Under construction

Azaz készül valami.
Egy rövid részlet következik most abból amin eppen dolgozom, a tervek szerint április elején megy a nyomdába.


"Egyre többet hallani az igény szerinti szoptatásról, a hordozásról és az együttalvásról is. A vélemények megoszlanak pro és kontra. Mi a jó a csecsemőnek? Ha ”rendszer” van az életében, meghatározott időközönként kap enni, a saját ágyában alszik, a kelleténél többet nem zavarja a szüleit, vagy ha akkor eszik amikor megéhezik, anyja-apja testéhez közel töltheti a nappalokat-éjjeleket?
Honnan származnak a gyermeknevelési elképzeléseink? Miért kellene egy gyermeknek pont három-négyóránként megéheznie, tapsikolva örülni a babakocsinak és amikor eljön az idő édes álomba merülni egy hang nélkül? Mert mintha sokakban az a kép élne a csecsemőkről, hogy esznek és alszanak, ha meg nem akkor hagyni kell őket hogy kisírják magukat elvégre az csak a tüdejét erősíti.
Apropó, hogy is volt az elalvással? Sok, gyerekét aludni tanító szülő érzi rosszul magát amikor az ”alvástréning” hozadékaként sír a gyermek. A szülők egy része nem hallgat a saját belső hangjára, mert nagyobb súllyal esik latba az a kívánságuk, hogy egyedül aludjon a gyermekük. Holott ha valami akkor ez szöges ellentétben áll a gyermek igényeivel.
Az evolúció során elvált egymástól a majmok és az ember fejlődése, de egy embercsecsemő szükségletei ugyanazok mint a csimpánzbébié: ennivaló, közelség, biztonság, ha lehet folyamatosan. Az evolúciónak az utóbbi pár évszázad-évtized, amióta babakocsi, külön gyermekszoba és meghatározott időközönként történő szoptatás van, csak egy pillanat, nem ”állt még át” az embergyerek, ezért szeretnek a picik karban lenni, gyakran enni és a szülőkhöz közel elaludni.
Mi történik, ha ezt nem kapják meg a babák? Vannak akik szerint ez az önállóság útja, valamint így nem lesz elkényeztetve. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Mára már tudjuk: azok a gyermekek akiknek felmerülő igényeikre csecsemőkoruktól érdemben válaszoltak a szüleik, más minőségű kapcsolatot, másfajta kötődést alakítanak ki szüleikkel és később embertársaikkal is mint azon babák, akiket nem igényeik szerint gondoznak.
A könyv első része áttekinti a kötődéselméletet, valamint elemzi a hosszú távú hatásokat, a második részben pedig kiderül, miért jó (a szülőnek is) az igény szerinti szoptatás, a hordozás, az együttalvás, hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt. A kötődő nevelés lényege, hogy hallgassunk a bennünk lapuló gyermekgondozó ösztönökre, hogy megtaláljuk azt ami a gyermekeinknek és nekünk szülőknek is a legjobb, ahelyett, hogy ismeretlen eredetű dogmákat, orvosi előírásokat és nevelési ”szakértőket” követnénk."

Hát erről lesz szó, közel 200 oldalban.