Ilyenkor aztán egész nap kint lóg az ember és lelkiismeretfurdalása van ha a házban van mert ki tudja mikor fog megint ilyen szépen sütni a nap? A napsütés az ritka, drága kincs. Így estefelé pedig olyan lágy fénybe, meleg színekbe burkolja a nap a tájat, hogy az elmondhatatlan, ezt látni kell. SOkáig, nagyon sokáig tart míg besötétedik, nem ám olyan hiphopp leszálló a sötétség mint délebbre, van idő végignézni ahogy az aranyozottság egyre feljebb kúszik a fenyőfákon mígnem egyszercsak teljesen eltűnik. A reggeli ködből kikelő nap látványa hasonlóan költői, ha tudnék festeni csak ezeket festeném. Jobb híján fényképezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése