Kisami nem adja könnyen magát, ha én altatom akkor egy órát minimum kínlódik, ha az apja akkor kb öt perc alatt álomországban van. Mindent kitalál, kapcsolgatja a sólámpát, zoknit vesz, pukizik, tekereg, átmászik Mémihez, csak hogy ne kelljen aludni. Én is mindent kitalálok, ottmaradok, kimegyek, megitatom, gatyát cserélek krajta, ringatom, mondom neki hogy most már aludjál, a végén feldobom a hátamra, na persze ő úgy gondolja hogy ehhez már nagy, le akar szállni, aikor leszáll azt hiszi megint játszunk, aztán amikor így kiidegkezeltük egymást akkor egyszercsak fogja magát és elalszik.
idén ő is Lucia volt, és idén is vagy félórát énekeltek reggel fél nyolckor a két fokban, tavaly a mínusz ötben és térgyig érő hóban nyomatták ugyanezt. Kisami még értelemszerűen nem énekel, beült az ovónő ölébe és nézelődött. Noémi meg énekelt, tavaly nem tetszett neki, akkor ő ült az ovónéninél. Ahogy az lenni szokott, mindig van egy-két gyerek aki megrémül és bőgni kezd aztán csak megvigaszttalódnak és akkor jön az éneklés, utána meg a szokásos fíka. Biztos csak én vagyok paranoid meg gonosz meg az óvatos duhaj de ettől a téli hányós-fosóstól tartok annyira, hogy ne akarjak olyasmiből enni amit mások is megfogdostak és ne menjek ilyen nagy csődületbe mnint például az ilyen ovodai ünnepség. Tavaly is meg idén is annyira voltunk szociálisak amennyire nagyon muszáj volt, utána meg a saját gyerekeinkkel fíkáztunk illetve ők fíkáztak én meg néztem.
Lucia másnapján Noéminek volt a szülinapja, négy éves....én persze nem lettem öregebb csak bölcsebb természetesen. Leventének is most volt a szülinapja, a következő én leszek aztán meg hamarosan a Kisami is két éves lesz, mikor ment el így az idő???

Az a gondom, hogy amikor egy csomó minden jut eszembe amiről írhatnék, akkor sosincs kéznél számítógép. Amikor meg végre idejutok akkor meg olyan az agyam, mint valami kiszáradt szivacs, semmi épkézlábat se tudok kisajtolni belőle.
Így most az lesz, hogy ha nem lesz se füle se farka ennek a ma esti kis írkálásnak akkor úgy járt mint az a bizonyos kérődzó páros ujjú patás.
Nemrég esett vagy öt centi hó, mostanra már elolvadt, de az elmúlt két napban remekül ki lehetett törni kezet-lábat mert éjjel ráfagyott az utakra. Nekem megjött a szöges cipőm (nem, nem szexuális segédeszköz, ennál jóval prózaibb, ezzel merek kimenni a jégpályává vált járdára) így küllönösebben nem rengetett meg az időjárás emigyen való alakulása.
Kedden Lucia-ünnepség lesz az oviban és már mindkét jányzó Luciának fog öltözni, nagyon várom.
A pszichoterápiás betegem kitalálta hogy elköltözik (nem miattam még mielőtt valaki azt hinné) és ennek nem örülök túlzottan, egyfelől mert még nagyon nem tart ott hogy elköltözzön, éppen kezd megborulni, mésfelől meg hiphopp találnom kell akkor egy újat hogy a képzésemet elfogadják. HIányzott most ez így karácsony előtt mint az üveges tótnak a hanyattesés.....dehát nincs mit tenni.
A dolgokon az sem segít hogy elseje óta fődoktor vagyok, valszeg a legfiatalabb a klinikatörténetben, de bizonyosan az első, akinek elfelejtettek szobát adni. Jeleztem is a főnöknek hogy ezt mégis hogy gondolták, mire a válasz az volt hogy hát adott számú szoba van és nem tud többet csinálni a meglévőeknél. No, hát ha így állunk akkor így állunk, ismét egy remekbe szabott tervezés-szervezés ötvenes hölgy munkatársaim részéről, nem az első és nem is az utolsó ostobaság amit művelnek. Nekem végülis nem sürgős, mert számítógépem van, fizetést meg így is úgyis kapok, akkor is ha nem erőltetem meg magam. Ahhoz hogy találkozzak a kedves beteggel szoba is kellene.....szerintem eltart még egy pár hétig amíg fel fog tűnni az említett asszonyságoknak hogy a cselekedeteknek vagy éppen a nem-cselekvésnek követkeezményeik vannak. Ebbe csütörtökön kóstoltak beele, amikor megbeszéltük hogy 2:20-kor talizunk és megbeszélünk valamit és én 2:30-kor becsukom a boltot és megyek haza. Mondanom sem kellett, hogy nem jöttek időben. Másnap jött a sivalkodás, hogy hát jöttek ők, de csak 2:35-kor és már nem voltam ott. Milyen meglepő. (Mégha valaki a halálán lett volna és őt hozzák vissza az életbe akkor megérteném hogy nem jöttek, de erről szó sem volt, a két banyek egymással trécselt mert a heti szájtépő-értekezletük volt, amire elvileg nekem is kellett volna menni de megkértek hogy ne menjek....ha paranoid lennék megijednék de nem vagyok az, így legalább volt időm elolvasni a napi sajtót, még itt a helyi újságban is több értelem lakozik mint az ilyen értekezleteken) Értem én, hogy nehéz nekik mmegtanulni valamit amit eddig nem sikerült a napi gyakorlatba beépíteni, nevezetesen azt hogy amit mondanak az úgy van. Hogy is volt ez a következményekkel....
Így most úgy állunk, hogy kőkemény szankciókat léptettem életbe, fél háromkor zsupsz, kiesik a kezemből a meló. Itthonról nem nézek munkahelyi mailt, nem írok semmi jelentést és általában számukra megszűntem létezni. Meglesz a napi x számú beteg, ők remekül el lesznek menedzselve és ennyiben ki is fog merülni a tevékenységem. Minden második ilyen hivatalos munkahelyi mötét kihagyok, csak oda megyek ahová nagyon muszáj. Nem szólok hozzá semmihez, nem javaslok semmit, ülök és tervezem a nyaralásomat. Már csak két hónap.

Meaculpameaculpameamaximaculpa de szokás szerint meghalni se volt időm (ez azért jó hír nemdebár) blogot írni meg még kevésbé.
És egyelőre nem is látok semmi reményt arra, hogy egyszer jobb lesz, kivéve persze a folyton dédelgetett álmomat hogy nyerek a lottón, veszek egy szigetet valahol a Csendes-óceánban és megkérem a főnököt hogy a továbbiakban húzzon ki a címlistájáról, csinálják nélkülem a folytatást.
Persze ennek a valószínűsége nem nagy, mondhatnám nulla, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem lottózom mert fukar vagyok és sajnálom a lottóra a pénzt.
Ami nem is volt olyan rossz döntés, tekintve, hogy a munkaidőmet felügyelő titkárnőnek sikerült egy aprócska hibát vétenie és rosszul bevezetnie a számítógépbe az általam ledolgozott órákat, melynek következtében nem kaptam fizetést szeptemberre. Igazi burleszkfilmbe illő jelenet, megyek haza, postaláda kinyit, reklámáradat között fizeési papíros boríték felfedez nolássukmennyiazannyimondés, aztán hoppp, egyszercsak szó bennakad lehelet megszegik és látom hogy teljes nulla koronát kaptam. Hívom a kedves bérszámfejtő hölgyet aki kijelenti hogy ő nem tud semmit, ő az alapján utalt nekem amit neki mondtak. Najó, mondom erre én, akkor holnaptól én se megyek dolgozni, úgyis ki akartam magam aludni már egy ideje. Egyből sürgős lett a dolog, azt mondta kideríti mi történt. Két óra múlva hív a titkárnő, hogy szánjabánja de ezt ő tolta el. Hát, rendszer le legyen belőle mert a végén ki kell menjen kódulni a városba egy táblával a nyakamban hogy így fizet az állam a rendes dógozó embernek, rossz reklám lenne nagyon.....végül három nap késéssel megjött a pízem. Ha paranoid lennék azt hinném meg akarnak tőlem szabadulni. De nem vagyok, illetve csak annyira amennyire még nem csuknak be ezzel.
A motivációmat nem növelte ez az incidens, presze mindig lehetne rosszabb, dolgozhatnék a Saabnál is, ők éppen úton vannak a tuti csődbe, ott valszeg nem kapják meg a késő fizut. Nem is kell ilyen remek szocmunkás-kollégáákkal együttdolgozniuk......no, de ez már mésik történet, alkalomadtán majd mesélek erről is.
Most megyek gesztenyét sütni, amíg kisül addig kimegyek a szőrkutyával a vízszintesen eső esőbe és mire visszajövök remélem kisül a gesztenze és lobogni fog a tűz a kandallóban.

Piros haz

Az idei szabadsagom a festesrol szolt. A szurke hazbol varazsoltam egy pirosat. Meg nincs kesz, de mar majdnem. A nyakam kattog, a csuklom szintugy, a derekam meg leszakad. A kovetkezo festes a festekgyarto szerint ugy 14-16 even belul esedekes es ugyterveztem kozel az otvenhez majd inkabb valaki massal festetek.
Kisebb balesetek termeszetesen tortentek, nehany gyerekruha es Mazsola farokszore banta foleg a festest. Ez utobbi par honapon belul kino, minek kellett neki belecsovalnia a farkat a frissen festett hazfalba.....
Igyekszem majd ezt a blogot is irni csak kellett nekem uj haz, semmire sincs idom, mast se csinaltam az utobbi egy honapban csak festettem.
Csutortoktol meg melo........nem hianyzik, nagyon nem.

Marstrand

Itt vagyok fejtágításon. Kicsi sziget a szárazföldtől 200 m-re, közút nem vezet át a szigetre, csak komppal lehet átkelni. Az erőd fontos szerepet játszott az évszázados svéd-dán meccsek alatt amíg végül meg nem egyeztek és ki nem találták hogy legyen belőle börtön. A leghíresebb rab egy Lasse-Maja nevű koma volt aki női ruhába öltözve, magát Majűnak nevezve elszegődött úri házakhoz, finomakat főzöttt majd pár hét után jól kirabolta őket. A szigeten rüla van a komp elnevezve és egy vendéglő is viseli a nevét.
A fejtágítás amúgy nem is rossz, az ADHD leírójának nyári vityillójában tengetjük a napjainkat. A sziget lakott része nem túl nagy, egyik végétől a másikig kb 5 perc gyalog. A nem lakott részen sok-sok sétaúút van, körbe lehet menni a szigeten.
Nyugatról a dán szomszédok figyeltek és arra vetemedtek hogy átkelve a tengeren zargassák ezeket a böcsületes népeket itten. Ezért aztán megépítették az erődöt. Még így is elcsépelték egymást pár évig míg végleg svéd korona alá került Marstrand.
Lehet sétálni, sopingolni, enni, csak pénzzel bírja az ember mert a kaja jó 2x annyi mint a szárazföldön. Ja meg a parkolás a szárazföldön, az már a pofátlanság kategóriába tartozik, amennyit lenyúlnak, főleg hogy a parkolóórán jóval kedvezőbb órsdíj van feltüntetve mint amennyivel az óra valóban számol.....azért ilyet nem kéne....
holnap megyek haza, minden kikapcsolódás ellenére azért jó lesz.
Képek itt:
https://picasaweb.google.com/Andrea.Buki/Marstrand#

