Időközben hazajöttünk és a hazaút sem múlt el "kakilnikell" nélkül, természetesen ismét a felhők felett, mert az úgy sokkal izgisebb. Kiderült, hogy a nyalóka mint mutyikaja max Noéminél figyel be, Amirát a bogyóésbabócával jobban lehet motiválni. Az is, hogy a svédek se tudnak gyorsabban csomagot pakolni mint a spanyolok, sikerült ismét vagy 45 percet várni a bőröndökre, az ember nem is érti, mit lehet ennyit össze molyolni. De itthon napsütés fogadott, ha nem is volt 25 fok, de volt helyette 10 és igazi ősz-illat, meg színes falevelek és jó volt nagyon ott lenni, de jó volt visszajönni is, ahogy az lenni szokott: mindenütt jó, de legjobb otthon.

A kislányoknak nagyon bejön a tenger, a hullámok, most már Ami sem fél a víztől, meg a medence is. Alig lehet őket kiszedni, ami csak azért rossz, mert én kb 10 perc után szétfagyok a medencében és hiába kapacitálom őket a melegebb tengerbe, nem akarnak, ők a nagymedencében akarnak fürdeni, oda meg egyedül értelemszerűen nem mehetnek. Még a gyerekmedencébe se, mert Kisami egy hét alatt kétszer került a víz alá és csak azért tudtam hiphopp kihúzni mert ott álltam mellette. Mémike kisírt magának egy felfújhatós delfint, ami egészen addig nagy barát volt amíg be nem borult róla a vízbe, illetve nem is igazán borult be, csak oldalra dőlt a delfin Mémivel a hátán ő meg nem engedte el, kapasykodott mint a kismajom az anyjába utána meg visított. Azóta pihenteti a delfint, az meg kárörvendően vigyorog, de már nem sokáig mert holnap leeresztem és megy a bőröndbe. Mémike amúgy most piszok sokat képes enni, róla ezt nem gondoltam volna 3-4 évvel ezelőtt, amikor egy hétig képes volt téliszalámin és sült krumplin élni. Most Kisami csinálja szinte ugyanezt, csak ő a sült krumpli-szőlő kombinációval. A szőlőt természetesen meg kell pucolni, leszedni a héját és kiszedegetni a magjait, na és ki más alkalmas erre a feladatra ha nem az anyja.....a körmöm alá már beette magát a piros szőlő héja. De ő legalább megissza az itteni tejet és nem jelenti ki hogy nemfinom, ahogyan Mémike tette volt, a legmélyebb kétségbeesésbe taszítva ezzel a szüleit. Aztán ő is túlélte meg mi is. Egész nap pörögnek persze, este hatkor már fáradtak, otthon az már vacsora vége, itt meg hétkor adnak enni...és utána még gyerekdiszkó van, Kisami nem táncol, de Noémi ott ugrál a többi gyerekkel addig a félóráig amíg tart és utána sem könnyű őket beterelni fogat mosni, pisilni, átöltözni és aludni. Főleg hogy az utóbbi időben megint rám van kattanva mind a a kettő, mindegyik velem akar fogat mosni, pisilni, öltözködni aztán kijelentik hogy csak az anyát szeretik...majd emlékeztetem őket erre 10-12 év múlva. Most már mindkettő felvette egy kevésbé tiszta purdé színét, különösen szép kontrasztos a színük a világos ruhákban. Ma meg virágos hajcsatot kaptak szuvenyírként, nem azért mert az én gyerekeim, de nagyon szépek, tényleg. Ma amúgy nemcsak a tengerpartig jutottunk hanem egészen Alcudia régi városáig, felmásztunk a várfalra és ott mentünk amíg el nem fogyott és ismét megállapítottam, hogy nagyon szeretem ezt a mediterrán vidéket, de csakis ősszel....most nem volt több 25 foknál, de ez is bőven elég ha kirándul-mászik-gyereket cipel a szüle, ugyanezt 10-15 fokkal melegebb időben nem biztos hogy szeretném. Hihetetlen hogy pár nap és megint sapka lesz meg sál, megint a lábamra nő a gumicsizma és október végén leszáll a sötétség. Már csak ezért megéri a melegbe utazni, hogy kicsit mást is lehet hordani mint gyapjúalsót és vízhatlant, annak is megvan a maga szépsége, de ez kicsit azért más. Most már csak a szúnyogokat kellene nagyüzemileg hidegre tenni.

