Bacik

Az ovodai bacik mondjanak le. Szerda délutén Kisaminak hőemelkedése lett, estére Noémi is belázasodott. Csütörtökön reggel nagyon jól voltak, délben telefonáltak az oviból hogy Méminek fáj a feje menjünk érte. Otthon persze már nem fájt, rosszalkodott ezerrel. Csütörtök este már kezdtem érezni hogy kapar a torkom. Nem baj, elmúlik különben is mennem kell gyúrni elvégre nem szeretném ha a greenpeace azt hinné hogy partra vetődött bálna vagyok még visszatolnának a tengerbe.
Szombat este aztán eldugult az orrom, nem nagyon, én naiv még mindig azt hittem, hogy lóadag cévitaminnnal még meggyógyulok. Nem így lett. Vasárnap óta azaz második napja Lev meg én az orrunkat törölgetjük, tüsszögünk ez a kétt kis bige meg röhög rajtunk holott ők hozták haza a bacikat. Ők persze nem lettek betegek csak mi. A nép gyógymód ellenére egyelőre nem lett jobb az állapotunk. A népi gyógymódot már lehet hogy írtam, fokhagyma, cévitamin, egy izmos feles, forró fürdő és tea. Ezzel annyit értünk el, hogy az összes vámpír elmenekült a városból, elfogyott az összes szesz és kétszer kell pisilni menni éjjel. Mert a takonykór még nem múlt el. Úgyhogy az összes baci mondjon le, lehetőleg a jövőre nézve is.