Grafomán hajlamaim eddigi megnyilvánulásai:

  • Keserű pirula
  • Ölelj át
  • Magyar orvos Ikeaországban

2011. december 26., hétfő

Disznó, kari, szél

Az úgy volt hogy a Gerda barinőm telebeszélte a fejem hogy milyen jó disznót vágni mert rendes helyről van a hús, tudja hogy nem nyomják tele mindenféle mesterséges szutyokkal, friss, és lényegesen kevesebbe kerül mint a boltban. Részemről húsz éve bojkottálom a családi disznóölést nem azért mert vega vagyok vagy éppen az állatok jogaiért küzdök, elvégre őket erre tartják, a csincsillákat meg a szőrükért, úgyhogy nem mondanék nemet egy bundira se, bár ez nem volt politikailag korrekt megnyilvánulás elismerem. Miért nem vettem részt a disznóölésen? Mert mindenki sík ideg volt, rohangásztak ide-oda mint a mérgezett egerek, a disznó visított és büdös volt amikor perzselték. Utána minden tocsogott a zsírban, a disznósajtot meg nézni se bírom nemhogy megenni. És még én akarok disznót vágni ugye? Hát ami azt illeti itt tombol az EU és sikerült felhasználó- illetve háziasszonybaráttá tenni a disznóölést.
A gazda ugyanis mindent megcsinált, Attila (Gerda férje) volt olyan kedves és elhozta, így nekünk annyi dolgunk volt, hogy elcsomagoljuk a szeletekre vágott húst, ledaráljuk amit a csontokról vágtunk le, kisüssük a zsírt no meg a karácsonyi sonkát. Mert itt sonkát esznek a népek karácsonykor.
Mazsolának főztünk levest a csontokból, még mindig azokat csócsálja a házában. Most már van kutyaháza és napközben kint lakik. Egy hétig nem tudta hogy a kutyaház mire való, a gyerekeket beküldtük a kutyaházba hogy csalogassák be, természetesen nem ment be, akkor jött a következő ötlet, hogy kutyacsemegével vegyük rá, na ez se volt sikeres de amit mi nem értünk el, azt elérte a szél meg az egész napos eső, egy idő után feltételezem rájött hogy nem fog fázni és nem lesz vizes se hogyha bemegy a házába. Így most ott rágja a csontjait.
Nekünk pedig tele van a mélyhűtőnk. Anatómiai tudásom az emberi fajra korlátozódik, a disznóhúsra vonatkozó közismert elnevezések pl karaj, tarja nekem nem sokat mondanak. Fogalmam sincs melyik melyik, annak ellenére, hogy kb 25 évvel ezelőtt amikor bevásároltunk vagy négyszázszor láttam a húsospult felett azt az kis ábrát amely a disznót és a marhát ábrázolja és amely feltételezem az összes létező hentesüzletben a falon fityegett.
Ennélfogva és mert praktikus emberek vagyunk, úgy címkéztük fel a nejlonzacskókat, hogy mit lehet a tartalmukból főzni, illetve sütni. Van sovány szelet, zsírosabb tömb, felkockázott pörköltnek való, grillezni való és darált husi. Így saccra olyan 30 kiló lehet. És az elmaradhatatlan karácsonyi sonka.
Egy lavórban ázott a pácban úgy egy hetet. Majd huszonnegyedikén reggel beröfögött a sütőbe. Sokan előre megfőzik és utána csak meggrillezik a sonkát, de a legnagyobb fazekamba se fért bele, mennyi lehetett, talán olyan hat kiló körül volt. Úgy voltunk vele hogy hat-hét óra sütés csak elég lesz neki és így is lett, fél tíztől fél ötig sült. Mit mondjak, igen jóra sikeredett.
Sose gondoltam volna hogy én egyszer erre adom a fejem, ahogy azt se gondoltam hogy zsírt fogok egyszer sütni önszántamból. Volt vagy három kiló háj, felkockáztuk és ment a melegbe ő is. A töpörtyűt pedig osztogattuk az itteni magyar kolónia hazai ízekre vágyó tagjainak.
Arra sem emlékeszem mikor ettem utoljára töpörtyűt. Miután megsütöttük sikerült amúhy frissiben túl sokat enni belőle utána ment ki a zimába. Egy ideig jól elvolt a teraszon, elvégre hideg volt, egészen december huszonkettedikéig. Huszinharmadikán jött egy melegfront, öt fok lett, az összes hó elolvadt és előkerült a gumicsizma. Huszonnegyedikén hét ágra sütött a nap, huszonötödikén ismét melegfront, hét fok, szakadó eső és 25m/s azaz 90 km/h-val fújó szél porlasztotta szét az esőcseppeket. Gumicssizma ismét elő. Ha lehetne választani én inkább a havat választanám így december végén.
A gyerekeket ez nemigen érdekli, el vannak foglalva a szaloncukor karácsonyfáról való lelegelésével. Idén az Ági mama jóvoltából szaloncukor is van a fán. Amilyen nagy háború tud kitörni közöttük ha éppen mind a kettő ugyanazt a játékot szemelte ki magának, olyan nagy egyetértésben tudják behabzsolni a zenélődobozba rejtett csokoládét. Noémi a szülinapjára kapott egy kis zenélő dobozt és kis pénzcsokik voltak beletéve. Amira először, a csomagolást leszedni nem tudván a kis markában megmelengette a csokit majd kiszivornyázta a csomagolás közül. A többinél feltételezem Noémi segített neki mert csak egy ilyen bűnjel volt fellelhető a tett színhelyén, a rózsaszín hercegnővárban.. A csoki mindenesetre elfogyott, a kis huncutok valószínűleg tudták hogy nem megengedett dolgot cselekednek, azért tűntek el a szemem elől a szobájukba és azért voltak olyan nagy csendben ami mindig gyanús.
A karácsonyfa szerencsére elág stabil, holott már nemegyszer nekitolták a babakocsit, beszorultak mögé és estek el mögötte.
A nagy vita a járóbaba miatt robbant ki. Amira egy járni illetve az túlzás hogy járni, a lábait a földön mozgatni tudó babát kapott (nem tőlem).Közben még énekelt is. Természetesen mindkettőnek egyszerre kellett volna a baba ,főleg hogy még énekelt is. Én csak a fejemet fogtam hogy miért kell ilyen idióta zenét rakni ezekbe a zenélő játékokba. A járó baba lába mégsem akkor ízesült ki és esett le csípőből amikor összevesztek rajta, hanem jóval később, amikor a kanapén pihent betakargatva, betegen és a torkába meg a fülébe nézegettek az egy illetve négyéves doktorok. Lett nagy sírás-rívás, először hozzám jöttek mire az apjukhoz irányítottam őket, elvégre ő az aki a tettek embere, ő az aki embereket varrogat meg ragaszt össze. A babát is sikerült megragasztani és a pillanat hevében megszabadítottuk az elemeitől is, és nagy megkönnyebbülésemre megnémult. Egy napig a mosókonyha legfelső polcán, az elkülönítőben gyógyult a lába, mostanra már jól van. Amira a hajánál fogva viszi és beállítja egyszer a szobába, egyszer a fürdőszobába és úgy leselkedik ott a baba mint valami kém.
És hogy ne csak a baba legyen beteg, Noémi kockás fülű nyulát is baleset érte, neki a feje esett le. Már ideérkeztekor is elég csehül állt, a farkát csak a szentlélek tartotta így meg kellettt stoppolnom még becsomagolás előtt. De azt nem gondoltam hogy a feje fog leesni , mégpedig úgy mintha valami nagy pallossal sújtottak volna rá, ráadásul nemcsak a feje vált le, hanem a két karja is fittyedten lógott a vállízületénél. Kérdeztem Noémit hogy esett le a nyuszzi feje mire ő azt válaszolta, hogy magától esett le. Azaz senki se segített a fejnek hogy leessen. Noémi nagyon rutinos ebben, ha valami történik például a Kisamira orra bukik vagy elesik a saját lábában akkor Noémi gyorsan mondja is hogy a Kisami MAGÁTÓL esett el, véletlenül se terelődjön rá, Noémire a gyanú árnyéka sem. Így aztán igyekezett arról is biztosítani hogy a nyuszi feje magától esett le. A tömést visszanyomkodtam a fejébe, az agyturkászáshoz végülis értek és utána visszavarrtam a kockásfülű nyakára a fejét amit ilyen könnyelműen elhagyott.
Ezekhez a sérülésekhez képest semmi az amit én szereztem a disznóaprítás közben. Sikerült egy jó másfél centis vágást ejteni a kezemen a konzha legélesebb késével.Volt nagy káromkodás, saját hülye fejem szidás mire kaptam egy féldeci páleszt a nagy ijedtségre. Ha már úgyis diisznóvágás, akkor a töményt se lehet kihagyni. Több mint egy hétig tartott mire összezárult a seb és a munkahelyemen általános derültség tárgya voltam a hercegnős és hellókittis ragtapaszokkal, mert Noémi ezek nélkül nem engedett el, ő ragasztgatta a kezemre ezeket ahányszor lepottyant. Azért a pályaválasztásról majd még elbeszélgetek vele, ha eljön az ideje.

