Grafomán hajlamaim eddigi megnyilvánulásai:

  • Keserű pirula
  • Ölelj át
  • Magyar orvos Ikeaországban

2010. június 12., szombat

Sleep when I´m dead

Ha färadt vagyok akkor egy idő után csak dalszövegeknben tudok beszélni és gondolkodni....
Hajnalban arra ébredek, hogy Amira bogarazik a baby-bayben. Nem sír, nem nyekeg, csak bogarazik, keze-lába dolgozik mint a cséphadaró. Fürdőköpeny fel (hideg van reggel) konyhába le, bébikaja megmelegít, cumi gyerekszájba bedug. Közben 1-1 pillanatra elalszom és a fejem bólintására ébredek. Amira első reggelijének végeztével nem alszik ám el, vagy csak nagyon ritkán és akkor is ha mellettem fekszik. Felőlem! Ha szerencsém van és visszaalszik akkor kb fél hétkor ébreszt az uram, hozza a kávét ami nélkül mostanában nem mondhatom magam emberszabásúnak. Tudom, jól mentem férjhez, hogy ágyba hozza a kávét. Ennek ellenére lassan bootolok be, és amíg mindkét gyerek alszik igyekszem túlesni azon ami kettőjükkel nehéz: enni meg vécére menni.
Ha nincs szerencsém és nem alszik vissza, akkor gyerekkel a kezemben menedzselem a gépeket, hogy legyen mit felvennem, lévén Amira világbajnok bukó, naponta 2-3x tuti ruhát cserél ő is meg én is. Legalább nem unalmas, csak a mosógép bírja még vagy fél évig. Akkor költözünk. Akárhogy is, amíg Mémi alszik addig relatíve nyugalom van, Amira egyelőre ott marad ahová tettem, nem mászik el, megtalálja a kezét és cumikál. Egy hete találtam magamnak új feladatot: EC. Aki nem ismeri: http://www.babakozelben.hu/cikkek/babapelenkanelkul1.htm
Így mostanság kellő időközönként és evés-alvás-kendő után Amira feneke bili fölé tartatik, psssss hang kiadatik, pisi csobog kaki potyog.
No, csak mindezt nehezített pályán is kell, erre pedig Mémi ébredésével állok rá. Kezdődik a bizniszelés, melyik ruhát vegye fel és lehetőség szerint ne rohangáljon félóráig pucéran miközben neki ez egy baromi jó vicc hogy fel akarom öltöztetni.
Ha pechem van Mémi még azelőtt ébred hogy túlestem volna a fürdőszobai körön, ő persze kidobja amit ki kell majd kajánul vigyorogva közli: "bekakiltál!" azaz ő kakilt be de a ragozás még nem az erőssége. Biztosítom róla, hogy nem, de pillanatok kérdése, ha nem igyekszik, erre kijelenti hogy "Mémi nézi" és hozza a kis sámliját, jön utánam és kommentál. Ilyen szerencsére ritkán van, két ilyen eset utén inkább felkelek előbb.
Ha a Mémiöltöztetést abszolváltam (közben Amira kidob minimum két pisit a pelusba, nem baj, akkor is menni fog) akkor jön a reggeli. "Nem kérsz karikásat, barnásat kérsz" azaz nem mindegy ám melyik corn flakeset kapja. Afrikában meg éheznek a gyerekek. Akkor barnásat kapsz, ,közben "Mémi segít" és én segítek neki hogy ne teljesen öntse mellé a tejet csak félig. Pár kanál után elfogy a lelkesedés, elhangzik az "anya etessen" felszólítás. Nem, nem ilyen nagypógári a famili hogy a gyerekek magázzák a szülőt, hanem nem tudom így alakult. Anya etet, Mémi tátog, megetetjük a szürke macit meg a többi állatot is. Amira is kedvet kap, na akkor a kettőt együtt, a bal kezem már gumikéz lett, a bal könyökhajlatomra támaszkodó bébi szájába bal kézzel tudom a cumisüveget tartani így jobb kézzel egyensúlyozom a kanalat Mémi szájába, aki nem győzi szóvá tenni, hogy "hoppá kiömlött a tejecske" ha mellécseppen.
