Kisami nem adja könnyen magát, ha én altatom akkor egy órát minimum kínlódik, ha az apja akkor kb öt perc alatt álomországban van. Mindent kitalál, kapcsolgatja a sólámpát, zoknit vesz, pukizik, tekereg, átmászik Mémihez, csak hogy ne kelljen aludni. Én is mindent kitalálok, ottmaradok, kimegyek, megitatom, gatyát cserélek krajta, ringatom, mondom neki hogy most már aludjál, a végén feldobom a hátamra, na persze ő úgy gondolja hogy ehhez már nagy, le akar szállni, aikor leszáll azt hiszi megint játszunk, aztán amikor így kiidegkezeltük egymást akkor egyszercsak fogja magát és elalszik.
idén ő is Lucia volt, és idén is vagy félórát énekeltek reggel fél nyolckor a két fokban, tavaly a mínusz ötben és térgyig érő hóban nyomatták ugyanezt. Kisami még értelemszerűen nem énekel, beült az ovónő ölébe és nézelődött. Noémi meg énekelt, tavaly nem tetszett neki, akkor ő ült az ovónéninél. Ahogy az lenni szokott, mindig van egy-két gyerek aki megrémül és bőgni kezd aztán csak megvigaszttalódnak és akkor jön az éneklés, utána meg a szokásos fíka. Biztos csak én vagyok paranoid meg gonosz meg az óvatos duhaj de ettől a téli hányós-fosóstól tartok annyira, hogy ne akarjak olyasmiből enni amit mások is megfogdostak és ne menjek ilyen nagy csődületbe mnint például az ilyen ovodai ünnepség. Tavaly is meg idén is annyira voltunk szociálisak amennyire nagyon muszáj volt, utána meg a saját gyerekeinkkel fíkáztunk illetve ők fíkáztak én meg néztem.
Lucia másnapján Noéminek volt a szülinapja, négy éves....én persze nem lettem öregebb csak bölcsebb természetesen. Leventének is most volt a szülinapja, a következő én leszek aztán meg hamarosan a Kisami is két éves lesz, mikor ment el így az idő???