2011. december 23., péntek

Kisami nem adja könnyen magát, ha én altatom akkor egy órát minimum kínlódik, ha az apja akkor kb öt perc alatt álomországban van. Mindent kitalál, kapcsolgatja a sólámpát, zoknit vesz, pukizik, tekereg, átmászik Mémihez, csak hogy ne kelljen aludni. Én is mindent kitalálok, ottmaradok, kimegyek, megitatom, gatyát cserélek krajta, ringatom, mondom neki hogy most már aludjál, a végén feldobom a hátamra, na persze ő úgy gondolja hogy ehhez már nagy, le akar szállni, aikor leszáll azt hiszi megint játszunk, aztán amikor így kiidegkezeltük egymást akkor egyszercsak fogja magát és elalszik.
idén ő is Lucia volt, és idén is vagy félórát énekeltek reggel fél nyolckor a két fokban, tavaly a mínusz ötben és térgyig érő hóban nyomatták ugyanezt. Kisami még értelemszerűen nem énekel, beült az ovónő ölébe és nézelődött. Noémi meg énekelt, tavaly nem tetszett neki, akkor ő ült az ovónéninél. Ahogy az lenni szokott, mindig van egy-két gyerek aki megrémül és bőgni kezd aztán csak megvigaszttalódnak és akkor jön az éneklés, utána meg a szokásos fíka. Biztos csak én vagyok paranoid meg gonosz meg az óvatos duhaj de ettől a téli hányós-fosóstól tartok annyira, hogy ne akarjak olyasmiből enni amit mások is megfogdostak és ne menjek ilyen nagy csődületbe mnint például az ilyen ovodai ünnepség. Tavaly is meg idén is annyira voltunk szociálisak amennyire nagyon muszáj volt, utána meg a saját gyerekeinkkel fíkáztunk illetve ők fíkáztak én meg néztem.
Lucia másnapján Noéminek volt a szülinapja, négy éves....én persze nem lettem öregebb csak bölcsebb természetesen. Leventének is most volt a szülinapja, a következő én leszek aztán meg hamarosan a Kisami is két éves lesz, mikor ment el így az idő???

2011. december 11., vasárnap

Az a gondom, hogy amikor egy csomó minden jut eszembe amiről írhatnék, akkor sosincs kéznél számítógép. Amikor meg végre idejutok akkor meg olyan az agyam, mint valami kiszáradt szivacs, semmi épkézlábat se tudok kisajtolni belőle.
Így most az lesz, hogy ha nem lesz se füle se farka ennek a ma esti kis írkálásnak akkor úgy járt mint az a bizonyos kérődzó páros ujjú patás.
Nemrég esett vagy öt centi hó, mostanra már elolvadt, de az elmúlt két napban remekül ki lehetett törni kezet-lábat mert éjjel ráfagyott az utakra. Nekem megjött a szöges cipőm (nem, nem szexuális segédeszköz, ennál jóval prózaibb, ezzel merek kimenni a jégpályává vált járdára) így küllönösebben nem rengetett meg az időjárás emigyen való alakulása.
Kedden Lucia-ünnepség lesz az oviban és már mindkét jányzó Luciának fog öltözni, nagyon várom.
A pszichoterápiás betegem kitalálta hogy elköltözik (nem miattam még mielőtt valaki azt hinné) és ennek nem örülök túlzottan, egyfelől mert még nagyon nem tart ott hogy elköltözzön, éppen kezd megborulni, mésfelől meg hiphopp találnom kell akkor egy újat hogy a képzésemet elfogadják. HIányzott most ez így karácsony előtt mint az üveges tótnak a hanyattesés.....dehát nincs mit tenni.
A dolgokon az sem segít hogy elseje óta fődoktor vagyok, valszeg a legfiatalabb a klinikatörténetben, de bizonyosan az első, akinek elfelejtettek szobát adni. Jeleztem is a főnöknek hogy ezt mégis hogy gondolták, mire a válasz az volt hogy hát adott számú szoba van és nem tud többet csinálni a meglévőeknél. No, hát ha így állunk akkor így állunk, ismét egy remekbe szabott tervezés-szervezés ötvenes hölgy munkatársaim részéről, nem az első és nem is az utolsó ostobaság amit művelnek. Nekem végülis nem sürgős, mert számítógépem van, fizetést meg így is úgyis kapok, akkor is ha nem erőltetem meg magam. Ahhoz hogy találkozzak a kedves beteggel szoba is kellene.....szerintem eltart még egy pár hétig amíg fel fog tűnni az említett asszonyságoknak hogy a cselekedeteknek vagy éppen a nem-cselekvésnek követkeezményeik vannak. Ebbe csütörtökön kóstoltak beele, amikor megbeszéltük hogy 2:20-kor talizunk és megbeszélünk valamit és én 2:30-kor becsukom a boltot és megyek haza. Mondanom sem kellett, hogy nem jöttek időben. Másnap jött a sivalkodás, hogy hát jöttek ők, de csak 2:35-kor és már nem voltam ott. Milyen meglepő. (Mégha valaki a halálán lett volna és őt hozzák vissza az életbe akkor megérteném hogy nem jöttek, de erről szó sem volt, a két banyek egymással trécselt mert a heti szájtépő-értekezletük volt, amire elvileg nekem is kellett volna menni de megkértek hogy ne menjek....ha paranoid lennék megijednék de nem vagyok az, így legalább volt időm elolvasni a napi sajtót, még itt a helyi újságban is több értelem lakozik mint az ilyen értekezleteken) Értem én, hogy nehéz nekik mmegtanulni valamit amit eddig nem sikerült a napi gyakorlatba beépíteni, nevezetesen azt hogy amit mondanak az úgy van. Hogy is volt ez a következményekkel....
Így most úgy állunk, hogy kőkemény szankciókat léptettem életbe, fél háromkor zsupsz, kiesik a kezemből a meló. Itthonról nem nézek munkahelyi mailt, nem írok semmi jelentést és általában számukra megszűntem létezni. Meglesz a napi x számú beteg, ők remekül el lesznek menedzselve és ennyiben ki is fog merülni a tevékenységem. Minden második ilyen hivatalos munkahelyi mötét kihagyok, csak oda megyek ahová nagyon muszáj. Nem szólok hozzá semmihez, nem javaslok semmit, ülök és tervezem a nyaralásomat. Már csak két hónap.