"Mész lapátozni" meg "Mémi hintázik" a következő napirendi pont, itt csk annyi a nehézség, hogy egy idő után el kell jönni és ki kell vinni a kutyát. Amira ilyenkor rámkötve alszik én pedig hálás vagyok neki ezért.
Kutyasétáltatáskor el kell mennünk traktort nézni, "Mémi viszi a tüzet", azaz botokat emel a magasba, köveket gyűjt, zászlókat figyel.
Hazaérve szurkolok, hogy ne akarjon se biciklizni se traktorozni mert vészesen esik a vércukrom, még valamikor 7 óra magasságában ettem valamit, most meg mindjárt dél. A főzés olyan hogy a kaja elkészítése már ami az emberi munkát illeti nem tarthat tovább 10-15 percnél. Mémi nézi, és mosogatja nagy bőszen a krumplit, a spárgát elnevezte búzavirágnak, azzal meg rajzol. Közben bébiAmira remélhetőleg megebédel hogy ne kelljen ismételni a reggeli egyszerre két gyereket etető mutatványt.
Mémi még mindig nem kér krokodilt, azaz brokkolit, de a sajtos tésztát mindig szívesen burkolja. Piros meg zöld kaját azonban nem eszik így az én zőccségeim helyett neki ki kell találni valamit. Viszont most már egész jól eszik asztalnál is, egy éve csak és kizárólag teletubbies nézése közben volt hajlandó enni, no akkor esett vagy 30-at az én IQ-m is, TinkyWinkyéktől. Igazából Hellókittyből sem süt az intellektus de addig még van pár óra.
Délután Gyerekdalokat hallgatunk, amelyek igazából népdalok, a nagymama hozta és igazi sláger lett, főleg a Hídló végén meg a Hopp Juliska, hopp Mariska, amikor is "anya táncoljon". Az összes harminc népdalt végig kell énekelnem, többet tudok most mint általános iskolában.
A kutya délutáni sétáltatása további akadályokat görget elém. Noémi hangulatától függően beszáll magától a babakocsiba vagy éppen kapacitálni kell, néha egyenesen megvesztegetni hogy beüljön. Mert aludni nem alszik pár hete végleg bojkottálja nemcsak az én hanem Kerstin dagmamma altatási kísérleteit is. Ha nem akkor nem, csak innen kezdve borotvaélen táncolok mert elég fáradt és ilyenkor könnyen borul a bili.
Ha esik az eső akkor neccesebb, mert a babakocsi esővédőjét utálja, és ennek "nem kell a rózsaszín, anya leveszi a rózsaszínt" kiabálással hangot is ad. Ismét traktornézés. Hazaérve pedig ha meglátja a biciklit és a traktort akkor azokkal akar játszani, hogy szakad az eső az nem gond nekem se amennyiben sikerül ráimádkozni az esőfelszerelést.
Sokszor az apjára hárul a nemes feladat hogy vacsoréhoz becsalogassa. Vacsora közben már emlegeti helókittit mert tudja hogy utána nézheti. Végre egy szusszanatnyi idő! Ha a Törpilla közben nem szomorodik el ami esténként bizony megtörténik.
Mire Mémi elalszik 8-9 óra van. Az altatás atyai feladat, nekem elég a 12-13 óra napközben. Ahogy az egyik elcsendesedik, felébred a másik. Gyanítom hogy ezek ketten összebeszéltek, az egyik éjjel alszik a másik nappal így nem konkurrálnak egymással. Lehet ezért vannak ilyen jóban és nincs féltékenység. Teszik mindezt csak azért, hogy anyjuk edzésben maradjon és ne feledje az elvet miszerint majd a sírban pihen és különben is, régen alvásmegvonással gyógyították a depressziót, a muter csak örüljön mert a kevés alvás hatására szép lassan mániás fázisba kerül, az pedig tudvalevő hogy feldobott állapot. Ebben lehet valami mert most is itt koptatom a klavit ahelyett hogy aludnék....

