A vér nem válik vízzé de a szittya magyar orvos is lehet még svéd

Egy ideje már agyaltam azon hogyan tudnám a gyerekeim meg a magam békebeli jövőjét nemzetközi jogi szempontból biztosítani. A svéd nácikkal még mindig nem vagyok megbékélve akikkel nem az a fő baj hogy nácik, hanem hogy nagyon ostobán nácik. Kitalálták például hogy ha akar, jöjjön ide a külföldi munkaerő például az egészségügybe, de állampolgárságot ne adjunk nekik és adott idő után menjenek haza. Mondjuk max öt év után. Megkérdeztem volna a megyei főnácit (akit mellesleg a rendőrség rajtakapott, hogy alkohol és nyugtató hatású gyógyszer által befolyásolt állapotban vezet) hogy ezt mégis hogy gondolta, ki akarna akkor idejönni, ha nem látják szívesen, akkor valszeg oda megy a külföldi nép ahhol többet fizetnek és ürölnek neki, akkor meg mehet a főnáci ágytálazni meg egyezkedni a beteggel hogy nem, az élettársa féltestvére nem pisil a virágágyásába, nem is akarja magát megmérgezni mert nem tesz mérget a kútba, tessék inkább rendesen szedni a gyógyszert. Ja hogy erre vagy gusztusa nincs vagy esze.....hát ezért ment főnácinak ahhoz nem kell se gusztus, se ész.
No, de a lényeg a lényeg, hogy amennyire nem akarok innen kipaterolódni és amennyire jól jönne a totálisan szabad munkavállalás a nem EU-tag viszont északi uniós Norvégiában, ugyanannyira nem szeretnék se az Orbán se senki szoci alattvalója lenni. És ha netalántán vegzálna az APEH akkor egyből nagyobb visszhangja lenne ha úgy jönne ki a lépés meg az újságcikk, hogy tisztes svéd polgárokat terrorizál a szovjetorosz munkamódszereket tökélyre fejlesztő magyar adóhivatal. Mert őket még a svéd náciknál is jobban utálom.
No akkor adott a feladat, svédnek kell lenni, legalábbis papíron, a barnaszószos húsgombóc ha a fene fenét eszik se lesz a kedvenc kajám ahogy a tekintetem se homályosul el ha akvavitet látok, főleg azért mert nincs az az isten hogy én azt megigyam.
Így ismét kontakt a bevándorlási hiivatallal, kérelem kitölt, pénz befizet. Cselesek nagyon, mert ki lehet tölteni elektronikusan is, de az nem elég, ki kell nyomtatni és beküldeni papíron is. Nem derül ki miért, de így kérik. Oké, így csináljuk. Útlevelek eredetiben bekerülnek a kérelem mellé és utaznak a hivatalba. Az elbírálási idő akár 18 hónap is lehet a honlap szerint. Kezdem magam lélekben készíteni arra hogy akkor egy ideig nem megyünk nyaralni. Egyszer ugyan ki lehet kérni az útlevelet de csak egyszer.
Cuccok utaznak a hivatalba május elején ahogy letelt a kötelező öt év. A többi feltétel is csont nélkül teljesül némileg megmosolyogtat amikor alá van húzva a kérelemnél hogy el kell tudnia tartania magát a kérelmezőnek, már csak azért is mert kiről húzzák le a sok pízt ha nem a burzsuj külföldi orvosról? Szakadjanak meg, havonta jó 15000 koronát húznak ki a zsebembűl adó címszóval. Jómagam jóval több adót fizetek be mint a korombeli svéd állampolgárok .....úgyhogy erről ennyit.
Egy hónap telik el és még semmi visszajelzés, annyi se hogy odaértek a cuccok.
Már éppen fontolgatom, hogy írok nekik, nem telefonélok mert az elég lelombozó hogy hetvennyolcadik vagyok a telefonsorban és kábé másfél óra múlva sorra kerülnék addig legyek szíves tartsam a vonalat. Jó vicc.....mire is megy az adóm??????
De mire odajutnék hogy írok nekik, jön a postai értesítő az ajánlott küldeményről. Gyorsan végiggondolom, éppenséggel hordozókendő is lehet elvégre hordozási kapuzárási pánik esete áll fenn és elképesztő sebességgel cserélődik az állomány. De ez valszeg mégse kendő lesz mert mindannyiuknak jött valami, kendőőrült meg egyedül én vagyok a familiba.
A postán vár a bevándorlási hivatalos boríték. BAsszus.....tuti valami bajuk van, tuti hiánypótolni kell valamit- kezdik a diszfunkcionális gondolataim aztán kiderül hogy mégsem, május vége óta örülhet a király mert bekerültem a nagy nyilvántartásba mint svéd állampógár. Meg én is örülök mert ha majd nagyon ráérek elmegyek eegy náci választási összejövetelre és megkérdezem a főnácit hogy mégis hogy gondoljuk ezt az idegenkérédést " mi svédek " főleg én :))) Teszem ezt majd a bűbáj akcentusommal amiről mindenki azt véli tudni, hogy finn de mégse teljesen olyan így aztán abban maradnak hogy nem tudják és irulnak-pirulnak ha meg merik kérdezni. Viszont a főnácit remélhetőleg felbosszantja a pimaszság és akkor már megérte, hátha lerakódik még egy kis mész az agyi ereire, okosabb már úccse lesz, nem számít neki. No meg akkor az Amnesty Internationalt is riadóztathatom ha rámszáll az apeh. Azért inkább ne legyen erre szükség.
No meg így megvettem a jegyemet hogy eltartanak időskoromban, na nem mintha akarnám de jó ha van B terv.
Ja és mehetek Afganisztánba a svéd haderővel mint katonaorvos. (de nem megyek mert nem akarok)
Úgyhogy most így állunk, megkaptuk a papírost, amit egyébként itthon a színes nyomtatóval is meg tudtam volna csinálni. Pecsételni nem szoktak, innen az ügyintézési kalamajka mert a magyar hatóság képtelen elhinni hogy a svéd hatóság nem pecsétel, kiad egy papírt, aztán szevasz örülj neki hogy megvan a papírod. Nem kevés szívás volt annak idején amikor Noémi születésénél pecsétes anyakönyvi igazolást akartak. Hát honnan a búbánatból adjak nekik????? Ezek azt se tudják mi az a pecsét. Ezen a papíron sincs semmi csak három sor meg egy aláírás az ügyintézőtől. Hát, ha így megy akkor így megy.
Állampolgárságot amúgy egyszerűbb volt szerezni mint svéd személyigazolványt megújítani (ez is röhej mert öt éve svéd személyit kaptam mint letelepedett EU-állampógár, ki érti ezt, én biztos nem) mert ahhoz személyesen kellett kétszer megjelenni, egyszer igényelni, egyszer átvenni.....ja és nem itt, hanem a 60 kilométerre lévő főirodában. Ezt itten meg beküldtem, fel se hívtak, semmi csak hozzámvágták a pecsétlen papírt aztán örüjjneki.
No hát ennyit a nácikról, a bürokráciáról meg a négy új svédről. Megyek iszom egy tequilát na nem a svéd királyra elvére azért olyan nagy haverok nem lettünk, hanem az egyhónapos ügyintézésre. Lehet mégis jó helyre megy az a zseton? Najó, részben igen. Üsse kő, még egy évig dolgozok nektek aztán utána tárgyalunk, meglássuk mivel álltok elő tisztelt honfitársaim. :))))
(hádegázsihogyvóttezazokkalamohácsiakkalmegyünkmalmőbemenekűttnek.....)

Hogyan szerettessük meg magunkkal a paradicsomlevest?

A paradicsomleves ősi ellenségem volt egészen mostanáig. Csak a pontosítás végett az a bizonyos menzai, langyos híg piros szlötyi, amiben a betűtészta úszkált feltételezhetően egy megalomán közétkeztető agyában változott paradicsomlevessé, holott nyugodtan nevezhették volna langyos piros rosszízűnek is. MIért is utáltam ennyire? Mert az én boldogult gyermekkoromban nem sokat számított a gyermek ízlése tetszik nem tetszik fiam, ez az ebéd ezt eszed, ha nem vagy hajlandó magadtól akkor majd az ovónéni megetet. Így is lett, ötévesen könnyen terrorizálható voltam. (Amúgy teljesen abszurd, nem?????) A paradicsomleves a gyomromba vándorolt majd egy óra után viszontláttam, ott virított a parileves a betűtésztákkal együtt a fehér csempén egy kiadós öklendezés után.
Ezután (és a paradicsomos káposzta után, ami hasonló sorsra jutott) vagy huszonöt évig nem ettem paradicsomot semmilyen formában. Végül rászántam magam a nyers paradicsomra, de még onnantól kezdve is eltelt pár év amíg például sütve meg bírtam enni és még ízlett is. Na ja, ovis korom óta senki sem kényszerít evésre.
De a paradicsomleves.....az valahogy tabu maradt.
Egészen e hét elejéig amikoris a két szatyor kaja mellé adott kis receptfüzetben meg nem pillantottam a paradicsomlevest. ÚÚúúúúúú, gondoltam, lehet hogy ezt mégis kihagyom....de aztán úgy voltam vele hogy üsse kő, ember főz, én dógozok, nem nekem kell a fövő paradicsomot szagolni, ha nagyon rossz lesz akkor elgurulok a pizzáshoz.
No de az uram a dietetikus Linával együtt zseniálisat alkotott. A paradicsomleves hihetetlenül finom volt! El se hittem, hogy én mondtam de belevettük a családi repertoárba.
Így készül:

két vöröshagyma és egy piros paprika felvagdosódik és nagy fazékban kis olajon megpirul
két fokhagymagerezd megpucolódik belenyomódik az előzőbe
hozzájuk társul 6-7 paradicsom, 9 dl víz, 1 zöldségleves kocka, 1 kanál méz, 1 kanál fehérborecet és 10 percig főnek nagy egyetértésben
miközben rotyognak, egy konzerv kb 20-25 dkg fehér bab, 1 nagy csokor bazsalikom, egy gerezd fokhagyma, 4 kanál olaj és 6 db napon szárított olajos paradicsom a botmixer kése alá kerül
egy fél uborka és egy sárga paprika 1-2 centis darabokra vagdosódik
egy félbarna jellegű kenyérből három, egyenként kb 2 centi vastag szelet beugrik a levesbe, majd jön a botmixer és mindent szétcincál a levesben ami még nem főtt szét
jönnek a fűszerek, egy kiskanál sambal oelek, egy kiskanál só és bors ízlés szerint
megkóstoljuk és mézzel-fehérborecettel finomra hangoljuk az édes-savanyú arányt a levesünkben
a szervírozás pedig a következőképpen történik: leves a tányérba, zöldségek a tetejére, a babos-bazsalikomos cuccot meg egy szelet kenyérre kenjük és ezt esszük a leveshez

Betűtészta helyett roppanós friss zöldségek vannak benne, a bazsalikomos babos kenyér hihetetlen finom, úgyhogy ez a fajta spanyol parileves a téli hidegekre is átmentődik.
Valódi gasztronómiai élmény, mondom én, aki több mint két évtizedig paradicsomra nézni se bírtam.

Néznek a rákok

Az előzőekben írtam az IOBH nagy barátjáról, a kajaházhozszállításról. EMigyen történt, hogy egy kiló fagyasztott rákocska költözött a mélyhűtőbe. Az elképzelések szerint némi zöldséggel kellett volna megpirítani és tagliatellet főzni hozzá. Nahát ez volt az amire a férjem azt mondta hogy nem. Nem mintha nem enné meg a herkentyűket, hanem kisebb akadályba ütközött. A rákok visszanéztek a kis fekete szemükkel. Aszonta nem pucolja meg. Najó, pedig ő a kemény legény, több tonna követ mozgat meg mostanéban hogy a kocsifeljárót kikövezze, elbír két gyerekkel itthon, emberek fejében képes turkélni miközben a lukon kilátszik az agyvelejük, de rákokkal nem szeret szemezni. Végülis megértem. Ugyanakkor kettőnk közül én bírom kevésbé az ilyen henteses dolgokat, (kiből is lesz a cihiáter) de a rákpucolás nem is olyan rossz móka.
Bal kézzel megfogjuk a rékocskát, háta felfele néz. Jobb kézzel megfogjuk a fejét és egy határozott moozdulattal letörjük. Igen, reccsen. Balkézzel letépjük a páncélozott lábacskáit, nem húzzúk a páncélt véletlenül sem mert akkor kibújtatjuk csak a lábacskákat és akkor ott fityeg az összes a harisnyája nélkül. Amint a lábakkal megvagyunk jobb kézzel lehúzzuk a páncélt a fenekéről és már kész is.
Ezt a műveletsort kábé nyolcvanszor elismételjük.
Közben táncolunk hátunkon az egyévessel. Közben megmagyarázzuk a héromévesnek hogy miért tépjük le a rákocska fejét. Úgy tizenötször.
A műveletsor kébé nyolcvanszori elvégzése után rádöbbenünk hogy milyen kevés husi van a páncél alatt. A mosogatóban ott figyelnek a fejek, továbbra is néznek a fekete szemecskéikkel de nemcsak IOBH vagyok hanem rutinos is, így egyből szemeteszacskóba pucolódtak így csak össze kell kötni és kirakni a ház elé ahol a ház ura talicskázik hogy amint lesz rá érkezése dobja be a kukába a rákokat. Nocsak, kifogott rajtad? -kérdését "ugyammá.....majd megkérdezem őket akarnak-e róla beszélni"-vel elhárítjuk.
Ezután már csak némi édeskömény, borsó, fokhagyma és csilipaprika megpirítása van hátra, majd megy hozzá a fehérborecet, citromlé, méz, a rékocskák és koktélparadicsom. A tésztát már gyerekjáték roppanósra főzni és összekutyulni az előzővel.
Végül megterítünk és ebéd közben meghallgatjuk vagy tízszer, ahogyan gyermekünk elmeséli atyjának miként tépte le szülőanyja a kicsi védtelen állatok fejét. Akik visszanéztek a fekete szemükkel.
Még jó hogy edzett gyerek különben vihetném cihológushoz traumafeloldásra.

IOBHC azaz idejét okosan beosztó háziasszonyok klubja

Egyelőre még nem alakult meg a klub csak tervezem. Egyelőre nekem is van még mit tanulnom. Alapdolgokat pl nem vasalás (minek, úgyis gyűrött lesz) félhomály (hogy ne látszódjon a kosz), mosogatógép, konyhamalac (40 kilós, egy hibája van nagyon szőrös) most nem tárgyalnék. Teszteltem viszont egy zseniális ötletet, nevezetesen kaja háázhoz szállítást. Nem, nem kész kaja, hanem alapanyag. Egy dietetikus csajszi állítja össze a recepteket, nincs fakszni, mindent vagy semmi van, mert van benne minden, hús, rák, zőccség, glutén, ami kell. Heti öt napra való kaja elvileg 4 nem túl nagy étkű embernek. Ami a valóságban annyit jelent, hogy két felnőtt két gyerek.
De hogy is történik mindez? Interneten beregisztrál az IOBH vagyis az Idejét Okosan Beosztó HÁziasszony, majd hétfő este szépen kényelmesen kinyitja az ajtót amikor a fiatalember kiemel két zacskó nyersanyagot a kisteherautóból. Egyikben a hűtenivaló a másik a nem hűtős. A két nagy természetesen újrahasznosítható papírzacskó tartalmazza a heti menázsit. Kis receptfüzet is van hozzá, itt van csoportosítva hogy melyik ételhez melyik hozzávaló szükségeltetik, (gyk betűkóddal A,B,C,D,E) és csoportosítja nehézségi fok szerint. Egy valamennyire gyakorlott háziasszony mint pl az én férjem a közeepes nehézségi fokra azt mondá hogy ez elég egyszerű, ebből azért némileg kikövetkeztethető, hogy nem túl bonyolult az elkészítésük. Van molyolósabb is, azt érdemes péntek estérre hagyni, na ja, ha éppen nem dolgozik az ember szombaton. Az ötlet felételezi hogy az IOBH alapdolgokat pl só, cukor, tej, olivaoilaj tart otthon. Viszont hogy az IOBH-t ne érje meglepetés, a szállítás előtt két nappal emailben elküldik neki a heti menüt a kis listával, hogy jó ha tart otthon pl borsot, mert szükség lesz rá.
Nagybevásárlás kilőve, "mitfőzzekahétennincssemmiötletem" agyalás kilőve. (én személy szerint ez utóbbinak örülök a legjobban)
Megmarad a kísérletez és az alkotás öröme, megtanul az ember egy csomó új dolgot pl fagyasztott rákot pucolni. Marad ideje kis IOBHK-kitúzőket tervezni amin egy krumplihámozógép található mint az IOBH egyik legjobb barátja :)))))

Költözés

Abban biztos vagyok, most per pillanat legalábbis, hogyha még egyszer ebben az életben költözök akkor vagy az öregotthonba, vagy olyan helyre ahová nem kell ennyi cucc, egy fürdőruha és kész.
Holott gerinckímélő változatot választottunk: költöztetőcég hurcolta a bútorokat-ládákat, na de amíg be, meg aztán kipakol az ember.......neeeeeem, ezt többet nem akarom.
Két hete vagyunk itt az új kecóban és mivel a kislányok reggel fél hét és este nyolc között meg sem állnak, csak utána van idő bármit is molyolni itthon. De most már legalább látom a végét, hogy egyszer elfogynak a dobozok.
A lottó ötös azért jól jönne, ami majd valamikor kert lesz az egyelőre még nagyon kezdetleges állapotban vaan, kocsifelhajtó úgyszintén.
Nem segít a dolgon hogy az itteni hozzáértők nyár előtt nem akarnának hozzákezdeni no meg annyiért dolgoznának hogy annyit nekem nem akarózik fizetni.
Node majdcsak alakul valahogy. Egyelőre a munkahelyemre járok pihenni mert ott csak egy helyben kell ülnöm....

Berlin, 2011 április 7-9

Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat a gyógyszeriparral. Immár a másik oldalról, a felírói oldalról. Három éve a Lilly szponzorált, most meg az Evolan. Na persze csak amolyan svédesen, semmi törvénytelen, semmi olyan amit ne derülhetne ki. Ettől persze még lehet jó a tudomány, amivel végülis csak annyi a baj, hogy miután cég szponzorálja némileg kiszámítható, hogy mi fog elhangzani....de ha az ember végigüli a hatórás előadást akkor utána még marad kis idő világot látni vagy éppen a szaunában relaxálni. Nagyon sportos voltam, délelőtt bicajjal tekertem körben Berlinben, délután igyekeztem nem elaludni a tudományon, este futottam, aztán úsztam. Ez nagyon egészségesen hangzik, csak éppen ne zabáltam volna tele magam tegnap este meg ma egész nap. De ha egyszer jó kaja van akkor nem tartóztatom meg magam, miért is tenném? Mindenesetre kiderült, hogy lassan én is ADHD-s vagyok az új diagnóziskritériumok szerint.....valahogy nagyon abba az irányba megy a dolog, hogy mindenki ADHD-s....innen már csak egy lépés az hogy a vízbe fogják a centrálstimulánsokat keverni hogy tuti bemenjen a szervezetbe. Jó, elismerem, ez túlzás.De az nem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára és már mindenki figyelemzavaros-hiperaktív. És az új kritériumok alapján én is, mert pl utálok várni, idegesít ha előttem tökölnek, nem bírok sokáig egy helyben ülni és szeretek belebeszélni abba amit mások mondanak. Na akkor elvileg magamnak is kiírhatnék egy kis metilfenidátot és akkor örül az Evolan hogy fogy a gyógyszere.
Mondjuk személy szerint nem zavar ez a dolog mert az óra ketyeg, és egyre jobban körvonalazódik mit is szeretnék csinálni a következő 2-3 évben. Ugyan nem feltétlenül hagyom ott a munkahelyem, mert velem lehet beszélni és hajlok a jó szóra, ha ez a jó szó azt jelentené hogy a főnököm megdob némi készpénzzel. Ha már a szóbeli elismeréssel fukarkodik akkor kompenzáljon egy kicsinkét. Pont hétfőn beszéltünk erről és ez alapján kb semmi esély nincs a jó szóra, mert ha valaki akkor ő nem fog az asztalra csapni az ő főnökénél, hogy több pénzt kapjon amit eloszthat és így ugrik az egész. Namost innentől kezdve akkor el kell kezdeni keresni az okokat hogy miért is maradjak....mondjuk most éppen megfinanszírozzák a terápiámat, úgyhogy ezt üsse kő beszámítom. Más kérdés hogyha nem dolgoznék náluk akkor nem kéne a képzésre járnom és akkor nem kéne terápiára mennem. De ez mondjuk jó dolog, végülis ritkán adódik erre alkalom hogy az ember ingyen lehetőséget kap arra hogy egy éven keresztül ingyen panaszkodjon egy cihológusnak mindezt abból a célból hogy átérezzem milyen amikor a másik székben ül az ember.
De Berlinnél tartottunk. A bécsi szelet és az almás süti mellé még bort is adtak, ami ritka vendég, mert a svédek sose adnak szeszt ha vacsi van. Mármint ilyen szervezett formában nem. Itt meg vagy négyszáz embert tartottak minden földi jóval két napig. Azért ez igen jó pláne a munkában megfáradt kétgyerekes anyukáknak igazi felüdülés, hogy egyedül retteghetnek a repülőn mert dobálja a szél....aztán amikor már végrendelkeztek (persze szigorúan teoretikusan hiszen ha ott fent történik valami akkor igazából harangoztak úgyhogy akkor már kár rettegni) akkor odaérnek a kitavaszodott Berlinbe, a 15 fokba és onnantól kezdve szauna van, uszi van, pezsgő, bor meg süti. Szép ruhák, smink és nyolc óra alvás egyhuzamban. A magas sarkokat otthonfelejtettem, de legközelebb listát írok és elhozom őket is. A társaság, hát, nagy izgalmak nincsenek mert az átlagéletkor olyan 55 körüli a hölgyek nem izgatnak három pohár pezsgő után se, az idősebb svéd urak meg jobban örülnek az ingyenpiának mint a lehetőségnek hogy nekem udvarolhatnak. A társalgás ennek megfelelően munkáról szól, meg mindenki elmeséli hogy hány gyereke van és hogy hívják a kutyát-macskát. Erre ugye illene emlékeznem, de nekem ez nem megy, viszont most már tudom miért és ez életem végéig remek kifogás lesz: mert nekem is figyelemhiányos-hiperaktív zavarom van. Lehet elmegyek egy kollégához iratok magamnak receptet, nyavalygok egy csomót aztán ír nekem papírt hogy nem bírom menedzselni az életem és jönnek hozzám ingyen takarítani az önkormányzattól.....ez se hülyeség, hogy is volt ez a betegségelőnyökkel?
No de a lényeg hogy összehaverkodtam a három orvoslátogatóval. Szegényeknek nem egyszerű akkora területük van hogy ihajcsuhaj, van hogy napi 6-7 órát vezetnek. Aztán leszek én még jól menő magándoktor, akkor meg egyszerűbb lesz velük a kapcsolattartás elvégre most csak a főnökön keresztül talizhatok velük, de ha nincs főnököm nincs aki figyeljen, akkor utazok velük és oda ahová nem szégyellek na meg ahová meghínak.
Úgyhogy jó lesz ez csak még ki kell tartani egy kicsit meg jó pofát vágni a mötéken. Majd Berlinre gondolok, a tavaszra, a zöldellő fákra, a lüktető nagyvárosra, ahogy bicajozunk végig az Unter den Lindenen, ahogy a barátságos pincérek teletöltik a poharat és eltüntetik a pármai sonka maradékát, ahogy átmelengetem magam a zsályaillatú szaunában, ahogy kisimulnak a ráncaim és öt évet fiatalodok és máris nem tűnik olyan hosszúnak az a pár év amíg a magam ura leszek.
Berlin meg igazi élmény, várjon csak, mert visszajövök még!

Örebro

Örebroból jelentkezem ezúttal, kétnapos fejtágítás. Holnap este megyek haza, péntek délelőtt betolom a fejem a melóba délután meg repkedek Berlinbe tudománykodni. Kicsit összetorlódtak a dolgok én se így terveztem hogy átköltözünk az új házikóba aztán otthon se leszek.....de legalább érnek az ötletek meg a függönytervek.
a házikó amúgy nagyon tuti leszámítva hogy még mindig nincs internet, se postaláda és valami nem stimmel a kazánnal mert éjjelre leveszi a melegvíz hőmérsékletét így én aki későn fekvő korán kelő vagyok fürödhetek a hideg vízben....remélem megcsinálják különben mérges leszek.
Majd írok a költözésről is most megyek a közös vacsira remélem jó lesz a kaja mert már kopog a szemem.