Múlt héten vége lett a másfél éves pszichoterápiás képzésemnek, ezt se bánom. Ahhoz hogy önállóan dolgozzak így még végig kellene nyomni egy kétéves képzést de az nem most lesz hanem majd alkalomadtán. Szinte már úgy megszoktam, hogy most szokatlan az élet enélkül, de azért mégis felszabadul heti négy óra ami nem lesz rossz. Aztán meg 23 munkanapom van még hátra, utána beküldöm a vaskos paksamétát az elmúlt öt év dokumentációját és várok heteken-hónapokon keresztül amíg a fíkázó-vakarózó hivatal kiadja a nagy pecsétes papírost a szakorvossá válásról. Nagy parti lesz ha meglesz :))) Munkahely a szokásos, nem tépik magukat hogy megegyezzünk, úgy látszik nem szorítja őket eléggé a gatya. Végülis csak 3 szakorvos hiányzik a tízből. Az ember azt hinné, hogy van némi fogalmuk a kereslet-kínálatról, de nincs, illetve jó kommunista módjára nem akarnak tudomást venni róla. Szarból persze ezek se tudnak várat építeni de a szájukat tudják járatni meg mötézni htha megoldódik a probléma, persze nem, csak rosszabb lesz, de akkor lehet még többet mötézni és még többet tépni a szájukat. Hát azért én megpróbálok valami újat mutatni nekik.