Nagyon-nagyon várom már, hogy itthon legyek december 21 és január 4 között. Az utóbbi időben azt hiszem túl sokat dolgoztam és a kollégáim is kezdtek eléggé az agyamra menni. Ez a legbosszantóbb a munkahelyemen, hogy nem is a betegek idegesítenek fel, hanem a saját kollégáim. Biztos a november, meg az idő is teszi, hogy kevésbé vagyok toleráns a hülyeségekkel szemben, elvégre ha valami akkor a butaság mindig dühít, de most különösen.
Azzal teszi nekem a munkahely a legjobbat, ha hagynak békében dolgozni, ha nem kell mítingelni, mert sose tudnak érdemben megbeszélni semmit, megy a hülyéskedés, a lényegtelen dolgokról fecsegés, a szófosás és ami tényleg fontos az meg hónapokig húzódik mert nem tudnak egy A4-es oldalt elolvasni. Mintha tanító néni lennék a kisegítőben...
Pont ma találkoztam egy nővel aki nálunk dolgozott aztán elege lett és két évig vállalkozó orvos volt, azt mondta egyfelől nagyon jó volt, hogy nem volt fix munkahelye, mert oda ment dolgozni ahová akart, az ajánlatokban pedig nem volt hiány, de most mégis leszerződött egy helyre, mert hiányoztak a kollégák. Hát nem tudom, nekem piszkosul nem hiányoznának. De ő sokkal szociálisabb mint én, én nem sírok akkor sem ha egész nap nem beszélek senkivel, szeretem a magam társaságát és kész. :)))
Ahogy telik az idő egyre inkább töröm a fejem az alternatív munkalehetőségeken, semmi kedvem még húsz év múlva is napi nyolc órát robotolni. Részemről a napi négy is sok, de azt még elviselem.
No nem negatívkodok itt tovább, elvégre mindjárt itt a szabadság, már csak négy hét!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése