Reggel még hagyján, nem egyszerre lepi el a tömeg az asztalokat. Délben, de főleg este az okosabbja leparkírozza a hét nyelven beszélő csodababakocsit az étterem előtt, a kevésbé okosabbja betolja és ott rodeózik vele az asztalok között.
Ismét mi vagyunk az alienek, a mi gyerekeink tudnak járni. No nem mindig akarnak, Noéminek gyakran lesz ”lábfáradása” ami egyenlő a ”vegyél fel és vigyél”-lel aztán amikor mondom neki hogy jó, de ha menni nem tudsz akkor fürdeni se, ergo nem lesz fürdés, akkor az esetek nagy részében elmúlik hirtelen a lábfáradás. Mekkora meglepi.
Sikerült egy olyan szállodába helyet foglalnom ahol fehér holló a gyerek nélkül érkező vendég. Szinte csak gyerekek és szüleik illetve nagymamák és nagypapák vannak. Egyik nagy előnye, hogy az ilyen jelenetek, amelyeket kisebbik gyerekem napi rendszerességgel produkál és az olyan színielőadások amelyekért Noémi egyszer még Kossuth-díjat fog kapni (de neeeheeem síhíííroooook- bömböli, és valóban nem sír csak forgatja a szemét és közben nézi magát a tükörben, hogy hogy néz ki amikor szomorú arcokat vág és próbálgatja a minél drámaibb arckifejezést) röviden: kiderül, hogy ezek az életképek másoknál is előfordulnak, minimum ilyen gyakran ha nem gyakrabban mint nálunk. Legszebb öröm a káröröm, nemcsak az enyimek hisztiznek.Az is kiderül, hogy mások gyereke übereli az enyimeket, mind hangerő, mind a malac módra evés tekintetében. Apropó malac módra evés, nem is vészes, asztal alá már nem nagyon esznek, az arcukon ugyan szétkenik, de ahhoz képest ami más asztaloknál van, nincs jogom panaszkodni. És én még abban a tévhitben éltem, hogy nincs ennél rosszabb amikor sztereóban nyomják, hogy de nem kell pisilni, de még csúszdázni akarok, de a Kisami kezdte, de én arra akarok menni, de nem kérek brokkolit és az örök MIÉRT kérdés, miért kell lefeküdni vagy éppen de miért nem folyik másfele a víz miközben Hami a földön fetreng vagy éppen azt kiabálja hogy nem tej vagy nem zokni, hanem csak csucsi es csucsi es csucsi állandóan csucsi, előző életében biztos valami hal volt, ki se lehet szedni a vízből.
Kiderül milyen rendes gyerekek, nem ülnek kocsiban, nem cumiznak. Valószínűleg az én ingerküszöböm se túl magas ami a kocsit meg a cumit illeti, de eddig még senki sem tudta megmagyarázni miért kell 2-3 éves neadjisten nagyobb gyerek szájában fityegtetni a cumit amikor pl játszóterezik vagy éppen fürdik.
A másik meg a babakocsi, ez a guruló élettér, ez a kerekes szoba amiben a svéd/brit gyerek lakik ötéves koráig, hát ez a másik amit néha legszívesebben felrúgnék, mert ismét nem arról van szó, hogy kicsi baba alszik benne illetve ha igen akkor reggel belerakják, abban van egész nap, este átteszik a gyerekágyba, nehogy hozzá kelljen érni. Nagyobb gyerek hasonlóképpen, ebben gurul reggelizni, fürdeni, játszani, mindenhova, nehogy két méternél hosszabb távolságot a saját lábán kelljen megtennie, el ne fáradjon az istenadta.
És nem ám kicsi kocsikról van szó, hanem ezek az igazi városi státusszimbólumjárgányok, amiből jó pár hordozókendő kijönne. Elismerem, ez nem éppen a legismertebb valuta, maradjunk annyiban, hogy 700-1000 eurós babakocsikról van szó. És ez nem a dubai Burj Al Arab hotel....bár ott feltételezem gyémántberakásos kocsiban tolja a dedet a nörsz.
Praktikusak ám ezek a nagy kocsik mert a repülőre fel is kell adni őket és akkor venni kell külön egy nagy tartót nekik, de ha abban van a kocsi, akkor értelemszerűen nem használható. Ez a nagy tartó úgy néz ki mint egy túlméretezett sporttáska, fogantyú van rajta, csak éppen a kereket felejtették le, így a reptéri szalagtól a rendeltetési helyig a földön húzzák a tartót benne a kocsival. Éljen a fogyasztói társadalom, minden útra új babakocsivédőt veszünk! Addig a gyereket lógatjuk a bébibjörnben kifele fordítva, apára csatolva, mert nő nincs aki bepisilés nélkül ekkora gyereket elöl tud vinni, de apa hősiesen küzd a csomagokkal, a rácsatolt gyerekkel (akinek a feje minden lehajláskor bólint egyet a föld fele) meg a nevezetes babakocsivédővel.
Az életmódot elvégre szabadság alatt is folytatni kell. Amíg a szülők a kávézóban fecsegnek, addig a gyerek a kocsiban pihen. Amíg a szülő a babakocsit tolja addig a gyerek a kocsiban pihen. Amíg a szülő a vázról lepattintja a babaülést, az autóba helyezi és a célállomásra autózik addig a gyerek a kocsiban pihen. Amikor megérkezvén a babaülést kiszedi és ismét a vázra applikálja valamint folytatja az utat addig a gyerek a kocsiban pihen. És néz néz rendületlenül kifele a fejéből, főleg ha kifele van forditía, anyját-apját se nem látja, se nem hallja de minek tenné, van neki kisnyuszi meg delfin meg csipogó babakönyv meg minden anyámkínja a kocsira aggatva. Komolyan mondom egyes gyerekekbe genetikailag kódolt, hogy órákon keresztül elücsörögnek a fenekükön.
Ilyenkor sajnálom, hogy a kendőgyűjteményem töredékrészét, összesen egy darab kendőt hoztam, meg egy csatos hordozót az apjuknak amibe Noémi is belefér még. Így is megnézik páran a hátipurdét. Mekkora sikerem lenne ha minden nap másmilyet vehetnék fel. Érik nagyon egy mexikói utazás ott hátha jobban beleolvadnék a környezetbe.
De hogy valami jót is mondjak, mivel családi szálloda, a játszóterek nagyon jók, a gyerekmedence is ideális, az ennivaló is olyan, hogy mindig találni a gyerekeknek is valamit, főleg, hogy sült krumpli és fagyi a nap több mint 12 órájában elérhető.
És akkor a fő gyermeklátványosságról, Bamséról még nem is meséltem, aki nagyon híres személyiség, a világ legerősebb medvéje. Mellesleg kökeményen drogfüggő. No, hát legközelebb innen folytatjuk.

Ez az a bizonyos dubai szálloda, nekem ez az építészeti megoldás nagyon tetszik:
www.bing.com/images/search?q=burj+al+arab&FORM=BIFD#x0y168

Ez pedig Bamse:
hem.passagen.se/tvtre/bamse3.jpg