Néznek a rákok

Az előzőekben írtam az IOBH nagy barátjáról, a kajaházhozszállításról. EMigyen történt, hogy egy kiló fagyasztott rákocska költözött a mélyhűtőbe. Az elképzelések szerint némi zöldséggel kellett volna megpirítani és tagliatellet főzni hozzá. Nahát ez volt az amire a férjem azt mondta hogy nem. Nem mintha nem enné meg a herkentyűket, hanem kisebb akadályba ütközött. A rákok visszanéztek a kis fekete szemükkel. Aszonta nem pucolja meg. Najó, pedig ő a kemény legény, több tonna követ mozgat meg mostanéban hogy a kocsifeljárót kikövezze, elbír két gyerekkel itthon, emberek fejében képes turkélni miközben a lukon kilátszik az agyvelejük, de rákokkal nem szeret szemezni. Végülis megértem. Ugyanakkor kettőnk közül én bírom kevésbé az ilyen henteses dolgokat, (kiből is lesz a cihiáter) de a rákpucolás nem is olyan rossz móka.
Bal kézzel megfogjuk a rékocskát, háta felfele néz. Jobb kézzel megfogjuk a fejét és egy határozott moozdulattal letörjük. Igen, reccsen. Balkézzel letépjük a páncélozott lábacskáit, nem húzzúk a páncélt véletlenül sem mert akkor kibújtatjuk csak a lábacskákat és akkor ott fityeg az összes a harisnyája nélkül. Amint a lábakkal megvagyunk jobb kézzel lehúzzuk a páncélt a fenekéről és már kész is.
Ezt a műveletsort kábé nyolcvanszor elismételjük.
Közben táncolunk hátunkon az egyévessel. Közben megmagyarázzuk a héromévesnek hogy miért tépjük le a rákocska fejét. Úgy tizenötször.
A műveletsor kébé nyolcvanszori elvégzése után rádöbbenünk hogy milyen kevés husi van a páncél alatt. A mosogatóban ott figyelnek a fejek, továbbra is néznek a fekete szemecskéikkel de nemcsak IOBH vagyok hanem rutinos is, így egyből szemeteszacskóba pucolódtak így csak össze kell kötni és kirakni a ház elé ahol a ház ura talicskázik hogy amint lesz rá érkezése dobja be a kukába a rákokat. Nocsak, kifogott rajtad? -kérdését "ugyammá.....majd megkérdezem őket akarnak-e róla beszélni"-vel elhárítjuk.
Ezután már csak némi édeskömény, borsó, fokhagyma és csilipaprika megpirítása van hátra, majd megy hozzá a fehérborecet, citromlé, méz, a rékocskák és koktélparadicsom. A tésztát már gyerekjáték roppanósra főzni és összekutyulni az előzővel.
Végül megterítünk és ebéd közben meghallgatjuk vagy tízszer, ahogyan gyermekünk elmeséli atyjának miként tépte le szülőanyja a kicsi védtelen állatok fejét. Akik visszanéztek a fekete szemükkel.
Még jó hogy edzett gyerek különben vihetném cihológushoz traumafeloldásra.