Grafomán hajlamaim eddigi megnyilvánulásai:

  • Keserű pirula
  • Ölelj át
  • Magyar orvos Ikeaországban

2011. február 23., szerda

Volt kollégám Jamie

Írt egy jó kis könyvet: http://www.libri.hu/konyv/kemeny-uzlet.html
Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe. Én pedig nektek ajánlom.

2011. február 22., kedd

A la Dogbert

Dogbert olyan mint egy árnyék. Követ engem. A Legetikusabb Cég óta a nyomomban van. És az összes főnököm tőle veszi a leckéket, mert akár amerikai multi- akár svéd állami rabszolga vagyok, ugyanazokat az ostobaságokat követik el nap mint nap.
Nézzük csak mire tréningezte Dogbert a sok okos főnököt (nekem szerencsém van mert megszereztem a szigorúan titkos vezetői kézikönyvét így tudom hogy képzi a menedzserzombikat):


A vezetés tíz alapszabálya:
1. Mindig igazad van még ha hülye is vagy.
2. A tér és idő fizikai törvényei azért vannak, hogy megszegd őket.
3. Nem az a probléma, hogy kevés az erőforrás, hanem hogy kevés az értekezlet.
4. Ha bizonytalan vagym kérj jelentéseket.
5. Ha beszélsz, kommunikálsz.
6. A rossz munkamorált a beosztottak jellemhibái okozzák.
7. Amit tíz ember tíz nap alatt el tud végezni, azt egy ember egy nap alatt is el tudja végezni.
8. Csapatmunka az, amikor mások dolgoznak helyetted.
9. A betegség az alkalmazottak lustaságának egyik tipikus megnyilvánulása.
10. A megalázás az elismerés egyik formája éa minden alkalmazott elismerésre vágyik.


A menedzserzombiknak remekül sikerült Dogbert ötleteit implementálni a napi gyakorlatba:
Van egy szakrendelés ahová a menekültek fordulhatnak a pszichiátriai betegségükkel. Nem túl népszerű munkahely, sok igazolást kell írni, a betegek eltűnnek, vagy kitoloncoljék őket vagy szétszórják őket az országban. Érdemi kezelést nem nagyon lehet csinálni, tűzoltás van, meg lehet törni a fejet hogy télleg meg akar-e halni vagy csak mondja.
Évek óta nem találtak ide fix orvost, bérorvos dolgozott heti (!!!!!!!) negyvenezerért. Jó a rosszban, hogy nem volt sok beteg és négyhetente elég volt ha jött a bérorvos, addigra szedtek össze annyi beteget, hogy legyen mit csinálnia, ne kelljeb interneteznie munkaidőben.
dr J a szomszédos felnőttpszichiátrián dolgozott amíg össze nem veszett mindenkivel, lévén "drama queen" csak éppen férfiban.....nem egyszerű személyiség. Felmondott.
A gyermekpszichiátria lecsapott rá, hogy akkor felveszik a menekültrendelésre. Húsz százalékkal több fizuért mint az előző munkahelyén.
Előző munkahely telefonál hogy milyen dolog ez, egységes kórházi policy van a fizetéseket illetően (amúgy csak papíron van, a gyakorlatban nincs) és hogy milyen stílus már az ilyen, így átcsábítani a doktorokat.
Új munkahely visszakozik, dr J hisztérikus rohamot kap, volt munkahelyre telefonál, majd még párszor ide-oda telefonál (jogosan végülis, hiszen mi köze van a régi munkahelynek hogy az új helyen mennyit kap) ami végül azt eredményezi, hogy nettó tíz szézalékkal több fizuért mégis megy a menekültrendelésre. Havi négy hétben.......
A jó döntéshez ezúton is gratulálok, lett egy drama king munkatárs több pénzért kevesebb melóra.
MIndez annak tükrében hogy tavaly óta mondják hogy nincs fizuemelés senkinek mert nincs pénz.

Hát....így is lehet. MIndenesetre elgondolkodtató, na nem ez a sztori mert ez csak a jéghegy csúcsa, hanem hogy ez az egész mennyire ellentétes az ésszerűséggel.
Nem, nem bosszant, mert a munkára alkalmatlanok odakerülnek, ahol a legkevesebb kárt okozzák....a vezetésbe.
Ez van, ilyen a világ. Ami engem illet, már ketyeg a visszaszámláló.

Hoppá....

ma eszméltem hogy még mindig 31 év szerepel itt a profilomban. Ez valami tévedés, hiszen még mindig (immáron hét éve konstansan) 25 vagyok. :)))))
Najó, nem, legyen 32 de csak mert sokkal jobb ennyinek lenni mint 22-nek. Annak is megvan a maga szépsége de ennek a mostaninak is.
Ez a szülinap is emlékezetes lesz, volt minden ami kell, meg olyan is ami nem kell. Ami kell: napfény, tengerpart, pezsgő, na meg a csajok és Lev.
Ami nem kell: Ami fülgyuszija
De így alakult, szerencsére nagyon nem viselte meg, engem inkább amikor a magunkkal vitt fecskendővel fél éjjel töltögettem bele két mililitereenként a kaját mert ez volt az egyetlen módszer hogy ne hányja ki. Szegény kis fikatündér felköhögte a sok turhát, lenyelte, birizgálta a gyomrát, evett-ivott rá és nem sokkal utána egy jó nagy toccsanás kíséretében megszabadult tőle. Kb mint élete első négy hónapjában amikor minden evés után lehányt.
Minek viszek fecskendőt a nyaralásra? Mert ahogy öregszem úgy fejlesztem ki azokat az érzékeket hogy ez még valszeg kelleni fog. Vagy mert azt gondoltam hogy jót fognak vele játszani, mostanában úgyis a sztetoszkóp a legjobb játék, a szürkemaci meg a beteg akinek meg kel hallgatni a szívét meg a kezét, aztán gerincműtéten esik át meg le kell ragtapaszozni.
Ehelyett most Kisami lett a beteg, a spanyol dottore hiphopp kijott és hát nem bánom hogy szorult némi latintudás az agyamba mert különben nehezen értettük volna egymást, angolul nem nagyon tudott.
Azóta már elterveztem hogy Levente milyen frankón tudna itt dolgozni októbertől áprilisig, külön pénzt szedhetne mint svédül beszélő doktor a svéd üdülőgyarmaton. Én meg addig könyveket írnék elvégre az is jobban megy a napsütésben.
A csajok meg elvannak, csak legyen tenger meg fagyi. Meg elég haver akikkel lehet pancsolni.
Úgyhogy soha rosszabb ne legyen a szülinap, ami a jövőt illeti az ötéves terv az, hogy Lev szülinapjától az enyémig legyünk valami hasonló szélességi körön, a tízéves meg hogy a csajok szülinapját is ott ünnepeljük.