Sleep when I´m dead

Ha färadt vagyok akkor egy idő után csak dalszövegeknben tudok beszélni és gondolkodni....
Hajnalban arra ébredek, hogy Amira bogarazik a baby-bayben. Nem sír, nem nyekeg, csak bogarazik, keze-lába dolgozik mint a cséphadaró. Fürdőköpeny fel (hideg van reggel) konyhába le, bébikaja megmelegít, cumi gyerekszájba bedug. Közben 1-1 pillanatra elalszom és a fejem bólintására ébredek. Amira első reggelijének végeztével nem alszik ám el, vagy csak nagyon ritkán és akkor is ha mellettem fekszik. Felőlem! Ha szerencsém van és visszaalszik akkor kb fél hétkor ébreszt az uram, hozza a kávét ami nélkül mostanában nem mondhatom magam emberszabásúnak. Tudom, jól mentem férjhez, hogy ágyba hozza a kávét. Ennek ellenére lassan bootolok be, és amíg mindkét gyerek alszik igyekszem túlesni azon ami kettőjükkel nehéz: enni meg vécére menni.
Ha nincs szerencsém és nem alszik vissza, akkor gyerekkel a kezemben menedzselem a gépeket, hogy legyen mit felvennem, lévén Amira világbajnok bukó, naponta 2-3x tuti ruhát cserél ő is meg én is. Legalább nem unalmas, csak a mosógép bírja még vagy fél évig. Akkor költözünk. Akárhogy is, amíg Mémi alszik addig relatíve nyugalom van, Amira egyelőre ott marad ahová tettem, nem mászik el, megtalálja a kezét és cumikál. Egy hete találtam magamnak új feladatot: EC. Aki nem ismeri: http://www.babakozelben.hu/cikkek/babapelenkanelkul1.htm
Így mostanság kellő időközönként és evés-alvás-kendő után Amira feneke bili fölé tartatik, psssss hang kiadatik, pisi csobog kaki potyog.
No, csak mindezt nehezített pályán is kell, erre pedig Mémi ébredésével állok rá. Kezdődik a bizniszelés, melyik ruhát vegye fel és lehetőség szerint ne rohangáljon félóráig pucéran miközben neki ez egy baromi jó vicc hogy fel akarom öltöztetni.
Ha pechem van Mémi még azelőtt ébred hogy túlestem volna a fürdőszobai körön, ő persze kidobja amit ki kell majd kajánul vigyorogva közli: "bekakiltál!" azaz ő kakilt be de a ragozás még nem az erőssége. Biztosítom róla, hogy nem, de pillanatok kérdése, ha nem igyekszik, erre kijelenti hogy "Mémi nézi" és hozza a kis sámliját, jön utánam és kommentál. Ilyen szerencsére ritkán van, két ilyen eset utén inkább felkelek előbb.
Ha a Mémiöltöztetést abszolváltam (közben Amira kidob minimum két pisit a pelusba, nem baj, akkor is menni fog) akkor jön a reggeli. "Nem kérsz karikásat, barnásat kérsz" azaz nem mindegy ám melyik corn flakeset kapja. Afrikában meg éheznek a gyerekek. Akkor barnásat kapsz, ,közben "Mémi segít" és én segítek neki hogy ne teljesen öntse mellé a tejet csak félig. Pár kanál után elfogy a lelkesedés, elhangzik az "anya etessen" felszólítás. Nem, nem ilyen nagypógári a famili hogy a gyerekek magázzák a szülőt, hanem nem tudom így alakult. Anya etet, Mémi tátog, megetetjük a szürke macit meg a többi állatot is. Amira is kedvet kap, na akkor a kettőt együtt, a bal kezem már gumikéz lett, a bal könyökhajlatomra támaszkodó bébi szájába bal kézzel tudom a cumisüveget tartani így jobb kézzel egyensúlyozom a kanalat Mémi szájába, aki nem győzi szóvá tenni, hogy "hoppá kiömlött a tejecske" ha mellécseppen.