A szállodáról annyit, hogy nagyon dizájnos és inkább dizájnos mint praktikus.....példának okáért a wc-fürdőszoba ajtaja egy üveglap, mely üveglap minden oldalán kb két centivel kisebb, mint az ajtókeret. Mondjuk így a szellőzés meg van oldva, csak éppen nem lehet nyugodtan beülni. Lehet, hogy ez valami spanyol divat, nemtom, de Barcelonában ugyanilyen volt a fürdőszoba, amikor májusban jártam ott, akkor ugyan egyedül voltam és nem zavart a dolog, igazából fel se tűnt, csak most villant be, hogy hoppá, ilyen ajtóhoz volt már szerencsém. A pool bar-ban a kiszolgálás elég gyér, akkor is elfelejtik hogy mit kérek ha kétszer szólok, úgyhogy a borravalójukat már régesrég eljátszották, na nem mintha nagy esélyekkel indultak volna, elvégre én sem lopom a pénzt. A többi végülis rendjén lenne, elvégre az ablakból a tengert és a pálmafákat látni, süt a nap, meleg van, egyszerű lélek vagyok, innentől nagy baj már nem lehet. Illetve lehet, de arról a rossz gének tehetnek, mert a napallergiám megint kijött. Brühühühühühüüüüü. Aki nem tudja mi ez az tegye össze a két kezét, ez ugyanis nem a leégés hanem annál sokkal rosszabb, aki leég az magára vessen, most az ötvenes faktorú krémek idejében, de ez, ez valami borzalom, kábé csadorba kellene magamat burkolni, hogy ne lógjon ki semmim a napra. Ma a nyakamon jött ki aszittem levakarom a bőrömet. Gonosz kis rohadék ez az allergia mert nagyon sokáig semmi bajom, nem jön ki, egész nyáron semmi bajom nem volt vele, mondjuk nem volt egy túl gatyarohasztó hőség se, az igaz, de februárban Gran Canarián se jött ki és most tessék, kirügyezett a hasam meg most a nyakam is. Ugyan reggelre elmúlik, de aztán másnap az újbóli expozícióval újra kezdődik. Akinek van valami tuti tippje azt szívesen veszem, legmagasabb faktorszámű napcuccok nem jöttek be sajnabajna. Lehet szétcincálom azt a solarveil anyagot amit a csajokra terítettem kiskorukban hogy ne süsse őket a nap és fabrikálok magamnak valami csadorszerűt belőle, mégjó hogy fehér színű. A kislányokon is kijött valami ragya, nemtom mi, de a hátuk nekik se túl szép, remélem csaak a sós víz csinálja és elmúlik ha hazamentünk. Őket nem izgatja szerencsére. Kiderült, hogy több kilométert képesek sétálni, ha kagylógyűjtés fedőnevet adunk a sétának. Gond csak akkor van ha valami felsebzi a kétéves lábát, mert akkor cipelni kell a továbbiakban, de milyen jó, hogy mindig kéznél van erre rendszeresített csirkés vagy káposztás hordozókendő. (természetesen a dizájner nem ezeket a neveket adta nekik, ezek már a gyerekeiem asszociációi, kéretik nem kianalizálni őket, ehhez én úgyis jobban értek) És ha hordozás, akkor a mai napig csak bébibjörn rémség volt vagy éppen homokralli a fullosra pakolt babakocsival, de ma már láttam karikás kendőt is és egy elöl hordott minimum egyévest egyszínű kékben. Kiderült továbbá, hogy az ember feje 180 fokban képes elfordulni, vagyis előre megy miközben hátra néz, jelesül kék kendős anyuka előre megy, fej fordul, káposztás kendőt nagyon néz, amelyben Kisami tátott szájjal alszik éppen. Én meg már éppen megszakadni készültem, mert akkor már vagy egy órája rajtam lógott és lenes meg toddlerworthy kendő ide meg oda, csak közelebb van a háromhoz mint a kettőhöz és hát nehéz, de persze igyekeztem nem görnyedni hanem kihúzni magam.....mondja még valaki, hogy a nők a férfiaknak öltöznek. Kisami elaludt, pedig egy ideje leszokott a délutáni alvásról, de ma nem volt könnyű napja neki se, nekem sem, délután meg víziszörnyeset játszottak az apjukkal a medencében, kijönni pesze nem akartak, már kék volt a szájuk, de nem, ők nem fáznak. Szerintem akkor is rohadt hideg az a víz, Levente szerint kezdek öregedni és idővel olyan leszek mint a vénasszonyok a termálfürdőben, csak az 50 fokos vízbe fogok bemenni, hát, van benne némi igazság, lehet hogy a medence volt húsz fokos, de a tenger még mindig melegebb és részemről el tudnám viselni ha az is melegebb lenne pár fokkal. Az őszi vásáron vett leértékelt nyári szandálom igazán remek, aki nem tudja milyen sportszandit akar venni, az vegyen Keen-t (ez volt itt a reklám) mert baromi jó. A telefonomról ugyanez nem mondható el, mert megint átállította saját magát, nem tudom hogy, de se hívást fogadni, se kezdeményezni nem tudok, ugyanez igaz sms-re is. Akárhogy próbálom, nem lehet visszaállítani és amíg haza nem megyünk addig ez van. Nohát van ennek is jó oldala, pl a munkahelyem se tud zargatni, de inkább bosszantó. Nem az első eset, de határozottan az utolsó, ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Úgyhogy várom a tippeket, milyen legyen az új. No azt hiszem mostanra ennyi.

Mallorca 2.0

Az 1.0 valamikor 4 évvel ezelőttre datálódik, amikor még csak Noémi volt meg, akkor a sziget túloldalán voltunk, most a feltuningolt 2.0 keretében Alcudiáig jutottunk. Azért most is nagyon turisták vagyunk, útikonyvet utazás előtti nap kölcsönöztem a könyvtárból hogy aztán sikeresen otthon felejtődjön. No nem baj, legalább nem stresszeljuk szét magunkat, hogy nézzünk templomokat és hasonlókat két gyerekkel, maradunk a szálloda-medence-tengerpart-kaja négyszögön belül, akinek ez túl kispolgári az ne is folytassa az olvasást. Nekem most pont elég, hogy süt a nap, meleg van, egész nap nincs más dolgom, csak hogy homokvárat építsek, mesét olvassak és hasonlókat műveljek. Ami a ráadás, hogy a háztartási teendők, úgymint főzés-takarítás elmaradnak egy hétig, mosni majd kell ha hazaértünk, akkor egy hétig fognak száradni a cuccok, de az még odébb van és mosni amúgyis szeretek, csak teregetni nem. Idejönni azért ide kellett, a ”nemakarok enni, nemfinom a palacsinta” és a megkezdett leszálláskor felhangzó ”pisilnikell” természetesen elmaradhatatlan velejárója a repülésnek, legalábbis ha Noémi is jön. Aztán meg itt a melegben nem sietnek a csomagkirakodással sem, az is eltartott egy ideig. Viszont a lányok megtanultak csapbapisilni, sose tudhatják mikor jön ez jól, mégha azt is hinnék egyes naiv lelkek, hogy erre csak kollégiumi fiatalemberek képesek, hát nem, ovis lányok is remekül tudnak, és egyszerűbb őket csap fölé tartani mint görnyedve a vécé fölé. A repülés utáni buszozást közepénél Kisami bebólintott és húsz percet aludt is. A megérkezéstől számított egy percen belül már a csucsizást (fűrdést) követelték és csak a napi fagylaltadag megvonásával való fenyegetéssel lehetett őket rávenni a csucsizást megelőző ebédelésre. Azóta ki se lehet őket robbantani a tengerből vagy a medencéből. A medence ugyan hideg mint a fene, én nem megyek bele. A tenger ezzel szemben kellemes és a partján remek homokvárakat lehet építeni. Ma még kisvödröt és lapátot is kaptak a lányok, odajött egy nő, hogy ők ma mennek haza, és nem viszik haza, ideadték nekünk.Gran Canariáról labdát zsákmányoltak a csajok, most meg kisvödröt. Aztán lehet, hogy nem éri meg a hazautat, a lapát med a gereblye már eléggé meg van fittyenve, meglátjuk milyen állapotban lesznek mire a hazamenetelre kerül a sor. Lehet még kagylókat gyűjteni és sétálni a tengerparton, továbbá játszóterezni. Kb ennyi. Ja és este van gyerekdiszkó, de addigra kidőlnek, mert napközben nem alszanak, de nem ám, nem akarnak lemaradni semmiről sem. Nagyon nem rossz azért tengerpartot látni az ablakból, pláne ha a hőmérséklete fürdésre alkalmas. Ahogy mindenféle tengeri herkentyűt is jó enni, anélkül, hogy nekem kellene kiszedegetnem a rákocskákat a kis rózsaszín burkukból miközben néznek a fekete szemükkel. Meg az is jó, hogy nélkülem volt orvosi értekezlet meg kezelési értekezlet meg a búbánat tudja még milyen értekezlet. Nincs is jobb a szabadságnál!