Disznó, kari, szél

Az úgy volt hogy a Gerda barinőm telebeszélte a fejem hogy milyen jó disznót vágni mert rendes helyről van a hús, tudja hogy nem nyomják tele mindenféle mesterséges szutyokkal, friss, és lényegesen kevesebbe kerül mint a boltban. Részemről húsz éve bojkottálom a családi disznóölést nem azért mert vega vagyok vagy éppen az állatok jogaiért küzdök, elvégre őket erre tartják, a csincsillákat meg a szőrükért, úgyhogy nem mondanék nemet egy bundira se, bár ez nem volt politikailag korrekt megnyilvánulás elismerem. Miért nem vettem részt a disznóölésen? Mert mindenki sík ideg volt, rohangásztak ide-oda mint a mérgezett egerek, a disznó visított és büdös volt amikor perzselték. Utána minden tocsogott a zsírban, a disznósajtot meg nézni se bírom nemhogy megenni. És még én akarok disznót vágni ugye? Hát ami azt illeti itt tombol az EU és sikerült felhasználó- illetve háziasszonybaráttá tenni a disznóölést.
A gazda ugyanis mindent megcsinált, Attila (Gerda férje) volt olyan kedves és elhozta, így nekünk annyi dolgunk volt, hogy elcsomagoljuk a szeletekre vágott húst, ledaráljuk amit a csontokról vágtunk le, kisüssük a zsírt no meg a karácsonyi sonkát. Mert itt sonkát esznek a népek karácsonykor.
Mazsolának főztünk levest a csontokból, még mindig azokat csócsálja a házában. Most már van kutyaháza és napközben kint lakik. Egy hétig nem tudta hogy a kutyaház mire való, a gyerekeket beküldtük a kutyaházba hogy csalogassák be, természetesen nem ment be, akkor jött a következő ötlet, hogy kutyacsemegével vegyük rá, na ez se volt sikeres de amit mi nem értünk el, azt elérte a szél meg az egész napos eső, egy idő után feltételezem rájött hogy nem fog fázni és nem lesz vizes se hogyha bemegy a házába. Így most ott rágja a csontjait.
Nekünk pedig tele van a mélyhűtőnk. Anatómiai tudásom az emberi fajra korlátozódik, a disznóhúsra vonatkozó közismert elnevezések pl karaj, tarja nekem nem sokat mondanak. Fogalmam sincs melyik melyik, annak ellenére, hogy kb 25 évvel ezelőtt amikor bevásároltunk vagy négyszázszor láttam a húsospult felett azt az kis ábrát amely a disznót és a marhát ábrázolja és amely feltételezem az összes létező hentesüzletben a falon fityegett.
Ennélfogva és mert praktikus emberek vagyunk, úgy címkéztük fel a nejlonzacskókat, hogy mit lehet a tartalmukból főzni, illetve sütni. Van sovány szelet, zsírosabb tömb, felkockázott pörköltnek való, grillezni való és darált husi. Így saccra olyan 30 kiló lehet. És az elmaradhatatlan karácsonyi sonka.
Egy lavórban ázott a pácban úgy egy hetet. Majd huszonnegyedikén reggel beröfögött a sütőbe. Sokan előre megfőzik és utána csak meggrillezik a sonkát, de a legnagyobb fazekamba se fért bele, mennyi lehetett, talán olyan hat kiló körül volt. Úgy voltunk vele hogy hat-hét óra sütés csak elég lesz neki és így is lett, fél tíztől fél ötig sült. Mit mondjak, igen jóra sikeredett.
Sose gondoltam volna hogy én egyszer erre adom a fejem, ahogy azt se gondoltam hogy zsírt fogok egyszer sütni önszántamból. Volt vagy három kiló háj, felkockáztuk és ment a melegbe ő is. A töpörtyűt pedig osztogattuk az itteni magyar kolónia hazai ízekre vágyó tagjainak.
Arra sem emlékeszem mikor ettem utoljára töpörtyűt. Miután megsütöttük sikerült amúhy frissiben túl sokat enni belőle utána ment ki a zimába. Egy ideig jól elvolt a teraszon, elvégre hideg volt, egészen december huszonkettedikéig. Huszinharmadikán jött egy melegfront, öt fok lett, az összes hó elolvadt és előkerült a gumicsizma. Huszonnegyedikén hét ágra sütött a nap, huszonötödikén ismét melegfront, hét fok, szakadó eső és 25m/s azaz 90 km/h-val fújó szél porlasztotta szét az esőcseppeket. Gumicssizma ismét elő. Ha lehetne választani én inkább a havat választanám így december végén.
