Hétfő-kedden Stockholmba vittem Amirát. Nagyon igaz, hogy gyerekkel és kutyával gond nélkül lehet ismerkedni. Nem számoltam hányan akarták összefogdosni, simogatni, meg hányan olvadoztak, hogy milyen cuki. (ttényleg az)
Ugyan a kurzusszervező nőci nagyon nem örült a jelenlétének, de ez van, ez az ő baja, egy ekkora gyereket még nem lehet másra hagyni, az meg amit ő propagált, hogy menjen még valaki és tologassa a babakocsiban amig én seggelek az előadáson, az nem megy. Nemcsak azért mert nincs fekvőkocsija, hanem azért sem, mert nem utazhat az egész famili oda mert nekem mindenféle kötelező prograómokat találnak ki.Amúgy meg nem szólhat semmit se a vénasszony, mert Amira nagyon aranyos volt, rámkötve aludt szinte végig, néha pukizott, néha büfizett, de nem zavart többet mint azok akik telefonéltak, későn jöttek és magukra öntötték a kávét.
A kurzus egyébként olyan volt amilyen, asszem az a politikailag korrekt megfogalmazés, hogy sok újat nem hallottam....felmerül a kérdés, hogy akkor mi éertelme volt, hát, én ilyen kérdéseket már nem teszek fel, mert elég demoralizáló a válasz, hogy semmi....de ha nekem ezért fizetnek hogy odamenjek és végigüljem akkor üsse kavics, összesen 10 alkalom és ez volt a negyedik, mindjárt a felénél tartok.
Az egész stockholmi kirándulás alatt egy hordozott babát láttam, azt is babybjörnben :(
De hirdettem az igét a nagyonterhes kolléganőnek hogy milyen überkirály dolog a hordozás pláne megfelelő eszközben. A lányzó nagyon érdeklődik, de a férje szerint a hordozás olyan hippi dolog....hát akkor a fater tolja kocsiban a muter meg cígelje a kölköt ha nem tudnak megegyezni. Azért megadtam neki pár honlapot ahol tud tájékozódni, úgyis az lesz amit ő akar :)
A szokásos kérdéseket persze nem lehetett megúszni, "az apuka fekete?" "nincs babakocsi??????" "nem nehéz vinni?" de ezekre két éve jól bevált válaszok vannak így nem kellett nagyon megerőltetnimagam. Nem is tudnám, mert az agyi kapacitásom olyan 60%-a a szokottnak...többet kellene aludni.
Ami nem jött be a kislánynak az a taxizás volt, Noémi se szeretett autózni, Amira se szeret. Nem tudom miért nem, de kocsiban szinte mindig bőgés van. :(
Csak rajtam akarnak lógni és akkor kerek a világ.
Makigyerekek :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Andi. Az iwiw-ewn találtam rá a blogodra.
VálaszTörlésHa nem bánod kitenném az én blogomra a Skakndináviában élők blogjai közé. Vagyunk már szép számmal.
Itt ott beleolvastam, nem volt időm az egészre.
Nem akarom felszaggatni a sebeket, de én pont így vesztettem el az első babámat. Akkor azt hittem nem is lesz már nekem soha. Most meg itt ugrál az agyamon 3 szörnyeteg. Én sem vettem észre semmit,a 16 hetes UH-nál derült ki. Ő is kb 9-1o hetesen halt meg. Szegeden legalább nem kellett várni. Lamináriás tágitás még aznap este, másnap reggel müszeres beffejezés. Ja és az altatástól én is fosok. Nrm is értem a sok itteni borderline csajt akiket alig lehet lebeszélni az ECT kezelésről. Egy már nyugdijba ment svéd kolleganőtől megörököltünk néhányat. Reggel betipegnek a kis retikuljükkel, egy kis narkozis, egy kis áram, majd fika és mennek a barátnőkhöz csevegni.
Majd olvasgatlak.
Ildi
Mivel ez google fiók alapján azonosított, nem világos talán ki vagyok.
VálaszTörléspsycho.blog.hu
Szabó Ildi
szia Ildi,
VálaszTörléste jutottal egyből az eszembe :)
jáj, a borderline kislányok nekem is a gyengéim.....jó hogy nem hordok bicskát a zsebemben.
baba: így hogy Amira itt van, már nem fáj, inkább csak az maradt meg, hogy ki lehetett, milyen lett volna? de az az igazság hogy nincs igazán időm ezen gondolkodni mert másodpercek alatt elalszom ha tehetem. :)