. Inkább odafekszem a kislány mellé, átölelem és csak simán és egyszerűen boldog vagyok. Még aludni se bírok. Mostanra leülepedtek a dolgok, szültem egy gyereket, én, egyedül. Levente ott volt, úgyhogy nem voltam teljesen egyedül, de nem mások nyomták ki a hasamból hanem én csináltam, én, nem más. Mégse vagyok fáradt, van egy kis eufória, kicsit lebegek is de pont annyira amennyire jólesik. Jó mulatság, nőimunka volt. :)