A gyerekeket ez nemigen érdekli, el vannak foglalva a szaloncukor karácsonyfáról való lelegelésével. Idén az Ági mama jóvoltából szaloncukor is van a fán. Amilyen nagy háború tud kitörni közöttük ha éppen mind a kettő ugyanazt a játékot szemelte ki magának, olyan nagy egyetértésben tudják behabzsolni a zenélődobozba rejtett csokoládét. Noémi a szülinapjára kapott egy kis zenélő dobozt és kis pénzcsokik voltak beletéve. Amira először, a csomagolást leszedni nem tudván a kis markában megmelengette a csokit majd kiszivornyázta a csomagolás közül. A többinél feltételezem Noémi segített neki mert csak egy ilyen bűnjel volt fellelhető a tett színhelyén, a rózsaszín hercegnővárban.. A csoki mindenesetre elfogyott, a kis huncutok valószínűleg tudták hogy nem megengedett dolgot cselekednek, azért tűntek el a szemem elől a szobájukba és azért voltak olyan nagy csendben ami mindig gyanús.
A karácsonyfa szerencsére elág stabil, holott már nemegyszer nekitolták a babakocsit, beszorultak mögé és estek el mögötte.
A nagy vita a járóbaba miatt robbant ki. Amira egy járni illetve az túlzás hogy járni, a lábait a földön mozgatni tudó babát kapott (nem tőlem).Közben még énekelt is. Természetesen mindkettőnek egyszerre kellett volna a baba ,főleg hogy még énekelt is. Én csak a fejemet fogtam hogy miért kell ilyen idióta zenét rakni ezekbe a zenélő játékokba. A járó baba lába mégsem akkor ízesült ki és esett le csípőből amikor összevesztek rajta, hanem jóval később, amikor a kanapén pihent betakargatva, betegen és a torkába meg a fülébe nézegettek az egy illetve négyéves doktorok. Lett nagy sírás-rívás, először hozzám jöttek mire az apjukhoz irányítottam őket, elvégre ő az aki a tettek embere, ő az aki embereket varrogat meg ragaszt össze. A babát is sikerült megragasztani és a pillanat hevében megszabadítottuk az elemeitől is, és nagy megkönnyebbülésemre megnémult. Egy napig a mosókonyha legfelső polcán, az elkülönítőben gyógyult a lába, mostanra már jól van. Amira a hajánál fogva viszi és beállítja egyszer a szobába, egyszer a fürdőszobába és úgy leselkedik ott a baba mint valami kém.
És hogy ne csak a baba legyen beteg, Noémi kockás fülű nyulát is baleset érte, neki a feje esett le. Már ideérkeztekor is elég csehül állt, a farkát csak a szentlélek tartotta így meg kellettt stoppolnom még becsomagolás előtt. De azt nem gondoltam hogy a feje fog leesni , mégpedig úgy mintha valami nagy pallossal sújtottak volna rá, ráadásul nemcsak a feje vált le, hanem a két karja is fittyedten lógott a vállízületénél. Kérdeztem Noémit hogy esett le a nyuszzi feje mire ő azt válaszolta, hogy magától esett le. Azaz senki se segített a fejnek hogy leessen. Noémi nagyon rutinos ebben, ha valami történik például a Kisamira orra bukik vagy elesik a saját lábában akkor Noémi gyorsan mondja is hogy a Kisami MAGÁTÓL esett el, véletlenül se terelődjön rá, Noémire a gyanú árnyéka sem. Így aztán igyekezett arról is biztosítani hogy a nyuszi feje magától esett le. A tömést visszanyomkodtam a fejébe, az agyturkászáshoz végülis értek és utána visszavarrtam a kockásfülű nyakára a fejét amit ilyen könnyelműen elhagyott.
Ezekhez a sérülésekhez képest semmi az amit én szereztem a disznóaprítás közben. Sikerült egy jó másfél centis vágást ejteni a kezemen a konzha legélesebb késével.Volt nagy káromkodás, saját hülye fejem szidás mire kaptam egy féldeci páleszt a nagy ijedtségre. Ha már úgyis diisznóvágás, akkor a töményt se lehet kihagyni. Több mint egy hétig tartott mire összezárult a seb és a munkahelyemen általános derültség tárgya voltam a hercegnős és hellókittis ragtapaszokkal, mert Noémi ezek nélkül nem engedett el, ő ragasztgatta a kezemre ezeket ahányszor lepottyant. Azért a pályaválasztásról majd még elbeszélgetek vele, ha eljön az ideje.