2011. október 4., kedd

Meaculpameaculpameamaximaculpa de szokás szerint meghalni se volt időm (ez azért jó hír nemdebár) blogot írni meg még kevésbé.
És egyelőre nem is látok semmi reményt arra, hogy egyszer jobb lesz, kivéve persze a folyton dédelgetett álmomat hogy nyerek a lottón, veszek egy szigetet valahol a Csendes-óceánban és megkérem a főnököt hogy a továbbiakban húzzon ki a címlistájáról, csinálják nélkülem a folytatást.
Persze ennek a valószínűsége nem nagy, mondhatnám nulla, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem lottózom mert fukar vagyok és sajnálom a lottóra a pénzt.
Ami nem is volt olyan rossz döntés, tekintve, hogy a munkaidőmet felügyelő titkárnőnek sikerült egy aprócska hibát vétenie és rosszul bevezetnie a számítógépbe az általam ledolgozott órákat, melynek következtében nem kaptam fizetést szeptemberre. Igazi burleszkfilmbe illő jelenet, megyek haza, postaláda kinyit, reklámáradat között fizeési papíros boríték felfedez nolássukmennyiazannyimondés, aztán hoppp, egyszercsak szó bennakad lehelet megszegik és látom hogy teljes nulla koronát kaptam. Hívom a kedves bérszámfejtő hölgyet aki kijelenti hogy ő nem tud semmit, ő az alapján utalt nekem amit neki mondtak. Najó, mondom erre én, akkor holnaptól én se megyek dolgozni, úgyis ki akartam magam aludni már egy ideje. Egyből sürgős lett a dolog, azt mondta kideríti mi történt. Két óra múlva hív a titkárnő, hogy szánjabánja de ezt ő tolta el. Hát, rendszer le legyen belőle mert a végén ki kell menjen kódulni a városba egy táblával a nyakamban hogy így fizet az állam a rendes dógozó embernek, rossz reklám lenne nagyon.....végül három nap késéssel megjött a pízem. Ha paranoid lennék azt hinném meg akarnak tőlem szabadulni. De nem vagyok, illetve csak annyira amennyire még nem csuknak be ezzel.
A motivációmat nem növelte ez az incidens, presze mindig lehetne rosszabb, dolgozhatnék a Saabnál is, ők éppen úton vannak a tuti csődbe, ott valszeg nem kapják meg a késő fizut. Nem is kell ilyen remek szocmunkás-kollégáákkal együttdolgozniuk......no, de ez már mésik történet, alkalomadtán majd mesélek erről is.
Most megyek gesztenyét sütni, amíg kisül addig kimegyek a szőrkutyával a vízszintesen eső esőbe és mire visszajövök remélem kisül a gesztenze és lobogni fog a tűz a kandallóban.

2011. augusztus 8., hétfő

Piros haz

Az idei szabadsagom a festesrol szolt. A szurke hazbol varazsoltam egy pirosat. Meg nincs kesz, de mar majdnem. A nyakam kattog, a csuklom szintugy, a derekam meg leszakad. A kovetkezo festes a festekgyarto szerint ugy 14-16 even belul esedekes es ugyterveztem kozel az otvenhez majd inkabb valaki massal festetek.
Kisebb balesetek termeszetesen tortentek, nehany gyerekruha es Mazsola farokszore banta foleg a festest. Ez utobbi par honapon belul kino, minek kellett neki belecsovalnia a farkat a frissen festett hazfalba.....
Igyekszem majd ezt a blogot is irni csak kellett nekem uj haz, semmire sincs idom, mast se csinaltam az utobbi egy honapban csak festettem.
Csutortoktol meg melo........nem hianyzik, nagyon nem.

2011. június 16., csütörtök

Marstrand

Itt vagyok fejtágításon. Kicsi sziget a szárazföldtől 200 m-re, közút nem vezet át a szigetre, csak komppal lehet átkelni. Az erőd fontos szerepet játszott az évszázados svéd-dán meccsek alatt amíg végül meg nem egyeztek és ki nem találták hogy legyen belőle börtön. A leghíresebb rab egy Lasse-Maja nevű koma volt aki női ruhába öltözve, magát Majűnak nevezve elszegődött úri házakhoz, finomakat főzöttt majd pár hét után jól kirabolta őket. A szigeten rüla van a komp elnevezve és egy vendéglő is viseli a nevét.
A fejtágítás amúgy nem is rossz, az ADHD leírójának nyári vityillójában tengetjük a napjainkat. A sziget lakott része nem túl nagy, egyik végétől a másikig kb 5 perc gyalog. A nem lakott részen sok-sok sétaúút van, körbe lehet menni a szigeten.
Nyugatról a dán szomszédok figyeltek és arra vetemedtek hogy átkelve a tengeren zargassák ezeket a böcsületes népeket itten. Ezért aztán megépítették az erődöt. Még így is elcsépelték egymást pár évig míg végleg svéd korona alá került Marstrand.
Lehet sétálni, sopingolni, enni, csak pénzzel bírja az ember mert a kaja jó 2x annyi mint a szárazföldön. Ja meg a parkolás a szárazföldön, az már a pofátlanság kategóriába tartozik, amennyit lenyúlnak, főleg hogy a parkolóórán jóval kedvezőbb órsdíj van feltüntetve mint amennyivel az óra valóban számol.....azért ilyet nem kéne....
holnap megyek haza, minden kikapcsolódás ellenére azért jó lesz.
Képek itt:
https://picasaweb.google.com/Andrea.Buki/Marstrand#

2011. június 9., csütörtök

A vér nem válik vízzé de a szittya magyar orvos is lehet még svéd

Egy ideje már agyaltam azon hogyan tudnám a gyerekeim meg a magam békebeli jövőjét nemzetközi jogi szempontból biztosítani. A svéd nácikkal még mindig nem vagyok megbékélve akikkel nem az a fő baj hogy nácik, hanem hogy nagyon ostobán nácik. Kitalálták például hogy ha akar, jöjjön ide a külföldi munkaerő például az egészségügybe, de állampolgárságot ne adjunk nekik és adott idő után menjenek haza. Mondjuk max öt év után. Megkérdeztem volna a megyei főnácit (akit mellesleg a rendőrség rajtakapott, hogy alkohol és nyugtató hatású gyógyszer által befolyásolt állapotban vezet) hogy ezt mégis hogy gondolta, ki akarna akkor idejönni, ha nem látják szívesen, akkor valszeg oda megy a külföldi nép ahhol többet fizetnek és ürölnek neki, akkor meg mehet a főnáci ágytálazni meg egyezkedni a beteggel hogy nem, az élettársa féltestvére nem pisil a virágágyásába, nem is akarja magát megmérgezni mert nem tesz mérget a kútba, tessék inkább rendesen szedni a gyógyszert. Ja hogy erre vagy gusztusa nincs vagy esze.....hát ezért ment főnácinak ahhoz nem kell se gusztus, se ész.
No, de a lényeg a lényeg, hogy amennyire nem akarok innen kipaterolódni és amennyire jól jönne a totálisan szabad munkavállalás a nem EU-tag viszont északi uniós Norvégiában, ugyanannyira nem szeretnék se az Orbán se senki szoci alattvalója lenni. És ha netalántán vegzálna az APEH akkor egyből nagyobb visszhangja lenne ha úgy jönne ki a lépés meg az újságcikk, hogy tisztes svéd polgárokat terrorizál a szovjetorosz munkamódszereket tökélyre fejlesztő magyar adóhivatal. Mert őket még a svéd náciknál is jobban utálom.
No akkor adott a feladat, svédnek kell lenni, legalábbis papíron, a barnaszószos húsgombóc ha a fene fenét eszik se lesz a kedvenc kajám ahogy a tekintetem se homályosul el ha akvavitet látok, főleg azért mert nincs az az isten hogy én azt megigyam.
Így ismét kontakt a bevándorlási hiivatallal, kérelem kitölt, pénz befizet. Cselesek nagyon, mert ki lehet tölteni elektronikusan is, de az nem elég, ki kell nyomtatni és beküldeni papíron is. Nem derül ki miért, de így kérik. Oké, így csináljuk. Útlevelek eredetiben bekerülnek a kérelem mellé és utaznak a hivatalba. Az elbírálási idő akár 18 hónap is lehet a honlap szerint. Kezdem magam lélekben készíteni arra hogy akkor egy ideig nem megyünk nyaralni. Egyszer ugyan ki lehet kérni az útlevelet de csak egyszer.
Cuccok utaznak a hivatalba május elején ahogy letelt a kötelező öt év. A többi feltétel is csont nélkül teljesül némileg megmosolyogtat amikor alá van húzva a kérelemnél hogy el kell tudnia tartania magát a kérelmezőnek, már csak azért is mert kiről húzzák le a sok pízt ha nem a burzsuj külföldi orvosról? Szakadjanak meg, havonta jó 15000 koronát húznak ki a zsebembűl adó címszóval. Jómagam jóval több adót fizetek be mint a korombeli svéd állampolgárok .....úgyhogy erről ennyit.
Egy hónap telik el és még semmi visszajelzés, annyi se hogy odaértek a cuccok.
Már éppen fontolgatom, hogy írok nekik, nem telefonélok mert az elég lelombozó hogy hetvennyolcadik vagyok a telefonsorban és kábé másfél óra múlva sorra kerülnék addig legyek szíves tartsam a vonalat. Jó vicc.....mire is megy az adóm??????
De mire odajutnék hogy írok nekik, jön a postai értesítő az ajánlott küldeményről. Gyorsan végiggondolom, éppenséggel hordozókendő is lehet elvégre hordozási kapuzárási pánik esete áll fenn és elképesztő sebességgel cserélődik az állomány. De ez valszeg mégse kendő lesz mert mindannyiuknak jött valami, kendőőrült meg egyedül én vagyok a familiba.
A postán vár a bevándorlási hivatalos boríték. BAsszus.....tuti valami bajuk van, tuti hiánypótolni kell valamit- kezdik a diszfunkcionális gondolataim aztán kiderül hogy mégsem, május vége óta örülhet a király mert bekerültem a nagy nyilvántartásba mint svéd állampógár. Meg én is örülök mert ha majd nagyon ráérek elmegyek eegy náci választási összejövetelre és megkérdezem a főnácit hogy mégis hogy gondoljuk ezt az idegenkérédést " mi svédek " főleg én :))) Teszem ezt majd a bűbáj akcentusommal amiről mindenki azt véli tudni, hogy finn de mégse teljesen olyan így aztán abban maradnak hogy nem tudják és irulnak-pirulnak ha meg merik kérdezni. Viszont a főnácit remélhetőleg felbosszantja a pimaszság és akkor már megérte, hátha lerakódik még egy kis mész az agyi ereire, okosabb már úccse lesz, nem számít neki. No meg akkor az Amnesty Internationalt is riadóztathatom ha rámszáll az apeh. Azért inkább ne legyen erre szükség.
No meg így megvettem a jegyemet hogy eltartanak időskoromban, na nem mintha akarnám de jó ha van B terv.
Ja és mehetek Afganisztánba a svéd haderővel mint katonaorvos. (de nem megyek mert nem akarok)
Úgyhogy most így állunk, megkaptuk a papírost, amit egyébként itthon a színes nyomtatóval is meg tudtam volna csinálni. Pecsételni nem szoktak, innen az ügyintézési kalamajka mert a magyar hatóság képtelen elhinni hogy a svéd hatóság nem pecsétel, kiad egy papírt, aztán szevasz örülj neki hogy megvan a papírod. Nem kevés szívás volt annak idején amikor Noémi születésénél pecsétes anyakönyvi igazolást akartak. Hát honnan a búbánatból adjak nekik????? Ezek azt se tudják mi az a pecsét. Ezen a papíron sincs semmi csak három sor meg egy aláírás az ügyintézőtől. Hát, ha így megy akkor így megy.
Állampolgárságot amúgy egyszerűbb volt szerezni mint svéd személyigazolványt megújítani (ez is röhej mert öt éve svéd személyit kaptam mint letelepedett EU-állampógár, ki érti ezt, én biztos nem) mert ahhoz személyesen kellett kétszer megjelenni, egyszer igényelni, egyszer átvenni.....ja és nem itt, hanem a 60 kilométerre lévő főirodában. Ezt itten meg beküldtem, fel se hívtak, semmi csak hozzámvágták a pecsétlen papírt aztán örüjjneki.
No hát ennyit a nácikról, a bürokráciáról meg a négy új svédről. Megyek iszom egy tequilát na nem a svéd királyra elvére azért olyan nagy haverok nem lettünk, hanem az egyhónapos ügyintézésre. Lehet mégis jó helyre megy az a zseton? Najó, részben igen. Üsse kő, még egy évig dolgozok nektek aztán utána tárgyalunk, meglássuk mivel álltok elő tisztelt honfitársaim. :))))
(hádegázsihogyvóttezazokkalamohácsiakkalmegyünkmalmőbemenekűttnek.....)

2011. június 4., szombat

Hogyan szerettessük meg magunkkal a paradicsomlevest?

A paradicsomleves ősi ellenségem volt egészen mostanáig. Csak a pontosítás végett az a bizonyos menzai, langyos híg piros szlötyi, amiben a betűtészta úszkált feltételezhetően egy megalomán közétkeztető agyában változott paradicsomlevessé, holott nyugodtan nevezhették volna langyos piros rosszízűnek is. MIért is utáltam ennyire? Mert az én boldogult gyermekkoromban nem sokat számított a gyermek ízlése tetszik nem tetszik fiam, ez az ebéd ezt eszed, ha nem vagy hajlandó magadtól akkor majd az ovónéni megetet. Így is lett, ötévesen könnyen terrorizálható voltam. (Amúgy teljesen abszurd, nem?????) A paradicsomleves a gyomromba vándorolt majd egy óra után viszontláttam, ott virított a parileves a betűtésztákkal együtt a fehér csempén egy kiadós öklendezés után.
Ezután (és a paradicsomos káposzta után, ami hasonló sorsra jutott) vagy huszonöt évig nem ettem paradicsomot semmilyen formában. Végül rászántam magam a nyers paradicsomra, de még onnantól kezdve is eltelt pár év amíg például sütve meg bírtam enni és még ízlett is. Na ja, ovis korom óta senki sem kényszerít evésre.
De a paradicsomleves.....az valahogy tabu maradt.
Egészen e hét elejéig amikoris a két szatyor kaja mellé adott kis receptfüzetben meg nem pillantottam a paradicsomlevest. ÚÚúúúúúú, gondoltam, lehet hogy ezt mégis kihagyom....de aztán úgy voltam vele hogy üsse kő, ember főz, én dógozok, nem nekem kell a fövő paradicsomot szagolni, ha nagyon rossz lesz akkor elgurulok a pizzáshoz.
No de az uram a dietetikus Linával együtt zseniálisat alkotott. A paradicsomleves hihetetlenül finom volt! El se hittem, hogy én mondtam de belevettük a családi repertoárba.
Így készül:

két vöröshagyma és egy piros paprika felvagdosódik és nagy fazékban kis olajon megpirul
két fokhagymagerezd megpucolódik belenyomódik az előzőbe
hozzájuk társul 6-7 paradicsom, 9 dl víz, 1 zöldségleves kocka, 1 kanál méz, 1 kanál fehérborecet és 10 percig főnek nagy egyetértésben
miközben rotyognak, egy konzerv kb 20-25 dkg fehér bab, 1 nagy csokor bazsalikom, egy gerezd fokhagyma, 4 kanál olaj és 6 db napon szárított olajos paradicsom a botmixer kése alá kerül
egy fél uborka és egy sárga paprika 1-2 centis darabokra vagdosódik
egy félbarna jellegű kenyérből három, egyenként kb 2 centi vastag szelet beugrik a levesbe, majd jön a botmixer és mindent szétcincál a levesben ami még nem főtt szét
jönnek a fűszerek, egy kiskanál sambal oelek, egy kiskanál só és bors ízlés szerint
megkóstoljuk és mézzel-fehérborecettel finomra hangoljuk az édes-savanyú arányt a levesünkben
a szervírozás pedig a következőképpen történik: leves a tányérba, zöldségek a tetejére, a babos-bazsalikomos cuccot meg egy szelet kenyérre kenjük és ezt esszük a leveshez

Betűtészta helyett roppanós friss zöldségek vannak benne, a bazsalikomos babos kenyér hihetetlen finom, úgyhogy ez a fajta spanyol parileves a téli hidegekre is átmentődik.
Valódi gasztronómiai élmény, mondom én, aki több mint két évtizedig paradicsomra nézni se bírtam.

2011. május 30., hétfő

Néznek a rákok

Az előzőekben írtam az IOBH nagy barátjáról, a kajaházhozszállításról. EMigyen történt, hogy egy kiló fagyasztott rákocska költözött a mélyhűtőbe. Az elképzelések szerint némi zöldséggel kellett volna megpirítani és tagliatellet főzni hozzá. Nahát ez volt az amire a férjem azt mondta hogy nem. Nem mintha nem enné meg a herkentyűket, hanem kisebb akadályba ütközött. A rákok visszanéztek a kis fekete szemükkel. Aszonta nem pucolja meg. Najó, pedig ő a kemény legény, több tonna követ mozgat meg mostanéban hogy a kocsifeljárót kikövezze, elbír két gyerekkel itthon, emberek fejében képes turkélni miközben a lukon kilátszik az agyvelejük, de rákokkal nem szeret szemezni. Végülis megértem. Ugyanakkor kettőnk közül én bírom kevésbé az ilyen henteses dolgokat, (kiből is lesz a cihiáter) de a rákpucolás nem is olyan rossz móka.
Bal kézzel megfogjuk a rékocskát, háta felfele néz. Jobb kézzel megfogjuk a fejét és egy határozott moozdulattal letörjük. Igen, reccsen. Balkézzel letépjük a páncélozott lábacskáit, nem húzzúk a páncélt véletlenül sem mert akkor kibújtatjuk csak a lábacskákat és akkor ott fityeg az összes a harisnyája nélkül. Amint a lábakkal megvagyunk jobb kézzel lehúzzuk a páncélt a fenekéről és már kész is.
Ezt a műveletsort kábé nyolcvanszor elismételjük.
Közben táncolunk hátunkon az egyévessel. Közben megmagyarázzuk a héromévesnek hogy miért tépjük le a rákocska fejét. Úgy tizenötször.
A műveletsor kébé nyolcvanszori elvégzése után rádöbbenünk hogy milyen kevés husi van a páncél alatt. A mosogatóban ott figyelnek a fejek, továbbra is néznek a fekete szemecskéikkel de nemcsak IOBH vagyok hanem rutinos is, így egyből szemeteszacskóba pucolódtak így csak össze kell kötni és kirakni a ház elé ahol a ház ura talicskázik hogy amint lesz rá érkezése dobja be a kukába a rákokat. Nocsak, kifogott rajtad? -kérdését "ugyammá.....majd megkérdezem őket akarnak-e róla beszélni"-vel elhárítjuk.
Ezután már csak némi édeskömény, borsó, fokhagyma és csilipaprika megpirítása van hátra, majd megy hozzá a fehérborecet, citromlé, méz, a rékocskák és koktélparadicsom. A tésztát már gyerekjáték roppanósra főzni és összekutyulni az előzővel.
Végül megterítünk és ebéd közben meghallgatjuk vagy tízszer, ahogyan gyermekünk elmeséli atyjának miként tépte le szülőanyja a kicsi védtelen állatok fejét. Akik visszanéztek a fekete szemükkel.
Még jó hogy edzett gyerek különben vihetném cihológushoz traumafeloldásra.

2011. május 16., hétfő

IOBHC azaz idejét okosan beosztó háziasszonyok klubja

Egyelőre még nem alakult meg a klub csak tervezem. Egyelőre nekem is van még mit tanulnom. Alapdolgokat pl nem vasalás (minek, úgyis gyűrött lesz) félhomály (hogy ne látszódjon a kosz), mosogatógép, konyhamalac (40 kilós, egy hibája van nagyon szőrös) most nem tárgyalnék. Teszteltem viszont egy zseniális ötletet, nevezetesen kaja háázhoz szállítást. Nem, nem kész kaja, hanem alapanyag. Egy dietetikus csajszi állítja össze a recepteket, nincs fakszni, mindent vagy semmi van, mert van benne minden, hús, rák, zőccség, glutén, ami kell. Heti öt napra való kaja elvileg 4 nem túl nagy étkű embernek. Ami a valóságban annyit jelent, hogy két felnőtt két gyerek.
De hogy is történik mindez? Interneten beregisztrál az IOBH vagyis az Idejét Okosan Beosztó HÁziasszony, majd hétfő este szépen kényelmesen kinyitja az ajtót amikor a fiatalember kiemel két zacskó nyersanyagot a kisteherautóból. Egyikben a hűtenivaló a másik a nem hűtős. A két nagy természetesen újrahasznosítható papírzacskó tartalmazza a heti menázsit. Kis receptfüzet is van hozzá, itt van csoportosítva hogy melyik ételhez melyik hozzávaló szükségeltetik, (gyk betűkóddal A,B,C,D,E) és csoportosítja nehézségi fok szerint. Egy valamennyire gyakorlott háziasszony mint pl az én férjem a közeepes nehézségi fokra azt mondá hogy ez elég egyszerű, ebből azért némileg kikövetkeztethető, hogy nem túl bonyolult az elkészítésük. Van molyolósabb is, azt érdemes péntek estérre hagyni, na ja, ha éppen nem dolgozik az ember szombaton. Az ötlet felételezi hogy az IOBH alapdolgokat pl só, cukor, tej, olivaoilaj tart otthon. Viszont hogy az IOBH-t ne érje meglepetés, a szállítás előtt két nappal emailben elküldik neki a heti menüt a kis listával, hogy jó ha tart otthon pl borsot, mert szükség lesz rá.
Nagybevásárlás kilőve, "mitfőzzekahétennincssemmiötletem" agyalás kilőve. (én személy szerint ez utóbbinak örülök a legjobban)
Megmarad a kísérletez és az alkotás öröme, megtanul az ember egy csomó új dolgot pl fagyasztott rákot pucolni. Marad ideje kis IOBHK-kitúzőket tervezni amin egy krumplihámozógép található mint az IOBH egyik legjobb barátja :)))))

2011. április 17., vasárnap

Költözés

Abban biztos vagyok, most per pillanat legalábbis, hogyha még egyszer ebben az életben költözök akkor vagy az öregotthonba, vagy olyan helyre ahová nem kell ennyi cucc, egy fürdőruha és kész.
Holott gerinckímélő változatot választottunk: költöztetőcég hurcolta a bútorokat-ládákat, na de amíg be, meg aztán kipakol az ember.......neeeeeem, ezt többet nem akarom.
Két hete vagyunk itt az új kecóban és mivel a kislányok reggel fél hét és este nyolc között meg sem állnak, csak utána van idő bármit is molyolni itthon. De most már legalább látom a végét, hogy egyszer elfogynak a dobozok.
A lottó ötös azért jól jönne, ami majd valamikor kert lesz az egyelőre még nagyon kezdetleges állapotban vaan, kocsifelhajtó úgyszintén.
Nem segít a dolgon hogy az itteni hozzáértők nyár előtt nem akarnának hozzákezdeni no meg annyiért dolgoznának hogy annyit nekem nem akarózik fizetni.
Node majdcsak alakul valahogy. Egyelőre a munkahelyemre járok pihenni mert ott csak egy helyben kell ülnöm....

Berlin, 2011 április 7-9

Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat a gyógyszeriparral. Immár a másik oldalról, a felírói oldalról. Három éve a Lilly szponzorált, most meg az Evolan. Na persze csak amolyan svédesen, semmi törvénytelen, semmi olyan amit ne derülhetne ki. Ettől persze még lehet jó a tudomány, amivel végülis csak annyi a baj, hogy miután cég szponzorálja némileg kiszámítható, hogy mi fog elhangzani....de ha az ember végigüli a hatórás előadást akkor utána még marad kis idő világot látni vagy éppen a szaunában relaxálni. Nagyon sportos voltam, délelőtt bicajjal tekertem körben Berlinben, délután igyekeztem nem elaludni a tudományon, este futottam, aztán úsztam. Ez nagyon egészségesen hangzik, csak éppen ne zabáltam volna tele magam tegnap este meg ma egész nap. De ha egyszer jó kaja van akkor nem tartóztatom meg magam, miért is tenném? Mindenesetre kiderült, hogy lassan én is ADHD-s vagyok az új diagnóziskritériumok szerint.....valahogy nagyon abba az irányba megy a dolog, hogy mindenki ADHD-s....innen már csak egy lépés az hogy a vízbe fogják a centrálstimulánsokat keverni hogy tuti bemenjen a szervezetbe. Jó, elismerem, ez túlzás.De az nem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára és már mindenki figyelemzavaros-hiperaktív. És az új kritériumok alapján én is, mert pl utálok várni, idegesít ha előttem tökölnek, nem bírok sokáig egy helyben ülni és szeretek belebeszélni abba amit mások mondanak. Na akkor elvileg magamnak is kiírhatnék egy kis metilfenidátot és akkor örül az Evolan hogy fogy a gyógyszere.
Mondjuk személy szerint nem zavar ez a dolog mert az óra ketyeg, és egyre jobban körvonalazódik mit is szeretnék csinálni a következő 2-3 évben. Ugyan nem feltétlenül hagyom ott a munkahelyem, mert velem lehet beszélni és hajlok a jó szóra, ha ez a jó szó azt jelentené hogy a főnököm megdob némi készpénzzel. Ha már a szóbeli elismeréssel fukarkodik akkor kompenzáljon egy kicsinkét. Pont hétfőn beszéltünk erről és ez alapján kb semmi esély nincs a jó szóra, mert ha valaki akkor ő nem fog az asztalra csapni az ő főnökénél, hogy több pénzt kapjon amit eloszthat és így ugrik az egész. Namost innentől kezdve akkor el kell kezdeni keresni az okokat hogy miért is maradjak....mondjuk most éppen megfinanszírozzák a terápiámat, úgyhogy ezt üsse kő beszámítom. Más kérdés hogyha nem dolgoznék náluk akkor nem kéne a képzésre járnom és akkor nem kéne terápiára mennem. De ez mondjuk jó dolog, végülis ritkán adódik erre alkalom hogy az ember ingyen lehetőséget kap arra hogy egy éven keresztül ingyen panaszkodjon egy cihológusnak mindezt abból a célból hogy átérezzem milyen amikor a másik székben ül az ember.
De Berlinnél tartottunk. A bécsi szelet és az almás süti mellé még bort is adtak, ami ritka vendég, mert a svédek sose adnak szeszt ha vacsi van. Mármint ilyen szervezett formában nem. Itt meg vagy négyszáz embert tartottak minden földi jóval két napig. Azért ez igen jó pláne a munkában megfáradt kétgyerekes anyukáknak igazi felüdülés, hogy egyedül retteghetnek a repülőn mert dobálja a szél....aztán amikor már végrendelkeztek (persze szigorúan teoretikusan hiszen ha ott fent történik valami akkor igazából harangoztak úgyhogy akkor már kár rettegni) akkor odaérnek a kitavaszodott Berlinbe, a 15 fokba és onnantól kezdve szauna van, uszi van, pezsgő, bor meg süti. Szép ruhák, smink és nyolc óra alvás egyhuzamban. A magas sarkokat otthonfelejtettem, de legközelebb listát írok és elhozom őket is. A társaság, hát, nagy izgalmak nincsenek mert az átlagéletkor olyan 55 körüli a hölgyek nem izgatnak három pohár pezsgő után se, az idősebb svéd urak meg jobban örülnek az ingyenpiának mint a lehetőségnek hogy nekem udvarolhatnak. A társalgás ennek megfelelően munkáról szól, meg mindenki elmeséli hogy hány gyereke van és hogy hívják a kutyát-macskát. Erre ugye illene emlékeznem, de nekem ez nem megy, viszont most már tudom miért és ez életem végéig remek kifogás lesz: mert nekem is figyelemhiányos-hiperaktív zavarom van. Lehet elmegyek egy kollégához iratok magamnak receptet, nyavalygok egy csomót aztán ír nekem papírt hogy nem bírom menedzselni az életem és jönnek hozzám ingyen takarítani az önkormányzattól.....ez se hülyeség, hogy is volt ez a betegségelőnyökkel?
No de a lényeg hogy összehaverkodtam a három orvoslátogatóval. Szegényeknek nem egyszerű akkora területük van hogy ihajcsuhaj, van hogy napi 6-7 órát vezetnek. Aztán leszek én még jól menő magándoktor, akkor meg egyszerűbb lesz velük a kapcsolattartás elvégre most csak a főnökön keresztül talizhatok velük, de ha nincs főnököm nincs aki figyeljen, akkor utazok velük és oda ahová nem szégyellek na meg ahová meghínak.
Úgyhogy jó lesz ez csak még ki kell tartani egy kicsit meg jó pofát vágni a mötéken. Majd Berlinre gondolok, a tavaszra, a zöldellő fákra, a lüktető nagyvárosra, ahogy bicajozunk végig az Unter den Lindenen, ahogy a barátságos pincérek teletöltik a poharat és eltüntetik a pármai sonka maradékát, ahogy átmelengetem magam a zsályaillatú szaunában, ahogy kisimulnak a ráncaim és öt évet fiatalodok és máris nem tűnik olyan hosszúnak az a pár év amíg a magam ura leszek.
Berlin meg igazi élmény, várjon csak, mert visszajövök még!

2011. április 6., szerda

Örebro

Örebroból jelentkezem ezúttal, kétnapos fejtágítás. Holnap este megyek haza, péntek délelőtt betolom a fejem a melóba délután meg repkedek Berlinbe tudománykodni. Kicsit összetorlódtak a dolgok én se így terveztem hogy átköltözünk az új házikóba aztán otthon se leszek.....de legalább érnek az ötletek meg a függönytervek.
a házikó amúgy nagyon tuti leszámítva hogy még mindig nincs internet, se postaláda és valami nem stimmel a kazánnal mert éjjelre leveszi a melegvíz hőmérsékletét így én aki későn fekvő korán kelő vagyok fürödhetek a hideg vízben....remélem megcsinálják különben mérges leszek.
Majd írok a költözésről is most megyek a közös vacsira remélem jó lesz a kaja mert már kopog a szemem.

2011. március 21., hétfő

Harmadik

Ééééééééééééés hölgyek urak tisztelt nagyérdemű, a www.aposztrof.hu oldalon megtekinthető a harmadik cellulózkölök.
Hamarosan a boltokban!

2011. március 15., kedd

Hétköznapi luxus

Ez az amit tegnap este meg ma reggel élvezhetek. Tegnap reggel nem, ami a korán kelést illeti, de utána volt egy teljes órám a repcsin (milyen egyszerű gyerek nélkül utazni) aztán este nézhettem a tévét, lógathattam a szemem a kirakatokban ameddig jólesett, bemehettem boltokba csak úgy nézelődni, ma reggel meg békében reggeliytem,közben besütött a nap a hatalmas ablakokon, fantasztikus volt, kezd felébredni ez az ország a téli álmából és most mintha nekem is több erőm lenne. Ettől függetlenül el fogok aludni a mai előadáson de ez ezzel jár, asszem télleg kezdek öreg lenne ezekhez az előadásokhoz. Nem bírok nyugton ülni. Még van 25 percem addig oda is kellene érni úgyhogy most leválok a netről. Szép napot mindenkinek!

2011. március 6., vasárnap

Kemény üzlet

Az előző bejegyzésemben ajánlottam nektek egy könyvet. A belőle készült filmet még nem láttam de ami késik az nem múlik.
A könyv jó, érdemes elolvasni, különösen azoknak akiknek némi közük van/volt a gyógyszeriparhoz. Igazi ahaaaaaaa-élmény, Jamie leírja ugyanazt amit én éreztem két évig. Ő öt évig bírta és előléptették, (amolyan dilbertesen persze :) ) az én sztorimat meg ismeritek, én meg odébb léptettem magam pár ezer kilométerrel.
No, akkor olvassátok el Jamiet és igyekezzetek vele, mert hamarosan engem is olvashattok. :))))

2011. február 23., szerda

Volt kollégám Jamie

Írt egy jó kis könyvet: http://www.libri.hu/konyv/kemeny-uzlet.html
Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe. Én pedig nektek ajánlom.

2011. február 22., kedd

A la Dogbert

Dogbert olyan mint egy árnyék. Követ engem. A Legetikusabb Cég óta a nyomomban van. És az összes főnököm tőle veszi a leckéket, mert akár amerikai multi- akár svéd állami rabszolga vagyok, ugyanazokat az ostobaságokat követik el nap mint nap.
Nézzük csak mire tréningezte Dogbert a sok okos főnököt (nekem szerencsém van mert megszereztem a szigorúan titkos vezetői kézikönyvét így tudom hogy képzi a menedzserzombikat):


A vezetés tíz alapszabálya:
1. Mindig igazad van még ha hülye is vagy.
2. A tér és idő fizikai törvényei azért vannak, hogy megszegd őket.
3. Nem az a probléma, hogy kevés az erőforrás, hanem hogy kevés az értekezlet.
4. Ha bizonytalan vagym kérj jelentéseket.
5. Ha beszélsz, kommunikálsz.
6. A rossz munkamorált a beosztottak jellemhibái okozzák.
7. Amit tíz ember tíz nap alatt el tud végezni, azt egy ember egy nap alatt is el tudja végezni.
8. Csapatmunka az, amikor mások dolgoznak helyetted.
9. A betegség az alkalmazottak lustaságának egyik tipikus megnyilvánulása.
10. A megalázás az elismerés egyik formája éa minden alkalmazott elismerésre vágyik.


A menedzserzombiknak remekül sikerült Dogbert ötleteit implementálni a napi gyakorlatba:
Van egy szakrendelés ahová a menekültek fordulhatnak a pszichiátriai betegségükkel. Nem túl népszerű munkahely, sok igazolást kell írni, a betegek eltűnnek, vagy kitoloncoljék őket vagy szétszórják őket az országban. Érdemi kezelést nem nagyon lehet csinálni, tűzoltás van, meg lehet törni a fejet hogy télleg meg akar-e halni vagy csak mondja.
Évek óta nem találtak ide fix orvost, bérorvos dolgozott heti (!!!!!!!) negyvenezerért. Jó a rosszban, hogy nem volt sok beteg és négyhetente elég volt ha jött a bérorvos, addigra szedtek össze annyi beteget, hogy legyen mit csinálnia, ne kelljeb interneteznie munkaidőben.
dr J a szomszédos felnőttpszichiátrián dolgozott amíg össze nem veszett mindenkivel, lévén "drama queen" csak éppen férfiban.....nem egyszerű személyiség. Felmondott.
A gyermekpszichiátria lecsapott rá, hogy akkor felveszik a menekültrendelésre. Húsz százalékkal több fizuért mint az előző munkahelyén.
Előző munkahely telefonál hogy milyen dolog ez, egységes kórházi policy van a fizetéseket illetően (amúgy csak papíron van, a gyakorlatban nincs) és hogy milyen stílus már az ilyen, így átcsábítani a doktorokat.
Új munkahely visszakozik, dr J hisztérikus rohamot kap, volt munkahelyre telefonál, majd még párszor ide-oda telefonál (jogosan végülis, hiszen mi köze van a régi munkahelynek hogy az új helyen mennyit kap) ami végül azt eredményezi, hogy nettó tíz szézalékkal több fizuért mégis megy a menekültrendelésre. Havi négy hétben.......
A jó döntéshez ezúton is gratulálok, lett egy drama king munkatárs több pénzért kevesebb melóra.
MIndez annak tükrében hogy tavaly óta mondják hogy nincs fizuemelés senkinek mert nincs pénz.

Hát....így is lehet. MIndenesetre elgondolkodtató, na nem ez a sztori mert ez csak a jéghegy csúcsa, hanem hogy ez az egész mennyire ellentétes az ésszerűséggel.
Nem, nem bosszant, mert a munkára alkalmatlanok odakerülnek, ahol a legkevesebb kárt okozzák....a vezetésbe.
Ez van, ilyen a világ. Ami engem illet, már ketyeg a visszaszámláló.

Hoppá....

ma eszméltem hogy még mindig 31 év szerepel itt a profilomban. Ez valami tévedés, hiszen még mindig (immáron hét éve konstansan) 25 vagyok. :)))))
Najó, nem, legyen 32 de csak mert sokkal jobb ennyinek lenni mint 22-nek. Annak is megvan a maga szépsége de ennek a mostaninak is.
Ez a szülinap is emlékezetes lesz, volt minden ami kell, meg olyan is ami nem kell. Ami kell: napfény, tengerpart, pezsgő, na meg a csajok és Lev.
Ami nem kell: Ami fülgyuszija
De így alakult, szerencsére nagyon nem viselte meg, engem inkább amikor a magunkkal vitt fecskendővel fél éjjel töltögettem bele két mililitereenként a kaját mert ez volt az egyetlen módszer hogy ne hányja ki. Szegény kis fikatündér felköhögte a sok turhát, lenyelte, birizgálta a gyomrát, evett-ivott rá és nem sokkal utána egy jó nagy toccsanás kíséretében megszabadult tőle. Kb mint élete első négy hónapjában amikor minden evés után lehányt.
Minek viszek fecskendőt a nyaralásra? Mert ahogy öregszem úgy fejlesztem ki azokat az érzékeket hogy ez még valszeg kelleni fog. Vagy mert azt gondoltam hogy jót fognak vele játszani, mostanában úgyis a sztetoszkóp a legjobb játék, a szürkemaci meg a beteg akinek meg kel hallgatni a szívét meg a kezét, aztán gerincműtéten esik át meg le kell ragtapaszozni.
Ehelyett most Kisami lett a beteg, a spanyol dottore hiphopp kijott és hát nem bánom hogy szorult némi latintudás az agyamba mert különben nehezen értettük volna egymást, angolul nem nagyon tudott.
Azóta már elterveztem hogy Levente milyen frankón tudna itt dolgozni októbertől áprilisig, külön pénzt szedhetne mint svédül beszélő doktor a svéd üdülőgyarmaton. Én meg addig könyveket írnék elvégre az is jobban megy a napsütésben.
A csajok meg elvannak, csak legyen tenger meg fagyi. Meg elég haver akikkel lehet pancsolni.
Úgyhogy soha rosszabb ne legyen a szülinap, ami a jövőt illeti az ötéves terv az, hogy Lev szülinapjától az enyémig legyünk valami hasonló szélességi körön, a tízéves meg hogy a csajok szülinapját is ott ünnepeljük.

2011. január 27., csütörtök

A munka öröme

Miért jó dolgozni? Hát mert ilyeneket hall az ember:


(Emberünk vagy 2 méter magas, kopaszodó, hosszú, mellig érő szakállal, kicsit rendezettebb lenne azt hinné az ember hogy minimum maga Gandalf-mester. Mindenesetre elég prófétai a kinézete.)

-Hogy telt az elmúlt év?
-Jól jól, minden a szokásos, ma elhoztam magammal az értesítőt is (egy kinyomtatott meghívólevl az orvossal való találkozásra) és itt áll rajta hogy ez egy füstmentes kórház, és arra gondoltam hogy akkor nem gyújthatok rá, de a cigimet azért elhozom mert hazafele azért rá fogok gyújtani de lehet hogy a cigi akkoris büdős ha nem ég és akkor átszivárog a ruhámon a füst és akkor ez ugyanaz a hatás mint amikor egyes nők túl sok parfümot fújnak magukra. Járt már stockhomban a nk áruház parfümoszályán? Ott van egy eladó meg egy igazgató akik az új államegyháznak a papjai. Mert ma egyre többen lesznek vallásosak, vannak ám ilyen leányiskolák is, az egyház leányiskolái, aztán nem tudom tudja-e, de az nem más mint igazi prostiképző, a jánykák a bugyogójukat parfümözik. Na csak hogy tudja ha arrafele vinne az útja.....
-Térjünk vissza arra, amiről tavaly beszéltünk.....azt mesélte hogy a periódusos rendszert tanulmányozza....
-Igenigen, a periódusos rendszer.....ez nagyon érdekes, a periódusos rendszer bizonyos elemei összeköttetésben vannak a világ összes tévéjével és számítógépével és ezáltal irányítani tudják aazokat. Ezen kívül a nagy atomerőművek is a periódusos rendszerhez vannak csatlakoztatva többek között csernobilban is ezért történt a baleset mert az ott dolgozók ki akarték vonni magukat a törvények alól meg akarták változtatni az ő rendszámukat, de nem sikerült, mert a periódusos rendszerből nem lehet kilépni. Isten ezt így találta ki és ez így van jól.
-Ön hívó?
-Igen, most éppen mormon vagyok
-Miért éppen mormon?
-Mert a szomszédom méheket tart és mivel a méhek átjárnak az én kertembe nekem is mormonnak kell lennem. A méhek meg nem bírják magukat egy és ugyanazon nőhöz tartani egy egész életen keresztül ezért az lett a büntetésük hogy mormonok lettek. Ők, meg azok az emberek akik szintén nem tudják egy nőhöz tartani magukat esész életükben fogják megalapítani az új világegyházat, a mormon egyházat. Ezt onnan tudom, hogy eljárok a könyvátrba ott idegennyelvú újságok, a herald tribune-t szoktam olvasgatni. Azt nem tudom tudja-e hogy a vitaminok valóságos mérgek a négereknek....mert hogy a nevében is bennevan hogy a vitamin a fehér (vit) emberneek való....és ezert kell a mormonoknak sok vitamint enniük mert ők fehérek, legalábbis most amíg Észak-Amerikában élnek. Van ám egy csoport mexikói ember akiknek van egy vezetőjük és ők is mormonok akartak lenni de nem engedték be őket az Államokba és továbbmentek Kanadába ahol végül nem mormonok lettek hanem katolikusok.
-Térjünk vissza önre, vannak-e panaszai, a lába hogy van?
-Köszönöm jól, még mindig alkohollal kezelem a lábam (nadrág felhúz, visszerek megmutat) mert tudja ha itt bekenem alkohollal akkor azok itt (rámutat) egy láthatatlan vénán keresztül felszívódnak, a bőr kinyílik, beengedi az alkoholt, mmajd összezáródik és az alkohol belülről tisztítja le az ereket. Csak az a gond hogy este ha lefekszem nem tehetem egymásra a két lábam mert akkor reggelre összeragadna a bőr és ha sokat aludnék akkor végleg összenőne a két lábam. Aztán még iszom a napi 1.5 dl olivaolajat fokhagymával együtt, mert tudja a fokhagyma felelős az intelligenciáért minél többet eszik annál intelligensebb, az olivaolaj meg az érzelmi intelligenciáért felelős és ebben kell feloldani a frissen préselt fokhagymát. De a fokhagyma csak a ráadás a lényeg az olivaolaj. Amúgy rájöttem ám hogy az ember így idős korában mennyivel többet bír mint fiatalon, harminc éve meg nemt udtam volna inni napi másfél deci olivaolajat, hátigen, hozzáedződik az ember. Aztán meg be is szoktam kenni magam kókuszzsírral, mert ezek a bőrön keresztül eljutnak az agyba és védenek a káros sugárzásoktól, ilyenkor télen kevesebbet kenem magam, napi 1x elég, de nyárom 2-3x is kenem magam naponta.
-Az olivaolajon kívül mit eszik még?
-Háááát, anyám főz, ha főz, de ezek a mai nők nem akarnak egész nap a túzhely mellett állni, sokszor azt mondja fáradt és akkor nem főz, akkor melegíteni szoktam vlaamilyen készételt.
(elővesz egy gyerekeknek való jégkorszakos Diegós pezcukorka-adagolót és elkezd pezt enni)
-Az édesanyja elég idős....
-93 éves, nincs semmi baja, kicsit nagyothall, ennyi, aztán meg jön érte a taxi minden nap, megy bevásárolni aztán utána meg már nem akar főzni, de végülis nem tragédia ez sem mert akkor több olivaolajat iszom csak az a baj ezzel hogy sokba kerül. Tudja mi a különbség a különc meg az idióta között?
-Nem.
-A különcnek van pénze az excentrikus hülyeségeire, az idiótának meg nincs.
-Ön különc?
-Ugyammá, nincs nekem annyi pénzem.....azt tudja, ha Svédország nem támogatta volna a japánokat a harmincas években akkor a japánoknak eszükbe se jutott volna megtámadni Amerikát, akkor nem lett volna Pearl Harbor és akkor nem lett volna háború sem. Amúgy a világháborús Spitfire gépekkel halat is lehetett ám fogni, amikor a pilóták megéheztek akkor lebuktak a géppel a víz alá, kifogták a halat és egyből felhúzták a gépet hogy ne menjen be a víz a pilótafülkébe.....

Itt elvesztettem a fonalat......

2011. január 24., hétfő

Penteken kaptam smst hogy a vonat amivel ma kellett volna stockholmba jonnom nem fog jonni. Penteken a fel delelottom ezzel ment el hogy vnat helyett repcsivel jojjek. A jegyeimet persze sikerult elhagyni valahol (basszus, vensegemre leszek ADHD-s) persze hajnalban keltem hogy odaerjek a repterre, no akkor ujra kinyomtatni a repjegyuet, aztan felszallni kibirni anelkul hogy nagyon szorongjak, aztan ujrafoglaltatni a vonatjegyet a repterrol a varosba, utana baleset volt, nem ment a vonat, taxit hivni mindezt hetfon koran reggel aztan vegigseggelni ezt a fejtagitast. holnap meg ugyanez ellenkezo iranyba. de akkor legalabb hazafele megyek.
elegem van, haza akarok menni most, a kolkeimmel akarok lenni

2011. január 12., szerda

Nem egyszerű

továbbra sem az élet.....Tegnap elmentünk megnézni a házat, mire az építésvezető dobott egy hátast amikor megkérdeztem hogy ugyan mikor festik már le kívülről a házat. Kb úgy nézett rám mintha azt mondtam volna hogy ugorjon az éhes oroszlánok elé, a mivaaaaaaaaan???????? ült ki a fejére. Mondjuk én is hasonlóan néztem amikor megkérdezte hogy megvan-e a csempemeg a belső falak színvilága ki van-e találva. MOndtam neki hogy fejben igen (holott nem teljesen) no akkor válasszuk ki gyorsan. Daniel, a kapcsolattartó, aki letette a nagyesküt hogy időben szólni fog még a színkiválasztűs előtt csak pislogott mint a levelibéka.....érik neki a tökérelépés.
Úgyhogy ma csempeboltban meg festékboltban voltunk holnap meg felhívom Danielt és addig fogom zaklatni amíg el nem intézi a külső festést.
A házban amúgy iszonyú kupleráj van, most valamit szárítanak azért nem történik sok minden. De nagyon remélem hogy összekapják magukat. Ma meg itt volt az ingatlanos csajszi, fényképezett és két hét múlva már mutogatni fogja az érdeklődőknek.
Most már csak be kell vonzani a vevőket akik egymást taposva akarják megvenni a házikót.