Igen, ez is a Shrekből van! A "risza úgyis úgyis" (riszálom úgyis úgyis, Julien a masszívan személyiségzavaros gekkóskoronás maki-lemurkirály szövege a Madagaszkárból) és "Alex-oszáná" (oroszlán) még nem túrta le a zöldöklő öldöklőt a népszerűségi lista éléről.
Én meg el is felejtettem már milyen jó ha szabadságot lehet kivenni karácsony előtt....nem kell meggebedni a sok tennivalótól, van mindenre idő. Még akkor is, ha by the way Noémit is menedzselni kell. Voltunk vásárolni ezt nagyon szereti, ilyenkor hiszti nélkül beszáll a kocsiba és onnantól már csak azon kell drukkolni hogy ne eressze el a Hellókittyt, mert különben éktelen haragra gerjed és akkor meg kell állni, Kittyt megkeresni, a kezébe adni és imádkozni hogy most már nem ejti el megint. Ha mérges akkor ciki van, mert eldobja és emiatt még mérgesebb lesz.
De nem ma, ma még a mézeskalácsra is volt idő, bár kissé megrökönyödve szedtem ki a hűtőből, ahol tegnap óta punnyadt. Jó keményre hűlt...no de próba cseresznye, kis darabokra összetörtem, mikrohullám beizzít, Mémi már fente a formákat és nekiállt szívecskéket szaggatni a tésztából. Két tepsiig jutottunk, utána a tészta nem viselkedett rendesen, először leugrott a földre (megjegyzem Mémi közreműködésével) aztán nem akart rendesen gyúródni de csak ő járt rosszul, mert a komposztálnivalók között kötött ki.
A formák hagytak némi kívánnivalót maguk után, van szívecske, angyalka, valami emberformájú, egy malac meg egy julbock, azaz karácsonyi bak, mert itt az a karácsonyi totemállat. Malacot nem csináltunk, annak semmi köze a karácsonyhoz. Főleg szívecskék lettek, mert Méminek az tetszett a legjobban. Közben vagy ötvenszer elénekeltük a Dulocban Dulocban az élet szép című örökzöld slágert a Shrekből, mert Mémi a ”mézi” szóról a Shrek-beli mézeskalácsfigurára asszociált és mindenáron tévét akart nézni, én meg semmiképp nem szerettem volna ha elrángat mesét nézni. Mert egyedül nem nézi, az benne a poén, hogy nekem kommentálja a látottakat.
A mézik gyorsan megsültek, majd kihűlés után Mémi segített rájuk nyomkodni a díszítést. Az egyik emberfigurára még célkereszt is került, hogy ne legyen olyna unalmas az egész. Miközben nyomtuk a mézire a díszt megjegyeztem, hogy milyen ügyesen segítesz Noémi, mire így szólt: bizony!
Holnapra már csak a szaloncukor maradt, meg ha rászánom magam akkor a sáfrányos süti. A hó már adott, a fenyőfa a kinti kamrában várja hogy bejöhessen, sőt még pulykahúst is sikerült venni, az egyik darab husi ráadásul ingyen jött haza, az ilyet szeretem. Holnapután délután Josh Groban és Diana Krall fog a karácsonyról énekelni, meleg sütiszag lesz, kint meg esni fog a hó, nagyon karácsonyi és meghitt lesz minden, egész addig amíg a kutya nagy elérzékenyülésében oda nem jön hozzánk és ki nem nyitja a bagólesőjét, mert akkor Mémi azt fogja mondani amit ma tanult: Mazsi, büdi, száááááááj.
Én meg el is felejtettem már milyen jó ha szabadságot lehet kivenni karácsony előtt....nem kell meggebedni a sok tennivalótól, van mindenre idő. Még akkor is, ha by the way Noémit is menedzselni kell. Voltunk vásárolni ezt nagyon szereti, ilyenkor hiszti nélkül beszáll a kocsiba és onnantól már csak azon kell drukkolni hogy ne eressze el a Hellókittyt, mert különben éktelen haragra gerjed és akkor meg kell állni, Kittyt megkeresni, a kezébe adni és imádkozni hogy most már nem ejti el megint. Ha mérges akkor ciki van, mert eldobja és emiatt még mérgesebb lesz.
De nem ma, ma még a mézeskalácsra is volt idő, bár kissé megrökönyödve szedtem ki a hűtőből, ahol tegnap óta punnyadt. Jó keményre hűlt...no de próba cseresznye, kis darabokra összetörtem, mikrohullám beizzít, Mémi már fente a formákat és nekiállt szívecskéket szaggatni a tésztából. Két tepsiig jutottunk, utána a tészta nem viselkedett rendesen, először leugrott a földre (megjegyzem Mémi közreműködésével) aztán nem akart rendesen gyúródni de csak ő járt rosszul, mert a komposztálnivalók között kötött ki.
A formák hagytak némi kívánnivalót maguk után, van szívecske, angyalka, valami emberformájú, egy malac meg egy julbock, azaz karácsonyi bak, mert itt az a karácsonyi totemállat. Malacot nem csináltunk, annak semmi köze a karácsonyhoz. Főleg szívecskék lettek, mert Méminek az tetszett a legjobban. Közben vagy ötvenszer elénekeltük a Dulocban Dulocban az élet szép című örökzöld slágert a Shrekből, mert Mémi a ”mézi” szóról a Shrek-beli mézeskalácsfigurára asszociált és mindenáron tévét akart nézni, én meg semmiképp nem szerettem volna ha elrángat mesét nézni. Mert egyedül nem nézi, az benne a poén, hogy nekem kommentálja a látottakat.
A mézik gyorsan megsültek, majd kihűlés után Mémi segített rájuk nyomkodni a díszítést. Az egyik emberfigurára még célkereszt is került, hogy ne legyen olyna unalmas az egész. Miközben nyomtuk a mézire a díszt megjegyeztem, hogy milyen ügyesen segítesz Noémi, mire így szólt: bizony!
Holnapra már csak a szaloncukor maradt, meg ha rászánom magam akkor a sáfrányos süti. A hó már adott, a fenyőfa a kinti kamrában várja hogy bejöhessen, sőt még pulykahúst is sikerült venni, az egyik darab husi ráadásul ingyen jött haza, az ilyet szeretem. Holnapután délután Josh Groban és Diana Krall fog a karácsonyról énekelni, meleg sütiszag lesz, kint meg esni fog a hó, nagyon karácsonyi és meghitt lesz minden, egész addig amíg a kutya nagy elérzékenyülésében oda nem jön hozzánk és ki nem nyitja a bagólesőjét, mert akkor Mémi azt fogja mondani amit ma tanult: Mazsi, büdi, száááááááj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése