Berlin, 2011 április 7-9

Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat a gyógyszeriparral. Immár a másik oldalról, a felírói oldalról. Három éve a Lilly szponzorált, most meg az Evolan. Na persze csak amolyan svédesen, semmi törvénytelen, semmi olyan amit ne derülhetne ki. Ettől persze még lehet jó a tudomány, amivel végülis csak annyi a baj, hogy miután cég szponzorálja némileg kiszámítható, hogy mi fog elhangzani....de ha az ember végigüli a hatórás előadást akkor utána még marad kis idő világot látni vagy éppen a szaunában relaxálni. Nagyon sportos voltam, délelőtt bicajjal tekertem körben Berlinben, délután igyekeztem nem elaludni a tudományon, este futottam, aztán úsztam. Ez nagyon egészségesen hangzik, csak éppen ne zabáltam volna tele magam tegnap este meg ma egész nap. De ha egyszer jó kaja van akkor nem tartóztatom meg magam, miért is tenném? Mindenesetre kiderült, hogy lassan én is ADHD-s vagyok az új diagnóziskritériumok szerint.....valahogy nagyon abba az irányba megy a dolog, hogy mindenki ADHD-s....innen már csak egy lépés az hogy a vízbe fogják a centrálstimulánsokat keverni hogy tuti bemenjen a szervezetbe. Jó, elismerem, ez túlzás.De az nem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára és már mindenki figyelemzavaros-hiperaktív. És az új kritériumok alapján én is, mert pl utálok várni, idegesít ha előttem tökölnek, nem bírok sokáig egy helyben ülni és szeretek belebeszélni abba amit mások mondanak. Na akkor elvileg magamnak is kiírhatnék egy kis metilfenidátot és akkor örül az Evolan hogy fogy a gyógyszere.
Mondjuk személy szerint nem zavar ez a dolog mert az óra ketyeg, és egyre jobban körvonalazódik mit is szeretnék csinálni a következő 2-3 évben. Ugyan nem feltétlenül hagyom ott a munkahelyem, mert velem lehet beszélni és hajlok a jó szóra, ha ez a jó szó azt jelentené hogy a főnököm megdob némi készpénzzel. Ha már a szóbeli elismeréssel fukarkodik akkor kompenzáljon egy kicsinkét. Pont hétfőn beszéltünk erről és ez alapján kb semmi esély nincs a jó szóra, mert ha valaki akkor ő nem fog az asztalra csapni az ő főnökénél, hogy több pénzt kapjon amit eloszthat és így ugrik az egész. Namost innentől kezdve akkor el kell kezdeni keresni az okokat hogy miért is maradjak....mondjuk most éppen megfinanszírozzák a terápiámat, úgyhogy ezt üsse kő beszámítom. Más kérdés hogyha nem dolgoznék náluk akkor nem kéne a képzésre járnom és akkor nem kéne terápiára mennem. De ez mondjuk jó dolog, végülis ritkán adódik erre alkalom hogy az ember ingyen lehetőséget kap arra hogy egy éven keresztül ingyen panaszkodjon egy cihológusnak mindezt abból a célból hogy átérezzem milyen amikor a másik székben ül az ember.
De Berlinnél tartottunk. A bécsi szelet és az almás süti mellé még bort is adtak, ami ritka vendég, mert a svédek sose adnak szeszt ha vacsi van. Mármint ilyen szervezett formában nem. Itt meg vagy négyszáz embert tartottak minden földi jóval két napig. Azért ez igen jó pláne a munkában megfáradt kétgyerekes anyukáknak igazi felüdülés, hogy egyedül retteghetnek a repülőn mert dobálja a szél....aztán amikor már végrendelkeztek (persze szigorúan teoretikusan hiszen ha ott fent történik valami akkor igazából harangoztak úgyhogy akkor már kár rettegni) akkor odaérnek a kitavaszodott Berlinbe, a 15 fokba és onnantól kezdve szauna van, uszi van, pezsgő, bor meg süti. Szép ruhák, smink és nyolc óra alvás egyhuzamban. A magas sarkokat otthonfelejtettem, de legközelebb listát írok és elhozom őket is. A társaság, hát, nagy izgalmak nincsenek mert az átlagéletkor olyan 55 körüli a hölgyek nem izgatnak három pohár pezsgő után se, az idősebb svéd urak meg jobban örülnek az ingyenpiának mint a lehetőségnek hogy nekem udvarolhatnak. A társalgás ennek megfelelően munkáról szól, meg mindenki elmeséli hogy hány gyereke van és hogy hívják a kutyát-macskát. Erre ugye illene emlékeznem, de nekem ez nem megy, viszont most már tudom miért és ez életem végéig remek kifogás lesz: mert nekem is figyelemhiányos-hiperaktív zavarom van. Lehet elmegyek egy kollégához iratok magamnak receptet, nyavalygok egy csomót aztán ír nekem papírt hogy nem bírom menedzselni az életem és jönnek hozzám ingyen takarítani az önkormányzattól.....ez se hülyeség, hogy is volt ez a betegségelőnyökkel?
No de a lényeg hogy összehaverkodtam a három orvoslátogatóval. Szegényeknek nem egyszerű akkora területük van hogy ihajcsuhaj, van hogy napi 6-7 órát vezetnek. Aztán leszek én még jól menő magándoktor, akkor meg egyszerűbb lesz velük a kapcsolattartás elvégre most csak a főnökön keresztül talizhatok velük, de ha nincs főnököm nincs aki figyeljen, akkor utazok velük és oda ahová nem szégyellek na meg ahová meghínak.
Úgyhogy jó lesz ez csak még ki kell tartani egy kicsit meg jó pofát vágni a mötéken. Majd Berlinre gondolok, a tavaszra, a zöldellő fákra, a lüktető nagyvárosra, ahogy bicajozunk végig az Unter den Lindenen, ahogy a barátságos pincérek teletöltik a poharat és eltüntetik a pármai sonka maradékát, ahogy átmelengetem magam a zsályaillatú szaunában, ahogy kisimulnak a ráncaim és öt évet fiatalodok és máris nem tűnik olyan hosszúnak az a pár év amíg a magam ura leszek.
Berlin meg igazi élmény, várjon csak, mert visszajövök még!