Ma szántam rá magam, hogy összedobjak valami indiai kaját, egy pár napja elkapott a sóvárgás, hogy nekem ilyet kell ennem aztán ahogy az lenni szokott nem jött össze, mert mindig volt valami ami előrébb került a prioritási listán, tegnap este már nagyon odavoltam, ember izmozott a gyúróteremben, az indiai kajáldából meg ugyan elhozni el lehet a kajcsit, de házhoz nem szállítanak, mindkét gyerek meg már horpasztott, de szerencsémre találtam egy nem túl régi mangót a hűtőben, aztán kis joghurttal meg gyömbérrel feljavítva nagyszerű itókát lehetettt belőle mixelni. Ma meg tobzódtam, hosszú idő után 15 foknál melegebb volt és nem esett az eső, kölkek kint kergették egymást a füvön (már van fűűűűűű!!!!!) az ide-oda forgó locsolócső alatt, így végre megvolt a premier, főztem egy izmos kis mangóchutneyt meg egy kis zőccséges tésztás cuccot és most kábé annyit ettem hogy ha kis gömböc lennék már kipukkadtam volna. Közben megérkeztek a jehova tanúi is, és jó voltam mert letettem a nagykést amikor kinyitottam az ajtót, nehogy félreértsék ezek az öreg hölgyek. Irigylem azért hogy van idejük itt bóklászni ugyanakkor meg zargatják itt az embert meló után amikor végre nem kéne mások fejét nézni és nem, nem hagyják békén mert jönnek téríteni. Úgyhogy végülis jó nap volt ez a mai, jót ettem :))))