Több mint két hónapja tombol a tél, emberemlékezet óta nem esett ennyi hó és volt ilyen hideg. Már nem tudják hová túrni a havat, minden nap nagy markolók rakodják fel teherautókra és viszik valahová. Az erdőben ahol nem túrják és ahonnan nem szállítják el már minimum combközépig ér a hó. És egyelőre nem úgy tűnik, hogy vége lenne a télnek. Ma is leesett még tíz centi. Utána meg rá az eső, hogy holnapra megfagyhasson és boldog-boldogtalan kitörje a lábát.
Asszem én is felveszem a kis szegecses gumitalpaimat.
Így novembertől márciusig szinte minden nap eszembe jut hogy Scott Adams (aki nem ismerné, a zseniális Dilbert és Dogbert képregény szülőatyja) is egy rossz téli élmény után döntött úgy, hogy eladja a kocsiját és az árából vesz egy egyútra szóló jegyet Kaliforniába. Nem tudok nem erre gondolni.....Lehetnék én is ostoba barbilány....tuti könnyebb lenne az életem.
Vagy meg kellene tanulnom rendesen zongorázni és a rovott múltú hajóorvos, Kvasztics Fedor módjára zongoristaként tengetni a napjaimat, lehetőleg valamelyik trópusi szigeten a Rák- és Baktérítő között. Napközben heverészni a tengerparton, este meg beverni pár deci rumot vagy valami hasonló jóféle italt, hogy jobban szóljon a dal és hogy karcosabb legyen a hangom.
Ehelyett itt ülök a zimában, hallgatom ahogy panaszkodnak a népek, hogy nekik milyen szar az életük....és egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy mennyire elegem van. Asszem túl sokat dolgoztam az utóbbi időben és túl hosszú a tél. Vajon mennyi ideig tudnám Tahitin lógatni a lábam a Focus árából?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése