szülinap

Mémi (Noémi így hívja magát) két éves lett. Most jönnek a közhelyek: hogy megnőtt! Hogy elment az idő! És valóban, meg is nőtt és az idő is hogy elment!
Ugyanakkor vannak még babás dolgai, annak ellenére, hogy igazi nő módjára egyből fel kell venni az ajándékba kapott új ruhát, hogy folyton a frizuráját igazgatja és hogy mérgesen kiabál, hogy vásárolni, ha éppen arra támad kedve és ezzel egyedül marad, mert mondom neki, hogy ma nem megyünk boltba. Ilyen babás dolog többek között hogy továbbra is csak a hátamon alszik el. Amit végülis nem bánok, mert ez egy remek alibi, hogy megvegyem a tizenvalahanyadik hordozókendőt is, elvégre a változatosság gyönyörködtet.
Mémi idén kétszer is ünnepelt, illetve háromszor, ha a dagmammát, Kerstin nénit is beszámítjuk. Először otthon ünnepeltünk, 13.-án mert a valódi szülinapon, 14.-n melómegbeszélés volt itt nálunk és a kettő együtt már nem ment volna, így is épp elég ember csődült hozzánk és tolta kétpofára a pizzát a konyhában.
Így előtte való este Mémi tortát kapott, hiphopp elfújta a gyertyákat, majd kibontotta az ajándékait. Volt benne rózsaszín pulóver (most minden rózsaszín) meg egy Makkapakka figura (BBC: In the night garden) hajcsatok és hajgumik. Volt egy Hellókittis kifestőkönyv is (ami nem rózsaszín az hellókittis, de még jobb ha rózsaszín is meg kittis is) de azt kiszúrta amikor a bevásárlószatyorban hazahoztam. Nem voltam elég gyors és nem dugtam el egy alkalmas helyre, így alakult, hogy a szatyrot leraktam a földre, Mémit becsalogattam, mert ment volna hintázni a mínusz tíz fokban amit én annyira nem kultiváltam és ahogy belépett már nyúlkált is a szatyorba, hogy ”hellókitti, újság!”
Holott annak a nyamvadt macskának csak a lába látszott a kifestőkönyvről és kiszúrta, megismerte és követelte. Mit volt mit tenni, odaadtam neki. Megkapta előre az egyik ajándékát. Mostanában egész sokáig elmolyol azzal, hogy színezi. Nem baj...
Ez volt az első ünneplés. Hétközben a Kerstin néninél szintén volt szülinapozás, mivel mással mint fagyival....hogy tudnak ezek december közepén fagyit enni...mindegy, lényeg, hogy énekeltek a kislánynak és nagyon tetszett neki.
És még hol volt a vége! Minekutána a születésnapok a familiban úgy alakultak, hogy Levente négy nappal Mémi után ünnepli a szülinapját, gondoltam tartok nekik egy partit. Meglepipartinak indult, és az is lett volna, ha nem lett volna ügyeletbe beosztva az ember....és mivel be volt osztva és nélkülne nemigen lehetett volna partizni, legalábbis szülinapit nem, így muszáj volt mondani neki hogy cserélje el az ügyeletét. A ”de miért” kérdésre Levente pedig nem elégszik meg a ”csak” válasszal így végülis kitudódott, hogy összejövetel lesz. De ennél többet nem tudott.
A vendégeket összetrombitálni nem volt nehéz, a kaját megrendelni sem, elmenni érte már igen, a karácsonyi vásárlási lázban az egész város szombat délelőtt akar sopingolni (csak tudnám mi a rákot kell ennyit vásárolni, én idén mindent a neten vettem meg és nagyon nem hiányzott a tömeg meg a boltokba mászkálás) parkolóhely sehol, de végül sikerült ezt is abszolválni, csak a pezsgőt felejtettem el. No nem baj, gyors telefon a vendégeknek hogy ugyan hozzanak már magukkal. Mert nem olyan egyszerű az élet, hogy beszaladok a kisboltba érte, nem, az ilyen gonosz italt kizárólag alkoholboltban lehet venni, az meg csak a cityben van, itt nálunk faluhelyen nincs. Aki le akarja inni magát az ballagjon be a nagyvárosba a piáért. Vendégek pedig kb két perccel zárás előtt oda is érnek (ilyen hülyeséget, hogy szombaton háromkor zár a piabolt, holott ezek szombaton is olyan részegek mint az albán szamár) és vesznek is pezsgőt, ami sikeresen kikerül a mínuszba hadd hűljön.
A svéd vendégek 3-kor ott vannak, ha háromra hívják őket. No nem baj, idővel megszokjék hogy ilyenkor az idősebb ünnepelt még a zuhany alatt áll vagy borotválkozik. A fiatalabb ünnepelt pedig pánikrohamot kap a sok embertől és nem mehetek tőle egy méternél messzebb mert hangos IAAAA, IAAAAA (anya) kiáltásokkal jelez és ha messzebb vagyok vagy éppen elbújok, hogy a tortáján gyújtogassam a gyertyákat akkor arcát a kezébe temetve sírni kezd......Kiscicavirág, most megint olyan látványosan anyás korszakát éli, ha éjjel felébred akkor csak én tudom megvigasztalni, ami heti 3-4 x már elég kemény, beleszámolva hogy éjjeli kelés nélkül sem alszom hat óránál többet. Ugyanakkor nagyon jó, mert ilyenkor lehet még babusgatni meg porszívózáskor, amitől fél, mert különben már nem hagyja magát, neki sok dolga van, a kanapéról leugrálni, mesekönyvet nézegetni, illetve kittis újságba rajzolni.
A helyzetet a kisgyerekek mentik meg, akikből több is jön a babazsúrra. Egy idő után Noémi is belejön abba, hogy most ajándékokat kap, felveszi a ruhákat, és büszkén pózol. Láthatóan nem döntötte még el, hogy fotómodell vagy fogorvos akar lenni, mert először visít a csipszért, majd amikor megkapja nem kell neki, amikor elunom és megeszem, akkor meg szedné ki a számból és a gyomromig lenyúlna, hogy visszakapja, közben visít, de ha meglátja a ráirányuló fényképezőgépet, akkor egyből abbahagyja és vigyorog, nehogymár mérges képeket csináljanak róla.
A gyertyákat ismét rutinosan fújja el, gebeszkedik már messziről, hogy fújhassa. Apja úgyszintén, egy levegővel kioltja az összeset. Az ő tortája autós. Kérdeztem mit szeretne szülinapjára, erre elhaló hangon ennyit mond: autót....
Hát most megkapta. A torta finom, alig marad belőle. A smörgåstortára sincs panasz, ez ilyen itteni kaja, kenyérszeletek majonézzel, vajjal, rajtuk sonka, tojás, saláta, meg rákok, Levente még nem evett ilyet, ezért lett ez a kaja.
A gyerekek jól elvannak, játszanak, de azért annyira nincsenek jól el, hogy ne hiányolják a szüleiket, minimális felnőttbeszélgetést bonyolítok a délután folyamán. No de ez ilyen. A tíz éves tervben azért szerepel egy gyerek nélküli nyaralás...
Noémi kap egy plüss kiskutyát, amihez sampon, fésű, kutyatányér, csont, hajszárító és még kutyahordozó doboz is tartozik. Ebbe teljesen beleszeret, ott kell ülni mellette és együtt szépíteni-etetni a kutyát, majd berakja a ládába és mondja hogy vauvau alszik házikó. Azaz a kutyus alszik a házában.
Amikor a pezsgőre kerül a sor, az egyik kissrác hányni kezd és kijön minden ami bement. Közben sír, Mémi pedig nagyon empatikus és szintén sírni kezd. Szerencsére gyorsan abbahagyja, amint felveszem. A pezsgőzés így elmarad, mert lassan mindenki cihelődni kezd.
Nem baj, több marad nekünk gondolom. Kis naiv....
A kisgyerekes családokkal való összejárás nagy előnye, hogy senki se virgonckodik sokáig, hétkor már mindenki haza akar menni ha még nincs otthon. Így is, mire összepakolunk, mire Levente rendet tesz a közös házban, ahol partiztunk, mire én megfürdetem és megetetem a fiatalabb ünnepeltet már fél kilenc. Mire elalszik minimum fél tíz. Tíz mire lerogyunk a tévé elé. Mert most már adás is van a tévénkben. Valamelyik adón éppen Jack Sparrow kapitány megy, és negyedóráig elalvás nékül tudom nézni. Aztán felvonszolom magam a szobába és a pezsgő meg jót röhög a markába mert felbontatlan maradt. De ez csak ideiglenes állapot, ami késik nem múlik.
A parti végülis azt hiszem jól sikerült, erre is igaz ami az esküvőkre általában, aki akarja az jól tudja érezni magát, aki meg nem hát az meg kínlódjon, ha neki ez a jó. Mémi hellókittis ajándékai nagy népszerűségnek örvendenek továbbra is, a házikós kutya fésűjével Mazsola is megfésülődött már párszor, ahogyan én is. Lehet hogy fodrász lesz....