Ebéd

NIncs időm. Illetve van, csak az elmegy. MOst éppen sokat sétálok mert jó idő van, végre itt a tavasz. A hó itt-ott foltokban még megvan, de most mát biztos hogy el fog olvadni. Egy időben nem hittem el hogy valaha el fog olvadni ez a mennyiség. Meg azzal is elmegy az idő, hogy Noémi félórákat ül a hintában én pedig végtelenítve éneklem a hinta-palinta című örökzöldet.
Meg azzal is, hogy utána a homokozó mellett ülök és a lányom kedvétől függően a sárga vagy a piros kislapáttal rámolom a homokot a teherautóba. Ha szerencsém van nem jelenik meg a kedvenc szomszédasszonyom. Igen, ő az aki kifejezetten empatikus (emlékezetes tavalyi beszólása az "elvetéltél? ó te szegény, képzeld, én meg terhes vagyok!" ami sokat nem rontott a megítélésén mert előtte is tudtam hogy nem százas, na de mégis....) szorgalmas, hiszen 26 éves kora ellenére még egy napot nem sikerült dolgoznia, elvégre minek, a hozzám hasonlóó adófizető balfékek eltartják, gyermekeit szeretetben neveli a televízió, mert ő saját elmondása szerint képtelen velük foglalkozni és meglepődik hogy Noémivel könyveket olvasunk, mert ők olyat nem szokltak, nézegesse egyedül a gyerek azt a könyvet ha akarja, és remek szakács, a szülei mindig hoznak kész húsgombócot a boltból amihez már csak a szintén kész krumplipürét kell a tányérra önteni, meg kinyitni az áfonyalekváros üveget és kész is az ebéd.
Nem, nem utálom ennyire, csak ha lehet kerülöm. Szerencsére ő is engem így viszonylag ritkán futunk össze.
No, de ott tartottam hogyha jó napom van akkor vele sem találkozom, Noémivel sem veszek össze mert a homokos kezét nyalogatja minden szülői intelem ellenére és a kutyával sem akarja a tízóraiját megetetni. Ha jó napom van akkor megeszi az ebédet és nem kell Teletubbiessal lekenyerezni hogy hajlandó legyen enni is. Nem értem, hogy csinálja, de ha olyan kaja van amit nem szeret akkor inkább nem eszik és éhezik. Ha viszont olyan van amit szeret, akkor pukkadásig, a végén már nem merek adni neki nehogy rosszul legyen tőle.
Amira csak simán és egyszerűen állandóan zabál, utána meg nagyokat buktázik, én meg reggel-este csúcsra járatom a mosógépet.
Mivel megy még el az idő? A műanyag gyerekemmel, a mellszívóval.....na ő nem a kedvenc, de mostanában még itt lakik nálunk, idő kérdése meddig, én már szabadulnék tőle, de még kitartok. Azért gyűjtöm az indokokat, hogy miért jó ha már nem szoptatunk, például lehet partizni menni és végigkóstolni a koktélválasztékot, más kérdés hány IHB (iszunkhányunkbelefekszünk) partira kapok meghívást két ennyire kiskorúval.
Aztán itt van még Amira is, aki eszik is alszik is, éjjel főleg eszik és büfizik, pláne azután hogy Noémi egyiket se csinálta. Aki pedig sokat eszik az sokat is kakil.....gyakran rakétaszerűen rám, csak hogy ne legyen unalmas a mosógépnek, ne csak buktákat kelljen mosni hanem kakikat is.
No de így izgalmas.
Ha pedig elment az idő akkor nem lehet sokat molyolni az ebéddel.
2 krumpli, 2 fej vöröshagyma, 3 dl vörös lencse, 4 gerezd fokhagyma. Krumplit kockákra, vöröshagymát apróra, bele egy fazékba az egészet 1.5 l víz két zöldségleveskocka és némi só kíséretében. Húsz percig fő, majd mikor kész van bors, köménymag, citrom ízesíti. Ez a libanoni lencseleves, az egyik kedvenc mostanság.
Most pedig felébredt mindkettő úgyhogy ajánlom magamat :)