Hoppá....

ma eszméltem hogy még mindig 31 év szerepel itt a profilomban. Ez valami tévedés, hiszen még mindig (immáron hét éve konstansan) 25 vagyok. :)))))
Najó, nem, legyen 32 de csak mert sokkal jobb ennyinek lenni mint 22-nek. Annak is megvan a maga szépsége de ennek a mostaninak is.
Ez a szülinap is emlékezetes lesz, volt minden ami kell, meg olyan is ami nem kell. Ami kell: napfény, tengerpart, pezsgő, na meg a csajok és Lev.
Ami nem kell: Ami fülgyuszija
De így alakult, szerencsére nagyon nem viselte meg, engem inkább amikor a magunkkal vitt fecskendővel fél éjjel töltögettem bele két mililitereenként a kaját mert ez volt az egyetlen módszer hogy ne hányja ki. Szegény kis fikatündér felköhögte a sok turhát, lenyelte, birizgálta a gyomrát, evett-ivott rá és nem sokkal utána egy jó nagy toccsanás kíséretében megszabadult tőle. Kb mint élete első négy hónapjában amikor minden evés után lehányt.
Minek viszek fecskendőt a nyaralásra? Mert ahogy öregszem úgy fejlesztem ki azokat az érzékeket hogy ez még valszeg kelleni fog. Vagy mert azt gondoltam hogy jót fognak vele játszani, mostanában úgyis a sztetoszkóp a legjobb játék, a szürkemaci meg a beteg akinek meg kel hallgatni a szívét meg a kezét, aztán gerincműtéten esik át meg le kell ragtapaszozni.
Ehelyett most Kisami lett a beteg, a spanyol dottore hiphopp kijott és hát nem bánom hogy szorult némi latintudás az agyamba mert különben nehezen értettük volna egymást, angolul nem nagyon tudott.
Azóta már elterveztem hogy Levente milyen frankón tudna itt dolgozni októbertől áprilisig, külön pénzt szedhetne mint svédül beszélő doktor a svéd üdülőgyarmaton. Én meg addig könyveket írnék elvégre az is jobban megy a napsütésben.
A csajok meg elvannak, csak legyen tenger meg fagyi. Meg elég haver akikkel lehet pancsolni.
Úgyhogy soha rosszabb ne legyen a szülinap, ami a jövőt illeti az ötéves terv az, hogy Lev szülinapjától az enyémig legyünk valami hasonló szélességi körön, a tízéves meg hogy a csajok szülinapját is ott ünnepeljük.