"Mész lapátozni" meg "Mémi hintázik" a következő napirendi pont, itt csk annyi a nehézség, hogy egy idő után el kell jönni és ki kell vinni a kutyát. Amira ilyenkor rámkötve alszik én pedig hálás vagyok neki ezért.
Kutyasétáltatáskor el kell mennünk traktort nézni, "Mémi viszi a tüzet", azaz botokat emel a magasba, köveket gyűjt, zászlókat figyel.
Hazaérve szurkolok, hogy ne akarjon se biciklizni se traktorozni mert vészesen esik a vércukrom, még valamikor 7 óra magasságában ettem valamit, most meg mindjárt dél. A főzés olyan hogy a kaja elkészítése már ami az emberi munkát illeti nem tarthat tovább 10-15 percnél. Mémi nézi, és mosogatja nagy bőszen a krumplit, a spárgát elnevezte búzavirágnak, azzal meg rajzol. Közben bébiAmira remélhetőleg megebédel hogy ne kelljen ismételni a reggeli egyszerre két gyereket etető mutatványt.
Mémi még mindig nem kér krokodilt, azaz brokkolit, de a sajtos tésztát mindig szívesen burkolja. Piros meg zöld kaját azonban nem eszik így az én zőccségeim helyett neki ki kell találni valamit. Viszont most már egész jól eszik asztalnál is, egy éve csak és kizárólag teletubbies nézése közben volt hajlandó enni, no akkor esett vagy 30-at az én IQ-m is, TinkyWinkyéktől. Igazából Hellókittyből sem süt az intellektus de addig még van pár óra.
Délután Gyerekdalokat hallgatunk, amelyek igazából népdalok, a nagymama hozta és igazi sláger lett, főleg a Hídló végén meg a Hopp Juliska, hopp Mariska, amikor is "anya táncoljon". Az összes harminc népdalt végig kell énekelnem, többet tudok most mint általános iskolában.
A kutya délutáni sétáltatása további akadályokat görget elém. Noémi hangulatától függően beszáll magától a babakocsiba vagy éppen kapacitálni kell, néha egyenesen megvesztegetni hogy beüljön. Mert aludni nem alszik pár hete végleg bojkottálja nemcsak az én hanem Kerstin dagmamma altatási kísérleteit is. Ha nem akkor nem, csak innen kezdve borotvaélen táncolok mert elég fáradt és ilyenkor könnyen borul a bili.
Ha esik az eső akkor neccesebb, mert a babakocsi esővédőjét utálja, és ennek "nem kell a rózsaszín, anya leveszi a rózsaszínt" kiabálással hangot is ad. Ismét traktornézés. Hazaérve pedig ha meglátja a biciklit és a traktort akkor azokkal akar játszani, hogy szakad az eső az nem gond nekem se amennyiben sikerül ráimádkozni az esőfelszerelést.
Sokszor az apjára hárul a nemes feladat hogy vacsoréhoz becsalogassa. Vacsora közben már emlegeti helókittit mert tudja hogy utána nézheti. Végre egy szusszanatnyi idő! Ha a Törpilla közben nem szomorodik el ami esténként bizony megtörténik.
Mire Mémi elalszik 8-9 óra van. Az altatás atyai feladat, nekem elég a 12-13 óra napközben. Ahogy az egyik elcsendesedik, felébred a másik. Gyanítom hogy ezek ketten összebeszéltek, az egyik éjjel alszik a másik nappal így nem konkurrálnak egymással. Lehet ezért vannak ilyen jóban és nincs féltékenység. Teszik mindezt csak azért, hogy anyjuk edzésben maradjon és ne feledje az elvet miszerint majd a sírban pihen és különben is, régen alvásmegvonással gyógyították a depressziót, a muter csak örüljön mert a kevés alvás hatására szép lassan mániás fázisba kerül, az pedig tudvalevő hogy feldobott állapot. Ebben lehet valami mert most is itt koptatom a klavit ahelyett hogy aludnék....