2013. január 27., vasárnap
Habemus papam....
helyett: habemus nomen, azaz van nevünk!
Ugyan még teljes tíz hetünk lenne, hogy eldöntsük a fiatalúr nevét, de ennyire még nem lettünk svédekké, hogy addig húzzuk ameddig lehet.
A rokonságot is sikerült megnyugtatni, hogy a szűkebb család első hímnemű unokája nem lesz sem Óriásmadár, sem Tejszag, ugyan nem követjük a hagyományokat, nem kapja a büszke (és kialvatlan) atya nevét a gyermek, ellenben az lesz a neve ami az első embernek: Ádám.
Lefutottunk pár kört magunkkal is meg egymással is, mire megegyeztünk, részemről a két közel-keleti eredetű leánynév után jöhetett volna valami ír hangzású, de az a szittya vezetéknévhez nagyon-nagyon nem passzol, még akkor sem, ha a szittya nevet svédül ejtjük.
És Ádámnak lenni jó, mert magyarul Ádám, svédül AAAAAAdám, angolul meg Edöm :) és így az északi féltekét már elég jól lefedtük, no jó Kínát nem, elismerem.
És a névnap szeptember 9 mielőtt még az a vád érne, hogy kitoltunk vele mert egy hónapon belül van a szülinap, névnap, karácsony.
Isten hozott kicsi Ádám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratulálok :) szép neve lett :)
VálaszTörlésGratula! Jót mulattam a szüléseden :D köszönöm
VálaszTörlés