2010. június 11., péntek

Kittytámadás

Eddig csak hajcsatokon, hajgumikon, tányérokon, poharakon, szappanon, buborékfújón, pulóveren, nadrágon, pólón, pizsamán, mamuszon, sapkán, kesztyűn, kocsiillatosítón, színezőn, jégkrémesdobozon, memoryn, törülközőn kellett látnom. A tavaszi vásár óta (kb 3 hete) pedig egy nagy gázzal töltött Kitty is hozzánk költözött és ide-oda vándorol, egyszer a konyhában csekkolja amit főzök, másszor ha reggel kinyitom a szemem Kitty néz velem farkasszemeet, de volt már hogy fürödni is Kitty társaságában fürödtem. Most a bejárati ajtó mellett lebeg, a fejtetője vagy két méterrel a föld felett, bár az utóbbi napokban mintha kiccsit összébb ment volna.
Eddig ez még rendben is volna....elvégre Noémi odavan ezért a hájfejű macskáért és különösebben engem sem zavart mert hát nincs túl okos arca helókittinek, de összességében nem hullajtja a szőrét, nem karmol és főleg: csendben van.
Helókitti rönkszínháza azonban más. Ez a mese valami olyan mértékben pusztítja az agysejteket mint tették azt a német páncélosok a lengyel lovassággal annak idején.
Helükitti rönkszínházában SZinnamoroll nyuszi süt-főz, Pompompulin kutya hízik, Rosszbátszmáru aki valami pingvinszerű lény tépi a húrokat valamint villámcsapás áldozata lesz miközben az édességfát dézsmálja, hogy Májmelodi mit csinál azt pont nem tudom mert ő elég jellegtelen, Kitti meg kitti....
És ebben a mesében a társasjátékban gumikalapáccsal csapkodják egymás fejét, kajával dobálóznak, édességfára másznak, futópadon edzenek, súlyzóznak.....néha elgondolkodom milyen diagnózissal futott aki ezt kitalálta. Akármennyire is volt súlyos, bejött mert Noémi ezt is imádja. MOstanában nem Teletubbies megy meg Álmok kertje, hanem Helókitti rönkszínháza. Eddig is tudtam volna nemkevés feleletválasztós tesztet csinálni kisgyerekes szülőknek a mesefigurákból de most még tovább kellett bővítenek a látókörömet a rönkszínházzal. Ami hagyjén, de énekelnem is kell a bevezető zenét, hogy "helókitti játssz most velünk, helókitti úgy szeretünk, ha velünk vagy vidámabb az életünk" mert a főnökasszony rendelkezik és ha jót akarok magamnak (azaz nem akarok hisztit) akkor énekelek, ugyanúgy amikor a gyerekdalok dévédén a Hidló végén című dalnál. Ja nem mert ott táncoolnom is kell. Ezt valaki öt éve mondja nem hiszem el, hogy népdalokat meg kittit éneklek egy rámkötözött gyerekkel a nagyobb gyereknek és alapjában véve nem is bánom, mert a rönkszínház olyan amilyen, de Mémi csudaédes csudaokos kislány aki (mikor nőtt meg ilyen nagyra, szinte tegnap volt hogy őt vittem és keltem hozzá éjjelente) napról napra többet tud, Amira meg, ő meg tanul Mémitől,mert guvasztja a szemét a kittire, de úgy hogy még csuklani is elfelejt...valamire csak jó ez a japán szörnyeteg. Aki még mindig szebb látvány mint a Pókember.

2010. június 5., szombat

Laza nyári ebéd


Egy lila hagymát és egy édesköményt vékonyra vágni és 1 dl fehér balzsamecet 1 evőkanál méz és 2 evőkanál olivaolaj pici só keverékében roppanósra főzni. 70 dkg machét elosztani két tányéron. 30 dkg melegen füstölt lazacot kisebb darabokra szedni, rátenni a machéra. Az édeskömény-hagyma egyvelegről én leöntöm az ecetes levet, és úgy teszem a lazacos machéra, nem szeretem ha úszik az ecetben. Kicsit összekeverni, kevés feketeborsot meg 15 dkg feldarabolt epret teszünk a tetejére és voilá kész az ebéd.
Aki kicsit cuccosabbra akarja az főzzön bele egy marék pennét, de enélkül is nagyon finom.

2010. június 2., szerda

A hivatalnak packázásai

A bevándorlási hivatal a kéthónapos Amirával levelezget. Először hogy mivel anyja-apja feketeseggű bevándorló neki is regisztráltatnia kell a tartózkodási jogát. Engedély már nem kell, de a jogot be kell vésni a számítógépbe a személyi szám alá hogy a nagy testvér mindent lásson és rendnek kell lenni a matrikulába.
No ez eddig nem is volna baj, csak éppen útlevelet vagy más személyi igazolványt kell csatolni. Ilyen meg nincs neki lévén magyar bürokrácia és lassan őrlő malmok. Nem baj, a szülők már azt hiszik hogy rutinosak és egyszer ezt már végigcsinálták, nagy naivan beírják a kérvényező papírra, hogy útlevél folyamatban, majd küldik ha kész.
Erre postaforsultával jön a levél, hogy nem tudják a tartózkodási jogot bejegyezni mert nem csatolt útlevelet.
Hajaj.....vagy nem tudnak olvasni, vagy tudnak de nem tudják értelmezni amit olvasnak vagy egyéb kognitív hiányossága van az ügyintézőnek. Ugyanezt játszottuk el Mémivel két éve és akkor nem volt ebből semmi probléma. Persze ez is pár telefonhívás után derült ki amikor háromnegyed óráig hallgattam a kis éji zenét a telefonban valamint a szöveget, hogy "az ön ügye nagyon fontos a számunkra. ügyintézőink mindegyike jelenleg foglalt. ön a hetvennegyedik a sorban" És vártam és vártam ás vártam míg másfél óra után sikerült beszélnek az ügyintézővel. Két gyerekkel ez nem pálya így most írtam nekik egy levelet, hogy ugyan nézzék már meg milyen papírokat kérnek be mert ott rajta van minden info amit kérnek és ha ez nem elég akkor telefonáljanak a magyrországi aktatologató kollégáiknak és sürgessék meg őket de ne a gyerekemet vegzálják mert azt nem szeretem.
Különben is mit keménykednek kéthónaposokkal, mit csinálnak vele, felrakják a repülőre és kitoloncolják?
Mert ez nem megy azokkal se akiket egyenként felraknak a gépre hogy hazamenjenek és a következővel jönnek is vissza. Megjegyzem ők felnőttek, jogtalanul tartózkodnak itt, segélyből élnek. Amira szülei meg olyan marha balekok hogy mindezt finanszírozzák az adójukból.
Hogy ott szakadna rá az ég erre az egész impotens hivatalra ahol van....

2010. június 1., kedd

traktor

Végre itt a nyár. Süt a nap és 17-20 fok van! :)
35 nem lesz hála az égnek akármennyire erőlködik is a napocska.
Tegnap vendégségben voltunk és Mémi kapott egy háromkerekű bicajt meg egy utánfutós traktort amire fel tud ülni és hajtani tudja. A traktorokat nagyon szereti, van itt pár a faluszélen, minden nap el kell menni traktort nézni.
AMikor ott vagyunk akkor pedig: "ott a sárga traktor anyaaaaaaa kicsit hangos a traktor anyaaaa nem kell félni a traktortól anyaaaaaa"
Télen még félt a hókotró traktoroktól. De most már nagy haverok, a múltkor meg is fogott egyet.
MOst meg már ő is igazi traktoroslány lesz :)