A vér nem válik vízzé de a szittya magyar orvos is lehet még svéd

Egy ideje már agyaltam azon hogyan tudnám a gyerekeim meg a magam békebeli jövőjét nemzetközi jogi szempontból biztosítani. A svéd nácikkal még mindig nem vagyok megbékélve akikkel nem az a fő baj hogy nácik, hanem hogy nagyon ostobán nácik. Kitalálták például hogy ha akar, jöjjön ide a külföldi munkaerő például az egészségügybe, de állampolgárságot ne adjunk nekik és adott idő után menjenek haza. Mondjuk max öt év után. Megkérdeztem volna a megyei főnácit (akit mellesleg a rendőrség rajtakapott, hogy alkohol és nyugtató hatású gyógyszer által befolyásolt állapotban vezet) hogy ezt mégis hogy gondolta, ki akarna akkor idejönni, ha nem látják szívesen, akkor valszeg oda megy a külföldi nép ahhol többet fizetnek és ürölnek neki, akkor meg mehet a főnáci ágytálazni meg egyezkedni a beteggel hogy nem, az élettársa féltestvére nem pisil a virágágyásába, nem is akarja magát megmérgezni mert nem tesz mérget a kútba, tessék inkább rendesen szedni a gyógyszert. Ja hogy erre vagy gusztusa nincs vagy esze.....hát ezért ment főnácinak ahhoz nem kell se gusztus, se ész.
No, de a lényeg a lényeg, hogy amennyire nem akarok innen kipaterolódni és amennyire jól jönne a totálisan szabad munkavállalás a nem EU-tag viszont északi uniós Norvégiában, ugyanannyira nem szeretnék se az Orbán se senki szoci alattvalója lenni. És ha netalántán vegzálna az APEH akkor egyből nagyobb visszhangja lenne ha úgy jönne ki a lépés meg az újságcikk, hogy tisztes svéd polgárokat terrorizál a szovjetorosz munkamódszereket tökélyre fejlesztő magyar adóhivatal. Mert őket még a svéd náciknál is jobban utálom.
No akkor adott a feladat, svédnek kell lenni, legalábbis papíron, a barnaszószos húsgombóc ha a fene fenét eszik se lesz a kedvenc kajám ahogy a tekintetem se homályosul el ha akvavitet látok, főleg azért mert nincs az az isten hogy én azt megigyam.
Így ismét kontakt a bevándorlási hiivatallal, kérelem kitölt, pénz befizet. Cselesek nagyon, mert ki lehet tölteni elektronikusan is, de az nem elég, ki kell nyomtatni és beküldeni papíron is. Nem derül ki miért, de így kérik. Oké, így csináljuk. Útlevelek eredetiben bekerülnek a kérelem mellé és utaznak a hivatalba. Az elbírálási idő akár 18 hónap is lehet a honlap szerint. Kezdem magam lélekben készíteni arra hogy akkor egy ideig nem megyünk nyaralni. Egyszer ugyan ki lehet kérni az útlevelet de csak egyszer.
Cuccok utaznak a hivatalba május elején ahogy letelt a kötelező öt év. A többi feltétel is csont nélkül teljesül némileg megmosolyogtat amikor alá van húzva a kérelemnél hogy el kell tudnia tartania magát a kérelmezőnek, már csak azért is mert kiről húzzák le a sok pízt ha nem a burzsuj külföldi orvosról? Szakadjanak meg, havonta jó 15000 koronát húznak ki a zsebembűl adó címszóval. Jómagam jóval több adót fizetek be mint a korombeli svéd állampolgárok .....úgyhogy erről ennyit.
Egy hónap telik el és még semmi visszajelzés, annyi se hogy odaértek a cuccok.
Már éppen fontolgatom, hogy írok nekik, nem telefonélok mert az elég lelombozó hogy hetvennyolcadik vagyok a telefonsorban és kábé másfél óra múlva sorra kerülnék addig legyek szíves tartsam a vonalat. Jó vicc.....mire is megy az adóm??????
De mire odajutnék hogy írok nekik, jön a postai értesítő az ajánlott küldeményről. Gyorsan végiggondolom, éppenséggel hordozókendő is lehet elvégre hordozási kapuzárási pánik esete áll fenn és elképesztő sebességgel cserélődik az állomány. De ez valszeg mégse kendő lesz mert mindannyiuknak jött valami, kendőőrült meg egyedül én vagyok a familiba.
A postán vár a bevándorlási hivatalos boríték. BAsszus.....tuti valami bajuk van, tuti hiánypótolni kell valamit- kezdik a diszfunkcionális gondolataim aztán kiderül hogy mégsem, május vége óta örülhet a király mert bekerültem a nagy nyilvántartásba mint svéd állampógár. Meg én is örülök mert ha majd nagyon ráérek elmegyek eegy náci választási összejövetelre és megkérdezem a főnácit hogy mégis hogy gondoljuk ezt az idegenkérédést " mi svédek " főleg én :))) Teszem ezt majd a bűbáj akcentusommal amiről mindenki azt véli tudni, hogy finn de mégse teljesen olyan így aztán abban maradnak hogy nem tudják és irulnak-pirulnak ha meg merik kérdezni. Viszont a főnácit remélhetőleg felbosszantja a pimaszság és akkor már megérte, hátha lerakódik még egy kis mész az agyi ereire, okosabb már úccse lesz, nem számít neki. No meg akkor az Amnesty Internationalt is riadóztathatom ha rámszáll az apeh. Azért inkább ne legyen erre szükség.
No meg így megvettem a jegyemet hogy eltartanak időskoromban, na nem mintha akarnám de jó ha van B terv.
Ja és mehetek Afganisztánba a svéd haderővel mint katonaorvos. (de nem megyek mert nem akarok)
Úgyhogy most így állunk, megkaptuk a papírost, amit egyébként itthon a színes nyomtatóval is meg tudtam volna csinálni. Pecsételni nem szoktak, innen az ügyintézési kalamajka mert a magyar hatóság képtelen elhinni hogy a svéd hatóság nem pecsétel, kiad egy papírt, aztán szevasz örülj neki hogy megvan a papírod. Nem kevés szívás volt annak idején amikor Noémi születésénél pecsétes anyakönyvi igazolást akartak. Hát honnan a búbánatból adjak nekik????? Ezek azt se tudják mi az a pecsét. Ezen a papíron sincs semmi csak három sor meg egy aláírás az ügyintézőtől. Hát, ha így megy akkor így megy.
Állampolgárságot amúgy egyszerűbb volt szerezni mint svéd személyigazolványt megújítani (ez is röhej mert öt éve svéd személyit kaptam mint letelepedett EU-állampógár, ki érti ezt, én biztos nem) mert ahhoz személyesen kellett kétszer megjelenni, egyszer igényelni, egyszer átvenni.....ja és nem itt, hanem a 60 kilométerre lévő főirodában. Ezt itten meg beküldtem, fel se hívtak, semmi csak hozzámvágták a pecsétlen papírt aztán örüjjneki.
No hát ennyit a nácikról, a bürokráciáról meg a négy új svédről. Megyek iszom egy tequilát na nem a svéd királyra elvére azért olyan nagy haverok nem lettünk, hanem az egyhónapos ügyintézésre. Lehet mégis jó helyre megy az a zseton? Najó, részben igen. Üsse kő, még egy évig dolgozok nektek aztán utána tárgyalunk, meglássuk mivel álltok elő tisztelt honfitársaim. :))))
(hádegázsihogyvóttezazokkalamohácsiakkalmegyünkmalmőbemenekűttnek.....)

Hogyan szerettessük meg magunkkal a paradicsomlevest?

A paradicsomleves ősi ellenségem volt egészen mostanáig. Csak a pontosítás végett az a bizonyos menzai, langyos híg piros szlötyi, amiben a betűtészta úszkált feltételezhetően egy megalomán közétkeztető agyában változott paradicsomlevessé, holott nyugodtan nevezhették volna langyos piros rosszízűnek is. MIért is utáltam ennyire? Mert az én boldogult gyermekkoromban nem sokat számított a gyermek ízlése tetszik nem tetszik fiam, ez az ebéd ezt eszed, ha nem vagy hajlandó magadtól akkor majd az ovónéni megetet. Így is lett, ötévesen könnyen terrorizálható voltam. (Amúgy teljesen abszurd, nem?????) A paradicsomleves a gyomromba vándorolt majd egy óra után viszontláttam, ott virított a parileves a betűtésztákkal együtt a fehér csempén egy kiadós öklendezés után.
Ezután (és a paradicsomos káposzta után, ami hasonló sorsra jutott) vagy huszonöt évig nem ettem paradicsomot semmilyen formában. Végül rászántam magam a nyers paradicsomra, de még onnantól kezdve is eltelt pár év amíg például sütve meg bírtam enni és még ízlett is. Na ja, ovis korom óta senki sem kényszerít evésre.
De a paradicsomleves.....az valahogy tabu maradt.
Egészen e hét elejéig amikoris a két szatyor kaja mellé adott kis receptfüzetben meg nem pillantottam a paradicsomlevest. ÚÚúúúúúú, gondoltam, lehet hogy ezt mégis kihagyom....de aztán úgy voltam vele hogy üsse kő, ember főz, én dógozok, nem nekem kell a fövő paradicsomot szagolni, ha nagyon rossz lesz akkor elgurulok a pizzáshoz.
No de az uram a dietetikus Linával együtt zseniálisat alkotott. A paradicsomleves hihetetlenül finom volt! El se hittem, hogy én mondtam de belevettük a családi repertoárba.
Így készül:

két vöröshagyma és egy piros paprika felvagdosódik és nagy fazékban kis olajon megpirul
két fokhagymagerezd megpucolódik belenyomódik az előzőbe
hozzájuk társul 6-7 paradicsom, 9 dl víz, 1 zöldségleves kocka, 1 kanál méz, 1 kanál fehérborecet és 10 percig főnek nagy egyetértésben
miközben rotyognak, egy konzerv kb 20-25 dkg fehér bab, 1 nagy csokor bazsalikom, egy gerezd fokhagyma, 4 kanál olaj és 6 db napon szárított olajos paradicsom a botmixer kése alá kerül
egy fél uborka és egy sárga paprika 1-2 centis darabokra vagdosódik
egy félbarna jellegű kenyérből három, egyenként kb 2 centi vastag szelet beugrik a levesbe, majd jön a botmixer és mindent szétcincál a levesben ami még nem főtt szét
jönnek a fűszerek, egy kiskanál sambal oelek, egy kiskanál só és bors ízlés szerint
megkóstoljuk és mézzel-fehérborecettel finomra hangoljuk az édes-savanyú arányt a levesünkben
a szervírozás pedig a következőképpen történik: leves a tányérba, zöldségek a tetejére, a babos-bazsalikomos cuccot meg egy szelet kenyérre kenjük és ezt esszük a leveshez

Betűtészta helyett roppanós friss zöldségek vannak benne, a bazsalikomos babos kenyér hihetetlen finom, úgyhogy ez a fajta spanyol parileves a téli hidegekre is átmentődik.
Valódi gasztronómiai élmény, mondom én, aki több mint két évtizedig paradicsomra nézni se bírtam.